Miért közvetíti egyszerű módon az üzenetét? Mit szólna hozzá, ha a fia füvezne? Hogyan gondol a múlt történéseire? Milyen zenéket hallgat mostanában? Ezeket a kérdéseket mind feltettük Kowalsky-nak, ő pedig őszintén mesélt a Fülesbagoly blognak.

 Először is, hogy vagy, nemrég épültél fel egy vesekőből...
- Kicsit hosszas probléma volt, egész nyáron, a turné alatt is zajlott a kezelésem, de most a nehezén már túl vagyok.

Nem lehet, hogy túlhajszoltad magad és pihenésre int a szervezeted?
- Azt gondolom, hogy ez egy általános társadalmi probléma, nem csak ránk, zenészekre jellemző. A természet adta lehetőségekhez képest jelentősen túlhajszolt életmódot élnek az emberek, és ennek jelei az egészségi állapotban is megmutatkoznak. Szerencsére nekem a legutóbbi vesegondon kívül azért nem voltak komoly egészségügyi problémáim.

Teszel az egészségedért: rendszeresen jógázol, vegetáriánus vagy…
- Igen, a testmozgás, a jóga a mindennapjaim része, még turné közben is. Előfordul, hogy a zenekarral közösen edzünk. Ez nagyon fontos az éjszakázás miatt, ami hosszabb távon elveszi az ember energiáját, ezt muszáj ellensúlyozni.

Melyik az év leghúzósabb időszaka?
- Mindenképp a nyár, abban a tekintetben, hogy olyankor sokat utazunk, ez által többet is éjszakázunk. Jelenleg az őszi turné zajlik, ilyenkor általában „csak” pénteken és szombaton vannak fellépések. De persze más jellegű kihívások is vannak, például amikor stúdió időszak van, az is megterhelő tud lenni, előfordul, hogy egy-két napig nem is alszik az ember, mert annyira benne van a munkában. Ezen egyébként már változtattunk, mert nem veszünk fel egy teljes lemezanyagot, hanem egy-egy dallal vonulunk stúdióba és jelenünk meg.

Hogyan születnek meg benned a dalok? Jön egy ötlet hirtelen, vagy tudatosan leülsz írni valamit?
- Mindig a zenei alap, egy hangulat alakul ki először. Sokszor kapok ötletet, tervet a zenekar tagjaitól, vagy ha nekem van egy elképzelésem, akkor összeülök a gitárossal, vagy a billentyűssel és kidolgozzuk. Amikor kész van egy ilyen zenei skicc, akkor születik meg rá a szöveg.

Érdekes, a hozzád hasonló dalszerző előadók gyakran inkább pont fordítva csinálják, a szövegre írnak zenét.
- Nálunk ez így alakult ki, egy hozott dolog lehet a részemről, mert annak idején a Black-Out zenekarban is így volt.

Ugyanakkor a dalszövegek nagyon is lényegesek, meglepően sok mondanivalót tartalmaznak. Ezek milyen impulzusok alapján születnek meg?
- A Kowalsky meg a Vega azután indult, hogy én a Krisnás ásramból kiköltöztem, előtte a szerzetes tanoncként éltem ott egy évig, egyfajta felfedező úton voltam. A zenélésben is ezeket a lenyomatokat követem, minden foglalkoztat, ami az embert, a környezetét és Istent illeti.

Ami rám mély hatással volt és meglepett, az a Tizenötmillióból egy című dalotok. Ennek mi a története?
- A dal egy kicsit az esszenciája azoknak a témaköröknek, amiket említettem. Az az alapvetése, hogy a kézzel fogható és testben eltöltött életen túl is feltételezhetünk egy létet. Benne van a család, a nemzet, az emberi közösségek összetartozásának fontossága, és az embernek az Istennel való kapcsolata, szövetsége. A videóklipet a Magyar Honvédség kiképzőbázisán forgattuk, a dal a katonák áldozatos munkája és a nemzet előtt is egy főhajtás.

Ezek a témakörök lágyítják egy kicsit a rockzenét, amit képviseltek, talán ezért mondják rátok, hogy a legszerethetőbb hazai rock zenekar vagytok?
- Hogy a rockzene mivel foglalkozhat témájában, az nagyon tág. A Black-Out felől én egy sokkal keményebb zenei vonalról érkezem, de ott sem volt ritka a hasonló kérdéskörök boncolgatása. Belőlem ez jön, és ha ettől szerethető lesz a zenekar, az öröm. Ugyanakkor a Kowalsky meg a Vega esetében felvetődik az a kérdés is, hogy mennyire rockzene ez egyáltalán.

Mert nem az?
- Ha a U2-t is rockzenének tituláljuk, akkor kétségtelen, hogy nagyon széles az a skála, amit rocknak nevezhetünk.

Kinek a véleményére adsz? Ha elkészül egy dal, azt kinek mutatod meg?
- A zenekarral együtt alkotunk, egymás véleményére sokat adunk. Mi pontosan tudjuk, hogy mit akartunk vele mondani, miért ilyen formába öntöttük. Innentől kezdve számunkra nincs igény arra, hogy egy külső szemlélő véleményt adjon. A közönség az már más. Mindig izgatottan várjuk, hogyan fogadnak egy-egy új dalt.

Mi a mérce? Figyeled a Youtube nézettséget?
- A mi zenénknél és ezeknél a témáknál az a fontos, hogy milyen minőségűek a reakciók. Más stílus, mondjuk egy rap zene más közönséget vonz, ott más lehet a mérvadó, gyakoribb lehet akár a negatív kritika, nálunk az már elgondolkodtató, ha sok a rossz visszajelzés.

Előfordult ilyen?
- Természetesen, de szerencsére sokkal több olyan reakció jön, hogy erőt merítenek a dalainkból. Sokan leírják, hogy milyen élethelyzet megoldásában segített nekik, hogy a zenekar dalait hallgathatták, szinte napi szinten kapunk ilyen emaileket vagy Facebook üzeneteket. Negatív komment leginkább arra szokott irányulni, hogy egyszerű, vagy közhelyes a fogalmazás. Ez viszont tudatos és megtervezett dolog. Az a cél, hogy amennyire lehet, végtelenül egyszerű módon közvetítse ezeket a témákat a zenekar, rendkívül egyszerűen írjon és beszéljen ezekről az egyébként fajsúlyos témákról. Az előzmény megint csak a Black-Outhoz vezet vissza, ami sokkal bonyolultabban, sokkal progresszívebben fogalmazott mind a témát és mind a zenét illetően. Fenntartásaim voltak azzal kapcsolatban, hogy ez valódi kapcsolat-e a közönséggel. Lehet-e úgy elérni az embereket, ha ennyire elvontan fogalmazunk. A Kowalsky meg a Vegában már az az alapelv, hogy semmi gond az egyszerűséggel, ha a téma magasztos, fontos.

Mióta van mögötted háttérstáb és tudatos brand építés? Saját webshopotok is van, ahol például pólókat, ékszereket lehet rendelni…
- Aki ismer minket és belelát egy kicsit a zenekar életébe, az tudja, hogy a Kowalsky meg a Vega az 24 ember. A színpadon álló emberek mögött ott vannak a roadok, a háttérstáb, nélkülük nem menne így a dolog. Ebben a csapatban vannak azok, akik tudnak és akarnak például az ajándéktárgyakkal vagy a webshoppal foglalkozni. Ez egyébként nem üzletszerzési céllal, hanem a felmerülő igények alapján alakult, hiszen az utóbbi öt-hat évben egyre többek írtak nekünk, hogy szeretnének Kowalskys dolgokat vásárolni, ezért indultunk ebbe az irányba. Az itt befolyó bevételt egyébként a zenekar koncertfelszerelései, a back line fejlesztésébe forgatjuk vissza.

Terv alapján zajlik a zenekar élete? Tudod például, hogy egy év múlva ilyekor mi lesz?
- Muszáj terveznünk, mert szerencsére olyan szintű az érdeklődés a zenekar iránt, hogy már 2020. augusztus, szeptemberben is sok koncert le van kötve. Ezek felkéréses koncertek, de emellett az önálló szervezést is látnunk kell minimum egy évre előre. A dalokon is folyamatosan dolgozunk, de nem határidőre. Nagyjából megvan, hogy mikor akarunk kijönni egy-egy klippel, de ez nem szentírás. Ahogy az sem, hogy melyik lesz az a dal, amiből klip készül. A legutóbb megjelent Rendíthetetlen című számot is egy amolyan zenei kísérletezésnek szántuk, aztán úgy döntöttünk, klip lesz belőle és a közönségnek nagyon tetszett.

Legközelebb mikor várható új dal?
- Négy félkész szerzemény is van, ebből választottunk ki egyet, amivel decemberben jövünk majd ki. De nem lennék meglepve, ha a demózások befejezése után végül egy másik mellett döntenénk.

A jövőbe tehát nézel előre. Mi a helyzet a múlttal? Levonsz tanulságokat, elemzed a történéseket?
- Mindenképpen. Ha nem vonjuk le a konzekvenciákat a közelmúlt történéseiből, akkor a közelmúlt történései vonják majd le rajtunk, tehát visszahatás mindenképpen van. Ok és okozat végtelen hálózata az élet. Kicsit felülemelkedve vissza kell tekinteni és semlegesen értékelni a dolgokat, ez sokat segít az ember a jelenében és a jövőjében.

Megjelent egy könyv, amiben a múltadról is sokat megtudunk, például arról az időszakról is mesélsz, amikor, ahogy az ajánló fogalmaz: „a drogosok földi poklában” voltál.
- Mindig őszintén beszéltem arról, hogy volt az életemnek egy pusztítóbb időszaka, amikor semmi nem számított, nem törődtem a következményekkel. Más életmódot éltem, tudatmódosító szereket is használtam – de ezekben a kísérletezésekben is az utat kerestem, légyegében ugyanazon kérdések mentén, amik ma is foglalkoztatnak: mi az élet, mi az ember, mit keres itt a Földön, van-e célja, értelme, stb. Akkoriban, az én huszonéves koromban más volt a drog, mint ma. Akkor kezdtek ezek beömleni hozzánk is, teljesen új volt, egyfajta kiszabadulás. De aztán rájöttem, hogy ennek ára van. A közvetlen baráti körömben több haláleset is volt. Nagy szerencse, hogy itthon azért nem harapódzott el a drogjelenség, persze tudjuk, hogy jelen van, de nem öltött olyan méreteket, mint más országokban.

Mit mondanál a gyerekednek a jövőben, ha azon kapnád, hogy füves cigit szív?
- A legnagyobb gyerekem, aki középiskolás, ismeri a múltamat, és vagyunk olyan nexusban, hogy nagyon remélem, ha mindenképp szeretné kipróbálni, akkor ezt velem együtt tenné, és a támasza lehetnék ebben a dologban. És remélem, hogy egy életre elmenne a kedve. Ugyanakkor szerencsére azt érzem, hogy a környezetünk, vagy a gyerekeim környezete nem fogékony erre a témára, nem merül fel. Nem félek ettől.

Jut elég időd a gyerekekre, a családra a sűrű fellépések, stúdiózások között?
- Mindig több kellene, de azért nem olyan rossz a helyzet. A nyár valóban húzós, akkor egy héten kb. két napot látnak otthon. Más időszakokban viszont a hétköznapjaim sokkal szabadabbak, van, hogy el sem kell mennem, mert tudok otthon is dolgozni amíg a fiúk iskolában és a kislányom oviban van. Ilyenkor segédkezem a reggeli elindulásban, és várom őket haza délután.

Ők voltak már a koncerteden?
- Igen, de nem jellemző. A három fiú (Levente 15, Zente 9, és Keve 7 évesek) volt párszor, a középső fogékonyabb kicsit a zenére, ő egyszer egy ott alvásos turnéba is eljött velünk, csinálta azt, amit apa szokott: szállodázás, este buli, későn fekvés… Egyelőre ez elég is volt neki (nevet).

Milyen zenéket hallgatsz mostanában?
- Nagyon sok félét. A vaisnava rituális dalokat, énekeket a mai napig sokat hallgatom, de megmaradt a magyar népzene iránti érdeklődésem és vágyam. Hallgatok Metallicát, Depeche Mode-ot, szeretem a hip-hop bizonyos részét is. Nincs műfaji korlát, sőt, amit sosem gondoltam volna, mostanában még a komolyzene irányába is elindultam, hogy felfedezéseket tegyek. A zene az határtalanul jó. A korlátok csak bennünk vannak. Az a kérdés, hogy az ember mennyire képes a saját korlátain túllépni.

Február 15-én újabb Budapest Arénás bulira készültök, itt mi várható?
- A jól ismert Kowalsky számok mellett új dalokat mutatunk be, lesz két olyan is, ami addig sehol máshol nem hangzik el. Lesz újabb közös szereplés Fankával, akivel már a Parkban is felléptünk újra együtt, készül Fanka és Kowa közös dal is. Látványban, show elemekben is készülünk újdonságokkal, és persze – remélem – óriási buli lesz.