Nemcsak a Paloznaki Jazzpikniken jártunk első alkalommal, hanem a Dirty Loops-ot és a Thievery Corporation-t is most láttuk először. Így aztán jó sok új impulzus ért minket, kezdve a fesztivál hangulatától a svéd jazzisták tökéletes koncertjén át a Thievery Coproration hálátlan szerepéig. Eső ide, sár oda, mindent összevetve egy klassz esténk volt.

Egy fesztiválszervező legnagyobb rémálma a rossz időjárás. Ha esik, kevesebb a napijegyes, ha meg nagyobb vihar érkezik, akkor még ki is kell üríteni a rendezvény területét. Szegény Jazzpiknikkel idén nem bántak kegyesen az égiek, és már az első nap eláztatta az eső a fesztivált. Mi a második napra érkeztünk, amikor még rendesen látszódtak az esőzések nyomai. A hivatalos parkolókat látva például be se álltunk egyikbe se, mert látszott rajtuk, hogy ha még két csepp eső leesik, akkor onnan ki nem jövünk. A szervezők a nagyszínpad előtti területet szalmával terítették le, hogy ne rögtön dagonyázással induljon a második nap. Így is az éjszakai vihar fenyegetettsége miatt egy borzasztóan nehéz döntést kellett meghozniuk a szervezőknek, ennek értelmében 2 órával előbb kezdődött minden program. Nyilván ebből lett a közönség részéről lemorzsolódás, de az látszott, hogy koncertek így tudnak lenni, vagy sehogy. "Jazzpiknik-szűzként" érkeztem a fesztiválra, és a nagyszínpados helyszínt sikerült a villámlátogatás során meglesni. A Balaton közelsége, a lankás, (eredetileg) füves terület rögtön egy szerethető fesztivál benyomását keltette. Hangulatos lampionok, dizájnelemek, megfelelő mennyiségű és minőségű étel-ital kínálat. Az árak valamennyire az átlag fesztiválárak felett, hambi 3500 forinttól, édesburgonya 1950 Ft, egy üveg bor 6200 forintnál kezdődtek. És akkor egy pillanatra álljunk is itt meg! Egy gasztro rendezvényen szerintem tök oké, hogy üvegpohárral lehet mászkálni, kóstolni a borokat, de egy zenei rendezvényen elég meredek. Az jól látszott, hogy a fesztivál elsősorban a jól szituált negyveneseket vonzza, de bebaszva bárkiből elő tud jönni az ordenáré punk, és elő is jött. A koncertek sűrűjében nem egy, nem kettő illuminált arc hadonászott, csápolt az üvegpohárral és/vagy a borosüveggel. Értem én, hogy ez egy szemmel látható bevételt hoz a fesztiválnak, de elég veszélyes is.
Nagy Szabolcs

Nem vagyok egy rajongó alkat de a Dirty Loops koncertjét kislányos izgalommal vártam. Sejtettem, hogy nem fogok csalódni, mert az már a YouTube-os videókból is kiderült, hogy nem mindennapi amit ezek a svéd zenezsenik adnak. Persze, hogy leesett az állam. Az első hangtól az utolsóig hibátlan volt zeneileg és technikailag is. A teljes repeortárjukat nem ismerem, mert 2011-es berobbanásuk óta nem követtem mindvégig figyelemmel őket, de azért ha felbukkantak egy-egy újdonsággal, akkor azért azt általában meghallgattam. Szóval értek meglepetések bőven a koncert során. Az érdekes élmény volt, amikor egy gyönyörű zongorás ballada után még fel sem ocsúdtam a meghatódottságból, amikor bekezdtek egy irgalmatlan country aprításba ami lényegében egy vicc, és leginkább Henrik és Aron poénja. Kis túlzással még egy kicsit párás szemmel kérdeztem félhangosan, hogy “ez most mi?!” De hát az van, hogy mindent szeretnek játszani. Matek-jazzt, funkyt, balladát, és ha olyan kedvük van akkor a kíméletlen Old Armando Had a Farm-ot is. Szinte gyerekkoruk óta haverok, egy gimibe jártak, onnan mentek a stockhomi Royal College of Music-ba. Vidám fickók, lazák, minden bizonnyal szeretik egymást és amit csinálnak. Nem volt könnyű dolguk mert az OMSZ előrejelzése szerint óriási vihar közeledett a térség felé és emiatt 2 órával korábban kellett elkezdeniük játszani. Ez sok nézőt visszatartott, illetve a hirtelen műsorváltozás miatt sokan nem is érhettek oda a kezdésre, de azért szép számmal összegyűltünk. Vicces volt, hogy bármerre néztem, láttam egy ismerős zenészt. Az egy négyzetméterre jutó zenészek száma kb. kettő volt. :D Nem is igazán laikus fülnek való az amit a Dirty Loops játszik. Az utolsó számoknál már én is éreztem, hogy elfáradtam. Ha legközelebb jönnek, mindenképp szeretném megint látni őket. Ez már egy kicsit olyan mintha rajonganék… :D
Warnusz Zsuzsa

Amikor a Jazzpiknik nyilvánosságra hozta, hogy egy napon, egy színpadon, egymást követő időpontban lép fel a Dirty Loops és a Thievery Corporation, azt gondoltam, hogy ennél tökéletesebb párosítás kevésbé lehetséges. Mindkettőt kedvelem, és egyiket sem láttam még élőben, szóval kötelező programmá lépett elő a fesztivál látogatása. Aztán ahogy belekezdett a Thievery Corporation, és lement az első, a második, aztán a harmadik szám, kezdtem azt érezni, hogy ezt most így nem működik. A Dirty Loops egy irtózatos jazzmetal matekozást művelt le világszínvonalú hangosítással úgy, hogy a 75 perces koncert teljesen leterhelte az elmémet, a fülemet, majdhogynem minden érzékszervemet. Eztán jött a Thievery Corporation egy szerényebb megszólalással, lounge-os, dub-os, trip-hop-os hangulatával, és nem tudott akkorát ütni. Bárhol, bármikor megvettek volna kilóra, de a Dirty Loops után ez sehogy sem ment. Ennek ellenére így is remek hangulatot teremtettek, kajálta is a szép számú közönség. Az olyan slágereket, mint a Lebanese Blonde, az All That We Percetive vagy The Richest Man In Babylon hatalmas tapsvihar kísérte. 

A fél országot letaroló viharból Paloznakra szerencsére csak egy 30 perces zápor jutott, így megúsztuk ép bőrrel a két koncertet. A Jazzpikniknek a rossz időjárást okozó helyzet kezelésében még át kell esnie azon az evolúción, amin minden más fesztiválnak kell vagy kellett, hogy aztán a látogatóknak ne kelljen esniük-kelniük a felázott talajon, és a mocsárrá változó kijelölt parkolókból is ki lehessen hajtani. Mert tömegekre a jövőben is számíthatnak, ha maradnak az elmúlt évekhez és az ideihez hasonló színvonalas zenei programok.
Nagy Szabolcs