Van az a lelkiállapot, amikor egyszerre érzünk kirobbanó energiát, dühöt, elvágyódást, melankóliát, boldogságot: ez a kamaszkor már soha vissza nem hozható érzésvilága, amit ideig-óráig, egy-egy dallamfoszlány, egy illat vagy egy véletlen találkozás képes felidézni, de ez tartósan visszahozhatatlan. A Pixies úgy képes ezt a rengeteg érzést egyszerre kifejezni, újból kiváltani belőlünk, hogy az ember észre se veszi, és ugyanúgy ugrál egy koncerten, mint tizenévesen, zokog, ha meghallja a Hey című számot és nem érdekli, ha az előtte állókat közben leönti sörrel.