A szavaknak hatalma van, a zenében is – így gondolja Major Eszter, aki a kilencvenes évek végétől kezdve gyakorolja ezt a furcsa költészetet, gondolatait, világról alkotott képét a slágerré vált dalokból jól ismerjük. Most a kulisszák mögé néztünk és arról beszélgettünk vele, hogyan születik meg egy szöveg, mitől lesz jó és merre tart ez a szakma.

Szerinted mennyire a szöveg visz el egy dalt, és mennyire a dallam?
- Azt látom, hogy Magyarországon különösen fontos, hogy miről énekelnek az előadók, a legtöbb esetben fontosabb, mint az angol vagy akár a német nyelvű dalszövegeknél. Ott jobban működik a popzenéhez popszöveg elv, itthon a szöveg néha talán fontosabb is, mint a zene.

Mitől jó egy dalszöveg?
- Attól, hogy könnyen megfog és nem enged el. A refrén könnyen megjegyezhető, belemászik a fülbe, ugyanakkor az ember talál még benne később is olyan jelentést, hangulatot, amivel azonosul és gyakran eszébe jut. A kihívás az, hogy sikerüljön úgy megfogalmazni hétköznapi érzéseket vagy kapcsolódásokat, hogy az közérthető legyen, de mégis mély. Legyen benne egy olyan mögöttes tartalom, ami nincs ugyan konkrétan beleírva, mégis felismerhető benne.

Azt megmondják, hogy miről szóljon a dal?
- Soha nem utasítom el, ha valakinek van ötlete, sőt, az segít is, mert sokszor a legnehezebb magát a témát megtalálni. Sok előadó szeret így bekapcsolódni az alkotási folyamatba, de a legtöbbször mégis a saját ötleteimből dolgozom.

A debreceni Fülesbagoly Tehetségkutatón az az egyik különdíj, hogy a nyertes csapatnak, zenésznek dalszöveget írsz. Ez az előadó viszont számodra ismeretlen lesz, ez nehezíti a feladatot?
- Nem feltétlenül, előfordul, hogy olyannak írok, akit addig nem ismertem. Szeretek mindenkivel jó nagyot beszélgetni, mielőtt nekifogok a dalszövegének. Fiatalokkal egyébként is nagyon szeretek dolgozni, és igazából nekem az a hobbim, hogy az embereket, a gondolkodásukat megismerjem, egy kicsit kívülállóként rátekintsek az életükre. Ennek köszönhető, hogy sok mindenkinek tudok írni, tudok velük azonosulni.

Általában mik a megrendelői igények, voltak esetleg meglepők is?
- Téma terén nincsenek nagy meglepetések, az érzések eléggé univerzálisak, én magam is azt tapasztalom, hogy ha másmilyen formában is, de ugyanazok az érzelmek és problémakörök futnak végig a társadalom legkülönbözőbb szegmenseiben. De az például extém volt, amikor megkerestek, hogy le van foglalva a videoklip forgatás, de még nincs dalszöveg és két napom van arra, hogy megírjam.

Ez nem stresszelt?
- Nem szeretek ilyen gyorsan dolgozni, nekem fontos a ráhangolódás és az előmunka, mert úgy az a folyamat, amikor végül megszületik a szöveg sokkal mélyebb és felszabadítóbb. Végül megírtam azt a dalt és sikerélmény volt, de általában két hetet szoktam dolgozni egy dalszövegen.

Volt már olyan, amibe beletört a bicskád?
- Nagyon ritkán előfordul, hogy nem jön az ihlet. Legutóbb a Hooligans új lemezének a dalai okoztak nagy fejtörést, mert egy keményebb zenével tértek vissza és úgy éreztem, hogy ez nekem sok, erre nincs témám. Előtte tíz éven át dolgoztunk együtt, a pop-rockosabb világ közel állt hozzám, sok közös slágerünk van, de ettől a kemény hangzástól kicsit megijedtem. A címadó dalt ugyan én írtam, de a többit más. Utólag hallgatva nem is feltétlenül követik a kemény hangzást a durvább szövegek, így kicsit bánom már, hogy nem voltam bátrabb. Néha pedig olyan is van, hogy a dal nagyon sablonos és mindenfajta komolyabb gondolatot levet magáról, vagy a megrendelő teljesen más irányokat szeretne, mint én.

Milyen irányba megy most a dalszövegírás, vannak trendek?
- Itthon is elkezdődött az angolszász jellegű, könnyedebb szövegek térnyerése, ezekben sokkal lazább a prozódia (a nyelvi hangsúlyok és a zene ritmikájának megfelelő illeszkedése – a szerk.) és sok a szleng, alapvetően lazábban veszik a formai dolgokat. Én inkább a klasszicista irányvonalat képviselem, órákat képes vagyok azzal eltölteni, hogy megtaláljam a pont oda illő szót, szótagot.

Hogyan fogsz egyáltalán neki a szövegírásnak, mi a módszered?
- A kapott dalt sokszor meghallgatom és először a refrénen ötletelek, hiszen ez lesz a szöveg legfontosabb része, a zenei tetőpont is itt van. Utána írom meg a hozzá vezető versszakokat és a bridge-t és a legvégén az extra részt.

Divatos dolog dalszöveget írni, sokan próbálkoznak vele?
- Szerintem igen, divatos és egyben misztikus is. Sokan szeretnék így megmutatni a gondolataikat másoknak. Vannak, akik “dalszövegként” küldik el nekem véleményezésre a verseiket, ilyenkor el szoktam mondani, hogy a dalszöveg egy meghatározott dallamra írt vers, és pont ez a plusz nehézsége. A popszakmában mindig a dallam készül el előbb angol halandzsával, és mi arra írjuk a szöveget. Egyébként ez egy elég zárt közeg, az Inspired Selection és a zeneszöveg.hu éppen most kezdte el ennek feszegetését, amikor meghirdette a Dalszövegírók versenyét, amelynek az egyik zsűritagja vagyok. A jelentkezőknek Dés László erre az alkalomra készült dalára kell dolgozniuk, amit a győztes dalszöveggel Tóth Vera ad majd elő.

Hogyan jöttek az életedbe a gyerekdalok, a gyerekversek?
- Adná magát, hogy a két gyerekem születése vitt ebbe az irányba, de nem. � Inkább a véletlenek összjátéka volt. A Naprafogró kiadó vezetője tanárom volt, az ő javaslatára próbálkoztam meg a gyerekversekkel, ebből lett a nyolc kötetes leporelló sorozat. Aztán azt is a kiadó találta ki, hogy ezeket el is lehetne énekelni, ebben pedig Szekeres Adrien produkciós menedzsere, Dusík Bori segített, akinek az édesapja, Dusík Gábor, Szlovákiában élő magyar dalszerző írt zenét a versekhez. A dalokat pedig azok az előadók énekelték fel, akiknek általában dalszöveget írok, például Szekeres Adrien, Csipa, Kökény Attila, Kocsis Tibor vagy Éliás Gyula.

A saját szövegeid közül melyik a kedvenced?
- Most épp átrendeződött a top 5, mert a Frici&Aranka című filmhez írtam két dalt és mindkettő a kedvencem lett. Mindenképpen köztük van a Kicsi szív Szekeres Adrientől, az Apám a Hooliganstől, és a Boldogság utca 100 Wolf Katitól.

És kiknek a szövegeit szereted?
- Ha külföldi, akkor a Depeche Mode nyűgöz le, magyarok közül a nagy klasszikusok: Dusán, Bródy János, Horváth Attila. Nagyon szeretem a Kispál és a borz szövegeit is, volt olyan, amikor meghallgattam egy lemezüket és azt mondtam, hogy soha többet nem fogok írni – aztán mégis utána jött az egyik legjobb évem. Szeretem a pályatársaim munkáját is, Szabó Ági mélységét vagy Orbán Tamás humorát, és Hujber Szabi szövegei is sokat adnak.

Mit gondolsz, elértél már a szakma csúcsára?
- Huszonöt éve írok már, de nagyjából tíz év után esett le az, hogy én tényleg dalszövegíró vagyok, hogy ez lett a szakmám, a hivatásom. Hirtelen csöppentem az egészbe, az Unisexnek írt első dalaimat, vagy akár a VIP „Keresem a lányt” című dalát egyből játszották a rádiók és slágerek lettek. Emiatt bizalmat kaptam sok előadótól, közben sokat tanultam az utamon, voltak buktatók és nagy sikerek is. Későn kezdtem érezni azt a magabiztosságot, amivel megtanultam a helyén kezelni ezt az egészet, és bár végig éreztem, hogy a helyemen vagyok, nagyon fontos számomra, hogy az Artisjus-díjjal a szakma is elismerte a munkámat.

Szendőfi Bori