Irdatlan kánikulában rendezték meg a második Kettőnégy Fesztivált a Budapest Parkban, ahol lehet, hogy utolsó koncertjét adta a Subscribe, és kiválóan tolta a punk-rock slágereit a FISH! Ott voltunk, megírtuk a tapasztalatokat.

Amikor a Kettőnégy bejelentette, hogy újra aktivizálja magát, kivételesen nem viccelt, és a tavalyi év után idén is tető alá hozott egy fesztivált a Budapest Parkban. 2022-ben nem voltam, így most fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy ami például egy Gumizsiráf díjkiosztó alkalmával nagyon működött részükről a Dürer Kert közegében, nyereményjátékokkal, őrültségekkel és a maga közvetlenségével, az - ha egy másik eseményről is beszélünk - hogyan tud megvalósulni az ország legnagyobb bulihelyszínének gigantikus színpadán. Végülis működött, de másképp. Ami maradt, hogy a két mókamester, Szujó Dani és Csongor Bálint szerepe egyáltalán nem kopott, ment a baromság végig a színpadon. Ami más volt, az a monumentalitás, a ledfal és a mobiltelefonos játék, ami egyfelől kézenfekvő volt, másrészt elvesztette korai báját. Mindamellett jó, hogy újra van Kettőnégy, hogy - ha másképp is, de - továbbviszik, amit a 2000-es években elkezdtek. Amikor fesztiválokon és különböző backstage-ekben készítettek beszélgetéseket szétcsapott arcokkal, nem tűnt többnek poénkodásnál. Mára kiderült egyrészt, hogy bőven megelőzték a korukat, másrészt egy korlenyomat készült az akkori underground zenekarokról, rajongókról, és úgy általában a hangulatról. Szóval hajrá Kettőnégy, már csak az a kérdés, hogy egy kisebb, közvetlenebb helyszínen tudna-e jobban működni a fesztiváljuk.Az első két zenekar, a Nagyúr és a Téveszme kimaradt. Bocs srácok, de nem akartam délután 5-től megrohadni a hőségben, majd máshol, máskor. Utánuk jött a FISH!, akiknek aztán nem volt könnyű dolguk, mert láthatóan kókadt volt a közönség a 35 fokban. Meg nyilván könnyebb éjjel csinálni egy bulit nagy fesztiválon vagy klubban, amikor már senki sem szomjas. Szóval megküzdött a zenekar a közönség figyelméért és rajongásáért, de sikerült. A srácok tolták rendesen a gyors punk dalokat, a koncert végére hagyva a legnagyobb slágereket. Bennem maradt némi hiány elsősorban a repertoár rövidsége miatt, ezért idén még valahol meg kell lesnem őket egy saját koncerten. Annyi azért kiderült a kb 1 óra leforgása alatt, hogy a FISH! nem vesztett a lendületéből, önazonos, és a hetedik lemezre is maradt benne spiritusz.

A Subscribe egy furcsa felütéssel ment neki a koncertjének. Másfél hónapja arról posztoltak, hogy az együttes több tagjának nem fér bele az aktív zenekarozás, de majd lesznek koncertek valamikor valahol, de nem tudni mikor és hol. Mivel a Subscribe egyszer már feloszlott, vagy másképp megfogalmazva inaktívvá vált, nyilván arra gondol az ember, hogy most is valami hasonló történik. De mivel nem lett kimondva lényegében semmi konkrétum, nem tudta az ember, hogyan is álljon ehhez a bulihoz. Benne volt a pakliban, hogy ez az utolsó koncert, de az összeborulós, sírós hangulat sem a színpadon, sem a nézőtéren nem volt tapasztalható emiatt. Ez a nemfeloszlós koncert végül egy harmadház körüli nézőszámot hozhatott, ami a műfaj jelenlegi népszerűségét figyelembe véve, a kánikula közepén egy jó szám. A Subscribe teljes profizmussal hozta le a bulit, ledfalas látvány, egységes megjelenés, kiváló dalok. Miközben tök jó volt a koncert, azt éreztem, hogy ez a Subscribe más, mint anno, mondjuk az A38 Hajón, amikor a színpadon elszabadult a téboly, és felaprították a deszkákat. Ez egy más hangulat volt, minimális színpadi mozgással, a maga rideg profizmusával. A repertoárt nyilván minden rajongó a kedvencei alapján állította volna össze, és ennek a dallistának a 30-40 százalékát tartottam volna meg, és jobban megidéztem volna a Sanity Has Left the Building és a Stuck Progress to Moon lemezeket. Mondjuk így is volt a közönség nagy örömére Highfly, amit utoljára időszámításunk előtt hallhattam tőlük élőben. A koncertet természetesen a  Between heaven and her c. dallal zárták, ami továbbra is libabőr, túlzás nélkül állítható, hogy a rocktörténelem egyik legnagyobb dala.
A Subscribe koncertje kapcsán is felmerül a kérdés, hogy jó helyen volt-e a Parkban. Vannak érvek és ellenérvek. A hely kommunikációja, nimbusza és infrastruktúrája mindenképpen érv, de egy koncerthelyszín mégiscsak attól működik, ha maga a koncert jól szól. Most már nem először tapasztalom, hogy halk a motyó, ez a 92-93 decibel határ kevés ide, és ezt a Subi is megsínylette. A Park megkerülhetetlenné vált, mert vannak szép számmal magyar előadók, akik a nyári időszakban csak itt lépnek fel Budapesten, nem beszélve a külföldi produkciókról, de azt úgy tűnik tudomásul kell venni, hogy kiváló hangzásra senki se számítson. Ugyanakkor óriási pacsi jár a Park videós csapatának, akik a ledfalakon élőben közvetítették a színpadi történéseket. Itt nem egyszerűen az történt, hogy mutattak élő képet, hanem együtt éltek a zenekarral, és egyszeri pillanatokat csíptek el és mutattak meg. Például Anga Kis Miki tapping-jét, Reich Tomi csukott szemmel, teljes átéléssel történő gitározását, és nem véletlenül a Between alatt szinte végig Csongor Bálint lenyűgöző előadását. A videós csapat ezáltal sokat tett hozzá a koncerthez, lényegében egy új dimenziót nyitott a nézőnek.

A Subscribe végül úgy ment le a színpadról, hogy Csongor Bálint a "legközelebb találkozunk" kifejezéssel búcsúzott. Kár lenne, ha itt lenne a vége. Tudom, a múltra nem lehet alapozni, de mégiscsak Magyarország legnépszerűbb metal zenekaráról beszélünk, fantasztikus dalokkal és lemezekkel, páratlan spiritusszal megáldva. A Bookmarks albumuk világviszonylatban is a legnagyobbak közé emelte őket, és ha a tengerentúlon született volna, akkor tarthatnának ott, ahol például a Tool. Mindegy, ezen kár filózni, örüljünk, hogy van nekünk egy Subscribe-unk, és ha 24 év után megmaradt a kémia a 6 tag között, akkor itt még történhetnek izgalmas dolgok.

Fotók: Hinkelmann Alexandra