Végre megnéztem élőben a Morcheebát, és górcső alá vettem a 4 hónapra felhúzott veszprémi Gyárkert Kultúrparkot.
Elsőbálozóként léptem át a Gyártkert Kultúrpark kapuját, két szempontból is: hiába jár lényegében haza Magyarországra a Morcheeeba, eddig nem sikerült őket elcsípni, de most végre nem jött semmi sem közbe. Másrészt a helyszínt most láttam először, kezdjük is az utóbbival! Elkerülhetetlen, hogy a Budapest Parkhoz hasonlítsam, kialakítása kb. ugyanaz, területre talán nagyobb is, a színpada kicsit kisebb, ugyanúgy konténerekből működik a vendéglátás. Ami más, és egyben nagyon meglepő is, hogy itt a város közepén, lakóházak között, heti 3-4 alkalommal dübörög a zene esténként. A színpad rászól a helyszín kerítésétől pár méterre kezdődő lakóövezetre. Ezt Budapesten valószínűleg nem lehetett volna keresztülvinni, az óbudai nyugdíjasok felgyújtják a helyet. Kérdés még, hogy jövőre is lesz-e az EKF-pénzből létrehozott Gyárkert, adott esetben tud-e üzemelni piaci alapon.
Na és akkor ott a másik oldal, van Veszprémnek egy csúcsszuper hang- és fénytechnikával felvértezett szórakozóhelye, ahol olyan világsztárokat lehet meglesni, mint a Papa Roach, a Kraftwerk, Iggy Pop vagy jelen esetben a Morcheeba. Nem emlékszem arra, hogy valaha is ennyire tűpontos, a lemezek hangzását élőben tökéletesen megvalósító zenekart láttam volna korábban, mint most Veszprémben a Morcheebát. A ritmusszekció atombiztos, a gitáros és a billentyűs hozza a szőnyeget, és minden effekthegyekkel megbolondítva. Skye Edwards énekesnő pedig fátyolos hangjával és pozitív kisugárzásával a produkció fő varázslója. Lényegében úgy cukiskodott a koncert alatt végig, mint egy tini, még a ruháját is megdicsértette a közönséggel. Eleinte furcsálltam, hogy a ledfalat csak a logójuk kivetítésére használták, de a lámpaerdő végül pótolta ezt a hiányosságot. A repertoár természetesen egy best of program volt, Trigger Hippie, The Sea, Friction (ebből hiányzott nekem a rap betét), Otherwise és a többi. Először éreztem azt is, hogy egy koncert a ráadás nélkül lett volna kerek, utána a közönség végtelenségig tartó énekeltetését már elengedtem volna. A Morcheeba bizonyította, hogy továbbra is a trip hop legnagyobbja, nyoma sincs hakniszagnak a produkciójukban.
Ami viszont megdöbbentett, hogy még a Morcheeba-közönségben is megy a pohárdobálás. Igazán fincsi sörrel áztatott ruhában nézni a koncertet, nem beszélve a sérülésveszélyről. Az idei Európa Konferencia Liga-döntőn a Fiorentina egyik játékosát, Cristiano Biraghit úgy megdobták egy repohárral az angol szurkolók, hogy ömlött a vér a fejéből. Nem hiszem, hogy a biztonságiak nem tudják kiemelni a dobálózokat, csak akarat kérdése az egész. Na ennyit a puffogásról, köszi a remek koncertet, Morcheeba!
