A Korn az Arénát nem tudta megtölteni, a szívünket azonban igen - hálával, szeretettel.

Nemrég olvastam a Tankcsapda - mondjuk úgy - félrement dala kapcsán egy jó kis elemzést arról, hogy miért nem piacképes ma a rock/metal műfaj, miképp próbálnak meg a zenekarok rajongótábort építeni, és meghódítani a fiatalabb generációkat. Nem kevés szomorúsággal tölt el a sokszor, sok helyen hangoztatott gondolat, amely szerint a rock halott, hiszen nincs utánpótlás, hiába nézünk körbe a színtéren, nem találunk mást, csak a még velünk élő rocktörténelmet, a régi hősöket, akik fáradhatatlanul tolják tovább a szekeret - több, kevesebb sikerrel.
Kedd este azonban nem volt helye a kesergésnek, a nu-metal bakersfieldi istenei egyszerűen kimosták az agyamból a szennyest, elégedetten konstatáltam (persze efelől nem is volt kétségem), hogy még mindig nagyszerű dolog metalkoncertre járni. Jonathan Davis és csapata puritán, mindenféle faksznitól mentes zúzdával örvendeztette meg a közönséget, semmi LED-fal, semmi lángok, csak villódzó fények és kiválóan megszólaló zene. Nekem ennyi kell, és semmi más, az összes többi csak a ráadás...
A közönséget amúgy valóban javarészt a 40-es korosztály adta, de jöttek fiatalok is, ami nem csoda, hiszen a Korn az elmúlt években is aktív, újabb és újabb lemezekkel rukkolnak elő. Nekem az idei Requiem és a 2019-es The Nothing annyira nem jött be, de például a 2016-os The Serenity of Sufferinget nagyon erős anyagnak tartom. Szóval aki a műfajt szereti, annak nagyon is releváns, mit művel éppen a Korn.
Egy olyan történelemmel rendelkező zenekarnak, mint a Korn nem okozhat gondot egy jó setlist összeállítása, 14 nagylemez anyagából van mit meríteni, és akár egy kétórás programot is ki lehet tölteni egy best of válogatással. Itt pontosan ez volt a helyzet, sorjáztak a himnuszok, számomra már csak hab a tortán, hogy az egyik személyes kedvencemmel, a Here To Stay-jel kezdtek. Megadták az alaphangot, igazi bólogatós nóta ez, hogy aztán a következő másfél órában végig a lábakban, biccentő izmokban tartsák a bugit. Davis fantasztikusan énekelt, a dallamos és az üvöltős részek is feküdtek neki ezen az estén, amúgy meg az egész zenekar topon volt, Fieldy hiánya persze érezhető, az ő kezében csak másképp szólal meg a bőgő.
Nagyon tetszett, hogy a ráadásban előkerültek olyan régi, eszement szerzemények, mint a Twist és az A.D.I.D.A.S., nekem speciel valamiért a Did My Time jelentette a csúcspontot. Amikor a srácok elbúcsúztak, a legfőbb érzés, ami bennem munkált, az a hála volt. Semmi hiányérzet, csak színtiszta öröm, amiért láthattam egy hibátlan koncertet.

Korn, Papp László Budapest Sportaréna, 2022, június 21.

Dallista:
Here to Stay
Got the Life
Falling Away From Me
Start the Healing
Cold
Shoots and Ladders
No One’s There
Y’All Want a Single
Insane
Worst Is on Its Way
Coming Undone
Freak on a Leash

Ráadás:
It’s On! / Trash / Did My Time
Twist
A.D.I.D.A.S.
Clown
Dobszóló
Blind