A nyári dömping közepette egy szombati esti villámlátogatás fért bele a Fezenre, ami az Ignite és az Offspring megtekintését jelentette, meg egy kör sétát a fesztiválon. A becsekkolás és a bejutás összesen 2 perc lehetett, ami új világrekord. A fesztivál egy közepes méretű zenei rendezvény, ahol számos stílus találkozott, a szervezők kiszolgálták a Scooter, a Wellhello, a Péterfi Bori és az Ossian rajongókat is. Nem beszélve a sok külföldi metal bandáról.
A fesztivál teljesen élhető, bár rengetegen voltak, köszönhetően a hatalmas étel és italkínálatnak, nem kellett sehol sem sokat sorba állni. Mi elsősorban a pincészeteket kerestük, hogy Levi barátom minél több borból tudjon kóstolni fröccs formájában, Sikerült neki. :-) A fesztivál jól átlátható, könnyen lehetett közlekedni, volt sok klotyó, és a szervezők nem szivatták a népet fesztiválkártyával és repohárral. És ami még nagyon fontos: nem toltak az arcomba mindenfelé reklámokat, szponzorokat. Márpedig a 112 fellépőt valahogy ki kellett fizetni, köztük Alice Coopert, a Theriont, a Saxont és a szombat két fő fellépőjét. Szóval nagy hangsúlyt fektettek a zenei felhozatalra is, a 112 banda között mindenki találhatott magának kedvére való koncertet. Por az volt rendesen, de aki a 90'-es évektől a Szigeten szocializálódott, annak ez meg se kottyant. Nekem sem. Szóval ki merem mondani - elég nagy fesztivállátogatós tapasztalattal -, hogy a Fezen ma a legjobb magyar fesztivál.
A Fehérvár Színpadon fél 9-kor robbant be a színpadra, sokezer rajongó szeme láttára az Ignite. Az amerikai punk/HC zenekart mindig is tisztes távolságból követtem, mégha az A Place Called Home lemez elég sokat is pörgött nálam, és az Our Darkest Days is elő-előkerült a megjelenés időszakában. Az enyhe fintorgásom oka pedig az, hogy hosszútávon több izgalomra vágyom zenehallgatás közben, és ezen a koncerten is kiderült, hogy a muzsikájukkal nem tudnak lekötni a fellépés teljes ideje alatt. Mindamellett az Univerzum egyik, ha nem a legnagyobb punk/HC nótája a Veteran (ezzel indították a bulit), és a világ legszimpatikusabb frontembere Téglás Zoli énekes. A dalok között végig olyan értékekről, fontos dolgokról beszélt, mint a barátság, az egymásra odafigyelés, a család és a természet védelme. Zoli már egy ideje Magyarországon lakik, egészen pontosan Veresegyházán. A helyi polgármester rendesen megkapta a magáét, mondván, hogy a szép faluból egy ipartelepet csinált, és számára csak a pénz fontos, ennek érdekében rombolja a természetet, kivágja a fákat. Zoli támogatásáról biztosította a Ligetvédőket is. Vastaps követte az a kérdését, hogy ha elpusztítjuk a természetet és felélünk mindent, akkor mi marad az unokáinknak? A koncerten azért könnyedebb témák, bizonyos showelemek is felbukkantak. Zoli például a színpad szélén álldogáló barátai közül előrehívott párat (köztük Kurucz Robit, a Petőfi TV szerkesztőjét) , és elküldte őket szépen bodysurf-özni. Összességében teljesen pozitív élmény volt megnézni az Ignite-ot, de nekünk már az Offspring miatt viszketett a léggitárt markoló tenyerünk.
Fotók: Offspring facebook (A képek a gijoni fellépésükön készültek. A Fezenen nem kaptunk jogosultságot fotózásra)
A pop és a punk tökéletes elegyítése bő két évtizede az Offspring nevet takarja. Pont. Ismert harmóniák, pár egyszerű akkord, és a punk nyersességének tökéletes találkozása. Ehhez kellett még egy hibátlan szerzői véna, másképp nem születetett volna ennyire sok sláger. Ez a 70 perces koncert is arról szólt, hogy a lehető legtöbb slágerüket sűrítsék bele a repertoárba, köztük az olyan dalokat, mint a Come Out and Play, a The Kids Aren't Alright, a Hit That és a Self Esteem. A koncert túlnyomó részében a dob-bassz alapra három gitáros pengetett (beleértve Dextert), így aztán kellően telt hangzást produkáltak. Ha egy hangyafasznyival hangosabb lett volna a motyó, egy rossz szavam sem lenne. Túl sokat nem kommunikáltak a színpadon, egy látszólag spontán mókázás azért így is belefért a dalok sorába. A hőség miatt elkezdték locsolni a közönséget valami kisebb tartállyal, majd Dexter Holland felhozott a színpadra egy tűzoltó tömlőt, és azzal frissítette fel a pogó társadalmat. Szóval Dexterék bizonyították, pocakosodni lehet, de megfelelő hozzáállással, aktivitással és remek dalokkal kiöregedni nem. Végén úgy búcsúztak el, hogy "Köszönjük, Budapest!". Csak szólt aztán nekik valaki, hogy Székesfehérváron vannak.