Iggy Pop a Budapest Parkban lépett fel, s ha már ott volt, az év egyik legfontosabb koncertjét adta. Mi is ott jártunk, és jól kivesézzük a látottakat.
Várakozással telve mentem a Budapest Parkba, ugyanis úgy alakult, hogy eddig még sosem láttam élőben hatalmas ikonomat. Utolsó pillanatban jegyet szerezni alapból felér egy jó kis hullámvasutazással, végül, amúgy öregesen a teraszra sikerült jegyet szerezni, ahonnan cserébe minden kiválóan látszik. Az "öreges" szó az est során jócskán átértékelődik, miközben az épphogy középkorba lépett, elkényelmesedett negyvenesek ücsörögnek a teraszon, a 70-es éveit taposó rock&roll isten simán állva végigtol 20 számot a színpadon szünet nélkül. Nagy nehezen bejutunk, a bennem élő környezetvédő felsikít a tonnaszám elhasznált műanyag láttán.
Meglepően koránra, 6 órára tették az általam nagyra tartott Black Bartókot, így a srácok telibe kapják a D-vitamint. A nagy meleg és az átizzadt ingek ellenére is jól tolják Minda Endréék, alapvetően kitűnő választás volt a zenekar Iggy Pop elé. Az utána következő nyávogós csajbandára (Cruel Hearts Club - a szerk.) semmi szükség nem volt, persze időhúzásnak pont megtette.
Gyülekeznek a teraszon a celebek: Lincényi Márkó és Péterfy Bori is megjelenik párjával, na meg az elveszettnek tűnő Farkasházy Réka sem hagyhatja ki ezt az eseményt.
Aztán végre színre lép a legenda, aki közel háromnegyed évszázada köztünk van, aki nélkül nem olyan lett volna a punk és a rockzene, amilyen végül lett, és aki viszonyítási pont az összes kezdő és haladó zenekar számára a mai napig is. Olyan erővel indít, hogy beleremeg a színpad, az egyik legnagyobb slágerével, az I wanna be your doggal, aminek hatásából a mai napig sem veszített: egy csomó filmben és feldolgozásban visszaköszön.
Meglepően energikus Iggy Pop hangja, nemcsak a korához képest, hanem ahhoz képest is, amit a QOTSA-val felvett korongon hallottam. Azt is egy remekül sikerült turné követte, ahol Iggy állítólag végleg le tudta vetkőzni a benne bujkáló önbizalomhiányt, amin igazából jót röhögtem, hiszen ki mondaná meg erről a paliról, hogy gátlasokkal küszködik? Persze a legtöbb nagy művészben ott bujkál a kétség, hogy vajon elég jó-e az amit csinál, hát, mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy Pop figurája és zenéje 2019-ben is releváns mind zeneileg, mind attitűd tekintetében.
Főnixmadárként feltámadva, kábítószer-függőségét több körben leküzdve - sokat köszönhetve ebben David Bowie-nak, a nagy barátnak és pályatársnak- itt van velünk a Budapest Park színpadán. Az embernek kicsit olyan csípjetekmegnemhiszemhogyezvelemtörténik- érzése van, ahogy ott ül-áll és nézi ezt a legendát, aki nem kövesedett be vagy fordult ki önmagából a hírnév hatására, hanem itt egy baromi szimpatikus pali, aki különben kicsit sem átlagos, már csak abból kifolyólag sem, hogy 72 évesen még mindig egy aktív rock&roll sztár, akinél nem csak elnézően mosolygunk, hogy milyen kis aranyos a papa, hanem irigykedéssel vegyes elismeréssel borulunk le az energiája előtt, és azon agyalunk, hogy vajon mi lehet, az a misztikus titok, ami őt ilyenné teszi. Kéne abból a cuccból, amit ő szed. Szóval Renton csaját a '96-os Trainspottingból meghazudtolóan Iggy bá kösz, még mindig nem halott, hanem nagyon is élvezi az életet 23 évvel később is, és még mindig ki tudja fordítani magából az embereket.
Elhangzik szinte minden sláger, az I wanna be your dog után a szintén Stooges-dal a Gimme danger, majd szólókarriejének talán legismertebb dala a Passenger. Végig fent tartja a figyelmet, persze látjuk, hogy sántikál, a szálkás izomzat már nem tartja úgy magát, mint korábban, de könyörgöm, más ilyenkor már unokázik vagy maximum kertészkedik, ennyi tényleg belefér. Kicsit féltem, hogy majd élőben leomlik a legenda, de inkább csak azt éreztem, hogy rajongásom még inkább fokozódott, hiszen erőteljesen szólt élőben ez a kortalan zenész, tényleg olyan, mint egy szerethető ufó, a szabályokon kívül áll, nem gyömöszölhető be semmilyen skatulyába. Sorjáztak a slágerek, Lust for Life, Skull Ring, I'm sick of you. Közben van egy kis mikrofonállvány-kirúgás, szexi tánc és fenékrázás, az Iggy által levédetett mozgással, és végig az van bennem, hogy ez most az év egyik legfontosabb eseménye, hogy itt vagyok ezen a helyen, ebben a pillanatban, és bárcsak soha ne érne véget az az este. Közvetlensége szembetűnő, szívesen hatol be a közönség soraiba, látszólag élvezi, ahogy tapizzák fiúk és lányok, vagy inkább nők és férfiak, mert az átlagéletkor inkább negyven felett van, de az ő mondanivalója több generáció számára értékes és követendő. Benne sűrűsödik a 60-as évek rockja, a 70-es évek punk attitűdje, a 80-as évek new wave-je és a 90-es évek grunge zenéje is. A 2000-es évek óta is tudott érvényeset alkotni, hiszen pl a már korábban említett Josh Homme-mal és zenekarával történt kollaborációja is teljesen friss és szerethető.
A jóbarátnak és pályatársnak, az idő előtt elhunyt Bowie-nak is emléket állít a Jean Genie-feldolgozással. Az ezt követő 1969 alatt felkerül a nyers, az évek súlya alatt kissé megráncosodott, de közönség soraiban aputesttel lézengő negyveneseket simán megszégyenítő testre egy díszes kis dzseki, leopárdmintázattal, de neki még valahogy ez is jól áll, bármit csinál vagy vesz magára, az őrületesen menő. Később ennek az egyedi darabnak boldog tulajdonosa lesz valaki a rajongó tömegből.
Iggy papa vezeti a közönséget, csak úgy, mint egy prédikátor a nyáját, akik vakon követik őt bárhová. A Nightclubbing alatt fel is kerül hősünkre egy fekete varázslóköpönyegre emlékeztető lepel, és igen, bármikor elmennénk veled valamelyik éjszakai klubba egy estére, csak mutasd az utat, és maradj még itt velünk sokáig. Zárószámként lemegy a Wild Child (feldolgozás), vadállat a hangulat, Iggy tesz meg egy-két jellegzetes mozdulatot, elköszön, és mindenki úgy érzi, hogy 20. szám után sem unja a koncertet, elnéznénk még akármeddig és elmennénk veled a világ végére is.
Nos, aki nem volt ott, az sajnálhatja, kétségtelenül ez volt az év egyik legfontosabb koncertje eddig, és ki tudja lesz-e ilyesmire lehetőség meg valaha. Mindenesetre én már nem fogok úgy meghalni, hogy ne láttam volna legalább egy Iggy Pop koncertet és ezt mindenkinek receptre feliratnám öregedés ellen.
Szöveg: Nagy Alexandra / Fotó: Budapest Park
