A Skynet ugyan még nem ébredt öntudatára, azonban a Barba Negrában a gép már átvette az irányítást az ember felett. Az amerikai trash-groove király, a Machine Head akarat nélküli bábot csinált közönségéből és ezért csak is hálával tartozhatunk.
Robb Flynn és csapata három év után látogatott újra Magyarországra, az idén megjelent új nagylemez, a Catharsis európai turnéjának egyik állomása a Barba Negra volt, és már hetekkel ezelőtt tudni lehetett, hogy teltházas lesz a buli. Némi aggodalomra legfeljebb az adhatott okot, hogy a frontember az év elején még komoly hangszálproblémákkal küszködött, egy-két koncertet le is kellett mondaniuk emiatt, ám pénteken este bebizonyosodott, hogy Robb már egészséges, mint a makk.
Mi más jelenthetné egy metalkoncert sava-borsát, mint a megszólalás. Nos, a Barba Negrában ért már negatív tapasztalat, a Cavalera-tesók buliján élvezhetetlen volt a hangzás, de ez nem a hely akusztikájának köszönhető, egyszerűen csak Maxék keverői nem állhattak a helyzet magaslatán. Azért merem ezt ilyen kategorikusan kijelenteni, mert tegnap csodaszépen szólt minden, az összes hangszert tökéletesen ki lehetett hallani, a gitárokat és az éneket Dave McClain gépágyútűz szerű dobpergése sem nyomhatta el. Pedig Dave mindent megtett ennek érdekében, olyan őrült erővel ütötte a szerkót, mint akinek eltökélt szándéka, hogy darabokra verje azt. Végig hihetetlen intenzitással dobolt, de természetesen a többiek sem a lábukat lóbálták.
Az intró után világoskék fénybe burkolódzott a színpad, majd elindultak az Imperium lassú taktusai, libabőr kezdés, valahogyan így kell nekivágni egy metalkoncertnek. Az Imperium egyébként is az egyik kedvenc MH-dalom, szóval maximális elégedettséggel vártam a folytatást. A Machine Head terén nálam jóval szakavatottabb barátom, Kiss Laci ugyan néhány dal után megjegyezte, hogy nem érzi a zenekaron a teljes átszellemülést, de rögtön azt is hozzátette: becsülettel dolgoznak. És valóban, a közönségnek és Flynnéknek is egy kis időre volt szüksége a bemelegedésre, de aztán megtörtént a teljes egymásra találás, nem is lehetett másképp, hiszen sorjáztak a jobbnál jobb MH-klasszikusok, természetesen lesújtott a tíztonnás kalapács is, miközben az örökzöldek között jó érzékkel helyezték el az új album dalait. Már csak utólag töprengtem el azon, hogy az 51 éves Robb Flynnek és barátainak vajon honnan van ennyi energiájuk, hiszen több, mint 2 órát zúztak, többször visszajöttek és ez a műfaj még a közönség részeseként is komoly fizikai kihívás, nemhogy a reflektorok fényében, súlyos hangszerekkel a nyakban.
Flynn végig erőteljesen énekelt, és sokat kommunikált a közönséggel is, többször hangsúlyozta, hogy Budapest számukra egy speciális város és nagyon szeretnek itt játszani. Metalünnep volt a javából ez a koncert, és mérget mernék rá venni, hogy nem utoljára találkoztunk ezzel a nagyszerű társasággal.
Fotó: Photoinvisible/Barba Negra
