Az extázisban lévő tömeg kellős közepén, robotlámpa-erdő kereszttüzében vesztettem el Azahriah-szüzességemet a Budapest Parkban, és a látottakat alaposan kiveséztem. 

Nem indult könnyen a kapcsolatom Azahriah-val. Igyekszem képben lenni a magyar könnyűzenét illetően, így a friss, magyar mainstream produkciókkal is időnként flörtölök. Dzsudló nem, Krúbi nagyon nem, Beton.Hofi presszós koncertje jópofa, de kb. ennyi, illetve ott a Carson Coma, de az más világ, kajálom is. Azahriah "korai" dalait csekkoltam, de összességében elmentek mellettem. Aztán megjelent az Introvertált dal, és az rendesen beszippantott. Ugyanezt tette a Four Moods 2, majd a Memento album több dala. Megnéztem Azahriah arénás koncertjét a YouTube-on, és az ott látott pozitívumok elegek voltak ahhoz, hogy meg akarjam nézni a Parkban. Az elhatározást nagyban erősítette, hogy nagyszínpadon, rendes motyón megnézhetem az előzenekarát, azaz az Antarest. Mindkét fél részéről azért ez egy merész húzás volt, mármint hogy Azahriah közönségét egy progresszív jazzmetal produkció melegítse be, de az Antares helyett én is azonnal igent mondtam volna a lehetőségre.

Antares - Fotó: Dominikusz Photography

A repertoárt elnézve (hallgatva) azért vakarhatták a fejüket, hogy mit is vigyenek az ifjú sztár elé, és a végeredmény szerintem egy kis finomkodás lett. Kimaradt például a legerősebb daluk, a Fresco, amivel nyilván legyalulták volna a közönséget, viszont úgy teljes képet adtak volna önmagukról. A négy muzsikus így is nagyon tette a dolgát, Page dobolásától mindig kész vagyok, de a többieket is sorolhatnám, Kolosai Fecó éneklése világszínvonal, a basszus nem különben, Boti gitárja és Dér billentyűje is elkápráztat. Ha van igazság, eljutnak oda ezzel a muzsikával, ahol a Subscribe tartott kb. 10 évvel ezelőtt. A koncert egyetlen, és nem elhanyagolható gyenge pontja a hangerő volt. Egyszerűen halkan szólt a cucc, és az sokat elvett az élvezhetőségből. Lényegében az utolsó dalra, a Friedzone-ra jött meg a kraft, és a környezetemben azidáig intenzíven szelfizgetős, dumálós társaságok láthatóan itt kapták fel a fejüket, és a dal végén hallottam is több irányból, hogy "hú, ez állat volt". Az Antares több ezer Azahriah-rajongó előtt játszott, kíváncsi vagyok, mit hoz/hozott a konyhájukra.
Azahriah koncertjére is maradtam a sűrűjében, azaz középen, a keverőpult előtt 3-4 méterrel. Ez pedig az első pillanattól az utolsóig egy hihetetlen koncertélményt okozott, mivel a 18-20 éves rajongók elejétől a végéig üvöltötték a dalokat a közvetlen és távolabbi környezetemben, teljes volt a megőrülés. Itt jegyzem meg, hogy azért voltak rendesen gyermekeiket kísérő szülők is, egyik-másik videózott, sőt a szövegeket is énekelte. És nagyon becsülendő, hogy elviszik az utódokat koncertre, pénzt, időt nem spórolva, ráadásul ha még a zene nem is az ő világuk, akkor meg pláne. Anno, az általános iskola vége felé, a középiskola elején a baráti társaságommal rengeteg Edda, Auróra, Tankcsapda koncertre jutottunk el azért, mert a szüleink, anyu, "Sanyi néni", Éva néni vagy Balázs bácsi rendszeresen, felváltva hozott-vitt minket. És ez borzasztóan sokat jelentett nekünk.

Azahriah produkciója meg hullaprofi volt, elejétől a végéig precízen megtervezve. Elképesztő látvány a ledfalakon, füst, lángok, robotlámpa-erdő, táncosok, stylingolt ruhák. És ami számomra a legfontosabb: kiváló zenészek álltak a színpadon egytől egyig. A dobos atom, a gitáros, a basszeros, és a perkás is nagyon rendben, szóval hangszeresen le a kalappal. Amin viszont nagyon változtatni kellene, az a számok közötti téblábolás. Többször is feltettem magamban a kérdést, hogy akkor itt most mi a fasz van. Konferanszié nem nagyon, ami érthetetlen, mert az interjúkból az derül ki, hogy Attila értelmes, tök jó gondolatokkal, van mondanivalója. Inkább csak egymásra vártak a srácok, hogy akkor ez most itt hirtelen véget ért, és akkor kéne jönni a következő dalnak, közben meg üresjárat. Ez egy megoldandó dolog. És akkor ejtsünk szót a főhősről is: Attila tisztán énekel, a stúdiófelvételeken hallható, már-már védjegyének tekinthető effekt itt is rajta volt a hangján. Sőt, tovább megyek: Azahriah-ot az különbözteti meg - akár a fentebb is felsorolt - kortársaitól, hogy kurva jól énekel, szépen hajlítgat. Szövegeiben ott a szomorúság, de az erő is, és az olyan pozitív üzenetek, mint például a kemény drogok elleni felszólalás. Zenéjében különlegességet hoznak az arab motívumok, és ennek a sztorija sem rossz. Aki nem ismerné: Attila első mobiltelefonja egy használt készülék volt, az édesapjától kapta. Anno egy újpalotai tömbházban laktak, aminek az aljában volt egy közért. A telefon a bolt arab tulajdonosáé volt, és Attila úgy kapta meg, hogy volt rajta csomó arab dalrészlet, hangminta. És az a találkozás az arab zenével úgy tűnik, alaposan befolyásolta a karrierjét. A koncert összességében egy nagyon mai produkció volt, jó energiákkal, ami bármelyik amerikai, élvonalbeli előadó színvonalát hozta. Külön piros pont, hogy a buli végén a ledfalon köszönték meg mindenkinek az együttműködést, névvel, fotóval.

És hát elképesztő, amit Azahriah elért. 21 évesen per pillanat piacvezető itthon. Bármerre jár, tömegek kísérik. Teltházas aréna, és ami a zeneiparban fokmérő: 40 perc alatt elfogyott az összes jegy erre a parkos koncertjére. Kívánom neki, hogy a múzsa csókja sokáig hatással legyen rá, és ezt a sikert mentálisan, illetve nyilván a vele járó terhet is jól bírja. Én Azahriah-val vagyok.

Azahriah-fotók: Kósa Zsolt