Talán nem túlzás, hogy a magyar könnyűzenei színtér egyik legszínesebb figurája Szenkovits Arshak. Az örmény származású fiatalember élelmiszerminősítő biomérnökként végzett a Műegyetemen, többek között a NÉBIH-et érintve lett - egy óriási kanyart megtéve - a Gold Record zeneműkiadói csoport vezetője. A szerzőijog-specialista Arshak emellett két bandában gitározik és a Margaret Island turnémenedzsereként járja az országot. Volt mit kérdezni tőle.

Mi a családod története? Hogyan kerültek a felmenőid Magyarországra?
- Az őseim örmények, nagyjából a 13-14 század környékén hagyhatták el az akkori Örményországot. Ennek oka lehetett az a környezet, ami az akkori - és a mai - Örményországot is körülveszi: az egyetlen keresztény állam a régióban, amelynek köszönhetően igen sok támadás érte a lakosságot. A felmenőim egy nagyjából 2-300 éves lengyelországi “kitérő” után telepedtek le a Kárpát-medencében a 17. század második felében az akkori erdélyi fejedelem meghívására. A dédapám még Szamosújváron született, de már Budapesten halt meg, az ő testvére pedig Bécsben, nagypapám és édesapám is már Budapesten nevelkedtek és éltek - ahogy én is.

Mennyire erős benned az örmény identitás?
- Édesapám rengeteget tanított a család történetéről, a nyelvről és a kultúráról, többször jártunk Örményországban, amely egy fantasztikus hely. Az örménységhez nagyban hozzátartozik a vallás is - az örmény nép volt a világon az első, akik keresztényként határozták meg magukat, és ma is fontos alappillére a társadalmuknak és az összetartozásuknak. Sajnos engem a vallás - az egyházi kötödés értelmében - nem érdekel és nem kívánok semmilyen felekezethez tartozni, inkább vallom, hogy a hitet belül kell megélni. Mindemellett számomra fontos, honnan származunk, és ezt büszkén viselni és a tudással együtt továbbadni.

A Budapesti és Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karán végeztél. Pontosan mi a szakmád?
- Ez így van, a pontos végzettségem szerint élelmiszerminősítő biomérnök vagyok. Ez röviden összefoglalva egy olyan végzettség, mellyel az élelmiszeriparban vagy az iparág támogató, kutató-fejlesztő szegmensében helyezkedhettem volna el. Dolgoztam többek között tejfeldolgozó üzemben, analitikai cégnél, a NÉBiH-nél, és egy molekuláris biológiai műszereket forgalmazó cégnél is.

Arshak (első sor, középen) a Margaret Island-stábbal a Budapest Park színpadán

Hogyan sodródtál a zenei területre?
- Gyerekkorom óta érdekel és vonz a zene világa, édesapámmal nagyon sokat gitároztunk együtt, és a Jóskában (a budapesti József Attila Gimnázium, ahova jártam) is igyekeztem minél több zenei projektben részt venni. Ez a vonzalom az egyetem alatt sem hagyott alább, azonban mivel nem volt sikeres egyik zenekarom sem, amiben részt vettem, érdekelt, hogyan lehet tudatosabban építeni egy-egy produkciót, ezért beiratkoztam egy zenei menedzsment kurzusra is. Ennek elvégzése után adódott a lehetőség, hogy a Margaret Island-nél merchözhessek egy nyáron át. Ez jól sikerült, olyan jól klikkeltünk a zenekarral és a stábbal, hogy náluk maradtam, és már 5. éve vagyok turnémenedzserük.

A Gold Recordnál a jogdíjak a szakterületed. Mennyire könnyű vagy nehéz egy magyar együttesnek digitális bevételekhez jutnia? Mennyire szerteágazók a bevételi csatornák?
- Hűű, ez egy nagyon összetett szakmai kérdés. Először is tisztázzuk: a Gold Record zeneműkiadói csoportját vezetem, ahol első sorban szerzői jogdíjak begyűjtésével foglalkozunk. Egy sikeres magyar előadó fő bevételi forrása ma a koncertezés, de ezen kívül jelentősek a digitális hangfelvétel-oldali/előadói jogdíjai, amelyeket a kiadóktól vagy aggregátorokról kap. Emellett sajnos sok zenekar vagy produkció szerzői megfeledkeznek a szerzői részről is, melyet itthon az Artisjus gyűjt be és fizet ki a jogosultak számára. Ez utóbbi folyamatos adminisztrációs feladatot varr a szerzők nyakába, melyről hajlamosak elfeledkezni. Mi ezt a feladatot igyekszünk átvenni a tőlük, és támogatni őket a katalógusok karbantartásában.
Ami a digitális szerzői jogdíjakat illeti: ahhoz, hogy egy digitális platform szerzői jogi szempontból legálisan működjön itthon, szükséges a szerzőkkel, vagy az őket tömörítő és képviselő szervezettel megállapodnia. Ezek a dealek megköttettek annak idején, amikor a Spotify és társai elindultak itthon. A jogdíjak begyűjtése megtörtént, azonban a jogdíjakhoz tartozó adatok feldolgozása hatalmas informatikai erőforrásokat igényelnek és ezt a közös jogkezelőnk csak az utóbbi egy évben kezdte el. Mi a Gold Recordnál tavaly gondoltunk egy merészet, és elkezdtük a szerzőink digitális jogdíjbegyűjtését kiszervezni egy külföldi, független jogkezelőhöz, akik olcsóbban és hatékonyabban dolgoznak a magyar szerzői jogkezelőknél, ezt az első negyedéves adatokból is látjuk. Talán remélhetem, hogy ennek a lépésnek köszönhető az is, hogy a magyar közös jogkezelő ennek a lépésnek a hatására helyezett nagyobb hangsúlyt a digitális jogdíjak elszámolására, ami a teljes szerzői társadalom számára előnyös. Jelenleg 25 szerzővel dolgozunk együtt, hosszútávú célunk, hogy minél több szerzőnek tudjunk támogatást nyújtani a szerzői jogdíjai terén. 

Milyen népszerűségi szinten tud egy előadó vagy zenekar szemmel látható jogdíj bevételhez jutni? Milyen összegekről, nagyságrendről beszélünk?
- Nem árulok el nagy titkot: egy előadó vagy zenekari produkció szerzői akkor tudnak szemmel látható digitális szerzői jogdíjakat elérni, ha az adott produkció tömegek számára nyújt szórakozást az online jelenlét során: jelen van a streaming és videós platformokon, és ezekre minél gyakrabban tölt fel tartalmakat. A digitális tartalomfogyasztás korszakában az egyes művek élettartam-görbéi is rövidülnek, ezért azok pontos adminisztrációját a nulladik pillanatban szükséges megtenni. A digitális jogdíjak a koncert vagy TV-s, rádiós jogdíjakkal ellentétben csak egy rövid, a platformok által meghatározott ideig gyűjthetőek be. Egy jól teljesítő szerző negyedévenként több százezer forintos nagyságrendű összeget is eltehet digitális szerzői jogdíjakból, ehhez azonban a pontos és időbeni regisztráció rendkívül szükséges.

Magad is zenélsz, a Perfect Pill és a Turn Signals gitárosa vagy. Mit jelent számodra zenélni? Mit ad számodra a két együttes?
- Ahogy már korábban mondtam, nagyon szeretek zenélni, fő hangszerem a gitár, mindkét zenekarban ezen a hangszeren játszom. Mindkét zenekar dinamikája más: az előbbi a különböző zenei ötletek összecsiszolásáról szól, az utóbbi inkább az önfeledt gitározásról. A zenélés amúgy mindig a felszabadulásról, a valóság egy pillanatnyi hátrahagyásáról és az alkotás mélységének megélésről szól. Roppant felemelő, amikor egy zúzós témát nyomsz és elkap a libabőr, vagy amikor egy finom témát kell nagyon pontosan a helyén játszani, és akkor ér a katarzis. A gitározás pedig abszolút ilyen: mintha lenne máshogy nem működő kifejezőeszközöd, amivel el tudsz magyarázni dolgokat, amikre nincsenek más verbális kifejezések.

A Margaret Island turnémenedzsereként járod évek óta az országot, így megint egy másik szemszögből látod a zeneipart. Milyennek látod a klubéletet és a fesztiválfelhozatalt 2023-ban?
- Huhh, ez szintén nem egy egyszerű kérdés. Nagyon kétpólusú az élőzeneipar: a nyári fesztiválok és a többi. Nyáron szerencsére borzasztóan sok a fellépés az ilyen-olyan fesztiváloknak és önkormányzati rendezvényeknek köszönhetően. Viszont emellett ott van a tavasz és az ősz, amikor maradnak a klubok, esetleg színházak vagy művelődési központok stb. Sajnos az utóbbi években nagyon megváltoztak az őszi-téli-tavaszi szórakozási szokások, valamint a Covid hatásának köszönhetően a klubéletben változott a hangsúly. Amíg korábban simán lement az ember este 8-9 fele egy koncertre, ma már inkább 10-11 körül indulunk el szórakozni. Ez a változás a klubkoncerteket nagyban érinti, hiszen a közönség később érkezik, a helyszín is ehhez alkalmazkodik. Viszont a zenekaroknál a nagyon késői kezdés megoszthatja a közönséget.
A fesztiválok kapcsán is érdemes ketté bontani a kérdést: vannak a NAGY fesztiválok (Sziget, Campus, Művészetek Völgye, SZIN, Strand stb) és léteznek a mindenféle ilyen-olyan gasztro-típusú fesztiválok. Előbbik profin működnek, ez a fő profiljuk, nagyon kis százalékban akad probléma, amit mindig megoldanak. Az utóbbiak viszont néhány éve még sokszor okoztak mind egyeztetésben, mind a helyszínen problémákat, azonban ebben a szervezői-lebonyolítói körben is érzékelhető a felzárkózás, és az egyre profibb hozzáállás, amit a produkciók üdvözölnek. A produkció szeretné mindig a lehető legjobb teljesítményt adni a közönség számára, aminek a feltételeit bármilyen körülmények között szükséges megteremteni. Ez sokszor nem egyszerű, van, amikor konfliktussal jár, de a nap végén a közönség elismerése a lényeg a helyszín és a zenekar számára is.

Lábas Vikivel a Strand Fesztivál nagyszínpadán

Mindamellett kemény munkát végzel, ugyanúgy mész mindenhova a Margaret Island-del, mint a zenészek, esőben, kánikulába dolgozol, hajnalban fekszel. A szereped kulcsfontosságú, de a rivaldafény nem rád vetül. Hogyan éled meg a turmémenedzseri munkát?
- Imádom. Értem a kérdést, de ezt a munkakört - meg egyáltalán bármilyen zenekar/előadó körüli munkát - csak kellő alázattal lehet betölteni. Rettenetesen fontos belátni azt, hogy itt nem lehet önmegvalósítani vagy törtetni - itt a produkció az elsődleges, és azt szem előtt tartani, neked mi a feladatod ebben: akár zenészként, akár hangtechnikusként, akár fényesként, akár roadként, akár turnémenedzserként: egy olajozott csapatként kell együtt dolgozni a produkció sikerének érdekében. Persze a koncert utáni tapsból egy darabot elteszünk magunknak. 😊

Mik a legjobb részei a turnémenedzserkedésnek, és melyek a nehéz pillanatok?
A legjobb része az, amikor egy nagy szervezést igénylő koncert - Budapest Park, Müpa, valamelyik nagy vagy kiemelt fesztivál - elindul. Akkor lehet fújni egyet és élvezni a bulit, ami hosszas szervezés és egyeztetés után végre elkezdődött. Emellett az utazás részét nagyon szeretem, amikor egy hosszabb hétvégén az egymás utáni 5-9 órás utakon összerázódik a csapat és már mindenen röhögünk - a hazaérkezés után mindig van egy kis üresség bennem, ami miatt minden egyes apró kínnal együtt újra végigtolnám az egészet. Emellett kiemelném azt a pillanatot, amikor egy fesztiválon kikötöttem a zenekarnak, hogy a megbeszélthez képest minden egyes 5 perccel későbbi indulásért egy doboz sört kérek, végül az első benzinkúton 15 doboz landolt nálam. De tavaly Dubaiba is eljutottunk, ahol a világkiállításon játszottunk.
A nehéz pillanatok sajnos vagy szerencsére elködösülnek, mert vagy feloldja az ember ott helyben, vagy annyira apró, hogy a kompromisszum-kötés megoldja a dolgokat. De azért az mindig nehéz, amikor a riderben meghatározott feltételekért miértjét kell újra és újra elmagyarázni.

Indulása óta a Fülesbagoly Tehetségkutató színpadmestere vagy. Szerinted milyen az utánpótlás? Volt olyan produkció, ami megtetszett neked?
- Vannak időről időre felbukkanó zsenik, mint az Antares, a The Pontiac, a Kontraszt vagy Ben T Kadar, akikről kiderül, hogy mindenképpen helyük van ezen a piacon, és biztosan szép lassan megtalálják a helyüket. Az ő munkájukat igyekszem figyelemmel kísérni. Az utánpótlás szerencsére meglepően színes, sokrétű. Talán egyre kevesebb az olyan izgalmas rock és metal zenekar, amely az ízlésemnek megfelel, de mindig jó látni az olyan produkciókat, mint a The Microwaves vagy a Taiga Peer. De egyre több az olyan zenekar, akik előbb találják ki a technikai hátteret, minthogy a hangszereiket meg tudnák szólaltatni.