Nehéz nem észrevenni, hogy az Abigél idén szintet lépett. Ez leginkább abban látható, hogy a rockbanda lényegében az összes nagy nyári fesztiválon fellépett az idén. Az együttes frontemberével, Várallyay Benedekkel beszélgettünk az aktualitásokról. Szóba került, hogy hogyan lett esküvői DJ, mi lendítette túl a tanulásundoron, és hogyan szerzett pénzt álmai megvalósítására.
Elég nagyot megy idén az Abigél, lényegében minden nagy fesztiválon felléptek, legyen az SZIN, Sziget, Völgy, Strand, Volt és EFOTT. Te hogy látod, hol tart most az együttes?
- Nagyon sok tényezőnek köszönhető, hogy jelenleg itt tart az Abigél. Van egy szuper menedzserünk Váradi Marci a Mertez Menedzsment részéről, aki szívvel lélekkel dolgozik értünk. A zenekarhoz csatlakozott Szeiler Bálint és Fodor Krisztián, akikkel azt érzem, hogy létrejött az a csapat, akikre mindig is vágytam. És persze a kezdetek óta velem van régi nagy küzdő társam, és az egyik legjobb barátom: Milei Bálint. Komoly tervei vannak mindenkinek a zenekarral kapcsolatban, és sokat teszünk azért, hogy ez a banda hosszútávon is tudjon sikeresen működni. Továbbá van egy kiváló stábunk, akikkel kiegészülve tényleg olyan az egész zenekar mint egy nagy család. Mindenki szereti és tiszteli a másikat. Egyszerűen jó ebben a közösségben létezni, alkotni, koncertezni, és ez a közönségnek is lejön. Továbbá a szakmán belül nagyon jó véleménnyel vannak rólunk, és látványosan egyre többen kezdenek járni a koncertjeinkre. Összességében azt látom, hogy nagyon jó irányba haladunk, és van egy folyamatos előrehaladás a zenekar életében.
Mik voltak eddig az idei legjobb, legkülönlegesebb élmények?
- Hát tényleg rengeteg van… Ebből nem biztos, hogy mind szalonképes. Azt le kell szögeznem, hogy „tisztességes rock zenekarhoz mérten” nagyon szeretünk szórakozni, de persze felelősségteljesen, és nem toljuk túl a bulizást. Csak néha…Talán a VOLT Fesztivált tudnám kiemelni ahol viszonylag korán kezdtünk, mégis rengetegen eljöttek. Itt voltunk először négyen együtt egy nagy fesztiválon, ráadásul a második legnagyobb színpadon játszottunk. Számomra egy teljesen új katartikus élmény volt az, hogy jobbra néztem majd balra, és hátra, és mindenkin láttam a zenekarból, hogy tiszta szívből maximális erőbedobással tolja a rockandrollt. Majd ránéztem a közönségre, akik ugyanazon a hullámhosszon tomboltak, mint mi a színpadon. Akkor így ráflesseltem egy pillanatra, hogy tényleg összejött az, amit az Abigéllel szerettem volna. De mondhatnám a Budapest Parkos koncertünket, ahol közel 2000 ember előtt játszottunk. Itt bár előzenekar voltunk, de a koncert felétől teljesen olyan érzés volt, mintha a saját közönségünknek játszanánk. Nekem az, hogy szeretnék egy saját rock zenekart ahol frontemberként énekelhetek, és gitározok az gyerekkori álmom volt. Kiskorom óta nagyon menőnek tartottam ha valaki “ki van gyúrva”, és hogy félmeztelenül áll ki a színpadra. Az utóbbi közel egy évben rengeteget edzettem, hogy elérjek egy olyan fizikumot, amit gyerekkoromban is elképzeltem magamnak. Összejött a frontemberség, egy jó fizikum, és felléphettünk a Parkban. Amikor koncert vége felé letettem a gitárt, és csak énekeltem, majd félmeztelenül kiálltam a dobogóra, és kitártam a kezem, és csak néztem a tomboló közönséget, és mögöttem zúzott a zenekar, akkor beugrott az a 10 éves bátortalan, gombahajú, kerek szemüveges dundi kis srác, aki voltam, és akinek az volt a legtitkosabb álma, amit ott átélhettem. Itt annyira elérzékenyültem, hogy bár nem látták, de ezt a pillanatot rendesen megkönnyeztem a színpadon.
Fotó: Lányi Kristóf
Mi vár rátok a nyári fesztiválszezont követően?
- Teljes erőbedobással nekiállunk írni az új dalokat. A nyár a dalszerzés szempontjából érthető módon nem túl aktív időszak számunkra, de készültek így is új demók. Nyáron nehezebb leülni, és fókuszáltan alkotni, mivel folyamatos a pörgés, és rengeteg az új impulzus. Idén nyáron koncertekkel, és DJ-zésekkel együtt több, mint 40 fellépésem van, és ezeknek nagy részére mind külön fel kell készülnöm, mert az esetek 90 százalékában központi szerepet töltök be. Ezért mentálisan és fizikailag is eléggé le tudok fáradni, úgyhogy ha otthon vagyok, akkor ha tehetem alszom.
Lesz szeptemberben egy MR2 Akusztik tv felvételünk, amire szeretnénk egy egészen különleges szettet összetenni több vendég zenésszel kiegészülve. Mint írtam gőzerővel rajta leszünk, hogy új dalokat csináljunk. A következő zenéink magyarul fognak íródni, és egészen más hangzásuk lesz, mint az eddigi anyagainknak. Elkezdtünk Toldi Miki producerrel dolgozni, akivel nagyon jó együtt alkotni, és akinek sokat köszönhetünk az új dalok tekintetében, és a jövőbeli trackjeink is vele fognak készülni. Augusztus végén forgatjuk az első magyar számunkhoz egy nagyszabású videóklipet Kassai Ricsivel, ami szeptemberben fog megjelenni. Mindezenfelül novemberben közös országos turnéra indulunk a Lazarvs zenekarral.
Idén végeztél a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Milyen érzés visszatekinteni erre az időszakra?
- Néha frankón rácsodálkozom, hogy elvégeztem... Anno voltak pillanatok, amikor azt is megkérdőjeleztem, hogy egyáltalán a gimnáziumot el fogom végezni. Kifejezetten nem voltam egy “jó gyerek” abban az időszakban. Tizenegyedikes koromban a Bartók Konzervatóriumba jártam jazz gitár szakra, és félévkor annyi igazolatlan órám lett, hogy sikerült hat tantárgyból megbukjak (még tesiből is), mert lógni jobban szerettem, mint például másodfokú egyenleteket oldogatni, és hát a rendszer ellen lázadni mindig izgalmasabb volt, mint beállni a sorba. Tizenkettedikben átmentem esti suliba, ahol egy olyan atmoszférába kerültem, hogy elkezdtem bejárni, és rendesen tanulni. Amikor 18 évesen azt láttam, hogy 40-50 éves emberek (olykor nagyon kemény életutakkal) valamiért le akarnak érettségizni mindezt munka mellett, akkor egyből átértékeltem a dolgokat. Itt indult el, hogy igenis tanulni fogok a jövőben.
A zeneszerzés tanszék elektronikus zenei médiaművészet szakára jártam (közismerten néven elektronikus zeneszerzés). Elmondható, hogy talán ez a legsokszínűbb tanszak a Zeneakadémián. A gregorián kottaírástól, a zenei programozásig a népzenétől az elborult avantgard kortárs zenéig mindent tanultunk, és még bőven sorolhatnám a listát. Tényleg elég magas színvonalon megy az oktatás, mint ahogy azt sokan gondolják. Rendkívül jó tanári karunk volt. Pár tanárral már már baráti viszony is kialakult. Mindössze ketten voltunk a teljes évfolyamban, ezért aktívnak kellett lenni folyamatosan. Ez egyrészről előnyös volt, másrészről pedig nem. Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy megérte elvégezni. Már csak azért is, hogy elmondhassam, hogy (valószínű), én vagyok az egyetlen Elektronikus zeneszerzést végzett esküvői DJ.
Hogyan jött a dj-zés?
- Egyik nap azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi az a munka ami foglalkozik zenével, hangtechnikával, jól lehet vele keresni, nincs főnököm, nem kell korán kelni, én osztom be az időmet, középpontba is vagyok, de közben nem is, és emellett minden mással tudok foglalkozni, és az egészet full legálisan tudom csinálni. Ezekkel a gondolatokkal feküdtem le. Majd másnap felkeltem, és kimentem a klasszik kávé-cigi kombóra. Beleszürcsöltem a kávémba, majd hirtelen lecsaptam az asztalra a bögrét, és beugrott a "nagy ötlet": Esküvői DJ leszek! Gyorsan bele is ástam magam a témába, és rájöttem, hogy azért ez nem olyan egyszerű, és rengeteg anyagi befektetéssel jár… Nem volt nagyon félretett pénzem, se eszközeim... Mivel beütött a kovid, ezért elenyészően volt bármilyen bevételem zenei téren. Hát elmentem 2020 őszén egy ismert áruházláncba közel két hétig éjszakai műszakba karácsonyi dekorációt installálni (olykor +10 méter magasba), hogy legyen egy kezdő tőkém. Mivel viszonylag jól értek a hangszer és hangtechnikához, ezért folyamatosan bújtam a használt piacot, és elkezdtem adni venni az eszközöket, hogy a megkeresett pénzt gyarapítani tudjam. Közben folyamatosan bennem volt, hogy meddig fog tartani ez az egész járvány, és hogy érdemes-e ebbe belevágni... De valamiért tudtam, hogy ez működni fog. Rengeteg időt töltöttem el a zenék megismerésével minden téren, és azzal, hogy megtanuljak normálisan dj-ézni, csináljak egy korrekt weboldalt (amiért külön köszönet Bánki Miki barátomnak), és beszerezzek minden szükséges eszközt (egy esküvőre kereken 87 db dolgot kell fixen elvigyek, hogy minden tökéletes legyen), és még sorolhatnám. Hát nem volt egyszerű... Kb két év alatt sikerült oda eljutnom, hogy idén 25 esküvőm van, és folyamatosan jönnek a jövő évi megkeresések, úgy hogy gyakorlatilag csak ajánlások alapján hívnak. Djként meghívtak már Koppenhágába, Berlinbe, Szerbiába, és megannyi rendezvényre, és idén a Szimpla Kert rezidens DJ-je is lettem. Jövőre ha minden igaz bővül az egyéni vállalkozás, és céggé alakul át, de ez még a jövő zenéje. Tegyük hozzá, hogy régebben nem volt egyáltalán tervben hogy DJ is leszek, és nem hittem volna, hogy ilyen szinten fogom élvezni, és hogy ennyire “keresett” leszek ilyen rövid időn belül. Mindezt úgy, hogy gyakorlatilag semmi hallgatható anyagom nincs fent a neten. Egyik Szimplás fellépésem után odajött hozzám a hollandi Psy-Fi fesztivál egyik szervezője, és teljesen ledöbbent, hogy semmilyen anyagom nincs fent a neten. Majd megadta az elérhetőségeit, és mondta, ha lesz kész felvételem, akkor nagy szeretettel várnak a fesztiválra. Ezért (is) van tervben hogy az ősszel csináljak egy profi DJ-s videót, hogy több hazai, és külföldi underground, és pszichedelikus fesztiválon fel tudjak lépni.
Elég sok zenei stílusban mozogsz. Hogy jött ez?
- Én tényleg nagyon szeretem a zenét. Minden műfajra teljesen nyitott vagyok, és sokat teljesen magaménak tudom érezni. A Bartók konziban jazz gitárt tanultam, és a mai napig ha már nem is játszom aktívan jazzt nagyon szeretem a stílust. Egy esküvőn szó szerint játszok mindent, a Szimplában techno-t, és psytrance-t szoktam játszani. Aztán ott van az Abigél, ahol kő kemény rockzenélés van. A Zeneakadémián meg orrba szájba kaptam a klasszikus és kortárs zenét. Emellett alkalmazott zenéket is szerzek. Minden zenének megvan a maga létjogosultsága az adott helyen, és időben. Kérdés az, hogy az ember mennyire nyitott arra, hogy ténylegesen be tudja ezeket fogadni.
Zeneszerzés során kikkel dolgoztál már együtt?
- Színművészeti Egyetem, Metropolitan Egyetem, MOME, NUBU - Hivatalos olimpiai ruhák - promófilm, Hungaroring, Nick Markozov rendező, Kékfény, Utazó, Képlegény, és még hosszú a lista. Nagy vágyam, hogy egy elvont nagyjátékfilmhez készíthessek zenét, de ha ez csak 5-10 év múlva fog megvalósulni, akkor is teljesen elégedett leszek.
Vállalkozás-vezetés, dj-zés, frontemberkedés, zeneszerzés. Hogy tudsz ennyi mindennel foglalkozni?
- Szerintem van egy elég erős impulzus-függőségem. De nevezhetjük ezt munkamániának, vagy fanatizmusnak, maximalizmusnak. Egyszerűen imádok pörögni, menni, és folyamatos multitaskingban tartani az agyam. Borzasztóan élvezem azt, hogy amit csinálok az tényleg jól működik. Próbálok tudatosan élni, és olyan rendszereket kialakítani, amelyek minden folyamatot megtudnak gyorsabbítani, és hatékonyabbá tenni. Rendszeresen sportolok, és ipari mennyiségű vitaminokat szedek, hogy fizikailag folyamatosan topon tudjak maradni. Foglalkozok rendszeresen a mentális egészségemmel. Domján Mihály pszichológiai podcasjtjeit, és Chong An Sunim dharma beszédeit szoktam hallgatni, amik segítenek “tisztábban” látni a világot. Van körülöttem pár nagyon szoros baráti társaság, és egy hihetetlenül összetartó szeretetteljes család, akiknek rengeteget köszönhetek. Bár nem élünk egy hitvilágot, de édesanyám értem mondott imáit frankón érzem az életemben. Fontos, hogy olykor ki is tudok kapcsolni teljesen, ami hosszú távon elengedhetetlen. Például Ozora fesztiválon 6 napig nem voltam elérhető. Élvezem azt, hogy rengeteg dologgal foglalkozhatok, és hogy különféle emberekkel, művészekkel találkozhatok, dolgozhatok és szórakozhatok. Mindenhol szeretettel és tisztelettel fogadnak, és érezhető, hogy örülnek ha ott vagyok. Egyre több helyre hívnak vendégfellépőnek, ami eszméletlenül jól esik. Szinte minden fellépésem után rengeteg pozitív visszajelzést kapok a közönségtől, ami nagyon feltölt lelkileg.
Biztos sokan kérdezték, de a szemüveged dioptriás?
- Igen. Elég rossz a szemem. Amikor megkérdezik, hogy közelre vagy távolra nem látok szemüveg nélkül, akkor én mindig azt mondom, hogy sehova. Két-három éve gyakorlatilag csak sárgában látom a világot. Próbáltam “sima” szemüveget is, de sárgában sokkal flessebb a világ.
Szeptember 10-én Martonvásáron, a Fülesbagoly Fesztiválon DJ-zel. Mi lesz a program, milyen zenékkel készülsz?
- Főképp magyar zenekarok zenéit fogom pörgetni. Köztük lesz olyan zenekar ami (még) nem olyan ismert, de többnyire ismert előadók trackjeit fogom játszani. Aztán ki tudja, hogy mekkora lesz a buli, és mire lesz vevő a közönség… :)
