Ránézésre nagyjából 3-4000 rajongó társaságában megnéztük tegnap este a Godfatert a Barba Negrában, és az élményeket, impulzusokat jól megírtuk.
Képzeljük el, ahogy LeBron James es Stephen Curry felmentek a parkettra a 2023-as All Star gálán es mellettük olyan játékosok sorakoztak fel, mint Luka Dončić, Giannis Antetokounmpo, Nikola Joki, vagy Zion Williamson! Az ifjú titánok megjelentek a nagy öregek mellett, és a világ legtermészetesebb módján olyan show nyomtak le, amit egy jó ideig nem felejti el az, aki látta. Az új generáció lényegében letette a névjegyét, és nyomatékosította jelenlétének létjogosultságát, miközben lazán bejelentkezett a jövő legendáinak névsorába. Ez a felismerés jutott eszembe a Barba Negrában a Godfater tegnapi koncertje után. Tátrai, mint LeBron, Borlai, mint Curry, Gotthard Misi, Szebényi Dani és Kéri Samu pedig az ifjú titánok. Zsenialitásuk oly világossá vált, mint a nap. Jó volt látni az együtt zenélés örömét, ahogy időnként egymás köré gyűltek játék közben. Olyan energiákat szabadítottak fel a színpadon, hogy jómagam és meg sokan mások is leesett állal nézték a hazai blues rock régi és új MVP-jeinek varázslatát.
Persze Tátrai Tibortól és Borlai Gergőtől előre tudható volt, hogy mit várhatunk, méltatásuk teljességgel szükségtelen. Ugyanakkor azt azért csak megjegyzem, hogy 71 évesen ilyen szenvedéllyel és minőségben gitározni, abszolút stenkben végig nyomni egy ilyen brutális tempójú showt, több mint tiszteletreméltó, le a kalappal Tibusz előtt!
Először láttam élőben a három ifjú titánt. Gotthard Misi fluiditása, virtuozitása és a könyörtelenül támadó jellegű, de rendkívül fineszesen felépitett szólózási képességei rendkívül figyelemre méltóak. Nem kell túl sok fantázia ahhoz, hogy azt gondoljuk, hamarosan az ő játékát is ugyanolyan magától értetődően felismerjük, mint Tibuszét. Kéri Samu basszusgitáros időnként magával rántott egy másik dimenzióba, hangszerével szinte egybeolvadva rengeteget tesz hozzá a Godfater hangzásához, es nemcsak, hogy szólistaként nagyon szórakoztató, a színpadi jelenléte kiemelkedő volt. Egy natural showman. Szebényi Danit kicsit nehezebb hová tennem, sokkal többet szerettem volna hallani a hangszerét, úgy tűnt, mintha a frontman szerepe háttérbe szorítja a saját hangszeres játékát. Ambiciózus, de túlságosan is bevállalós volt, hiányoltam a bluesra jellemző történetmesélés finomságait, talán a kevesebb több lenne. Aranyaiban a 60:40 jobban tetszett volna-az ének javára.
Műfajilag az electric blues rock es a rhythm and blues stílusjegyei voltak túlnyomó többségben, és természetesen a Tibuszra jellemző sajátos dallamvilág is elő-előbukkant, azzal a különbséggel, hogy itt egyértelműen az volt a cél, hogy lezúzzák az arcunkat az elementáris erejű dinamikájukkal. Bármelyik heavy metal bandának dicséretére vált volna. Éppen ezért is furcsállottam a főhős azon törekvéseit, ami a közönség tapsoltatását és a make some noise játékot tűzte ki célul, egyrészt, ez nem az a korosztály volt, másrészt meg a koncert felétől minden szám végén magától jött a katarzis.
Összességben egy nagyon biztos alapokon álló világszínvonalú produkciót láthatott az, aki kijött tegnap este a Barba Negrába. Számomra nyilvánvaló - és nem csak Borlai Gergő dobos berkekben regnáló világ sztár státusza miatt -, hogy hamarosan nemzetközi fesztiválokon is látható lesz a Godfater. Mindezek reményében ez várhatóan egy olyan lökést fog adni ennek a műfajnak idehaza, amire már régóta nagy szükség van. Köszönjük meg a Keresztapának!
Laz A.W. / Fotók: Barba Negra
