A magyar női röplabda válogatott tagja volt, mégis felhagyott az élsporttal, hogy szenvedélyének, a zenének éljen. Duózott a Pokolgép gitárosával, majd a TV2 Star Academy tehetségkutatójában harmadik helyig jutott. Jelenleg a Piros Cipellők elektronikus női trióban és a Woodstock Barbie stoner blues-rock-metal bandában énekel. Pádár Alexandra sokrétű zenei világáról mesélt nekünk.

Mikor kezdtél énekelni, zenélni? Volt esetleg családi minta előtted?
- A családunkban mindenki szereti a jó zenét, anyukámnak pedig kimondottan jó a hallása, de nem zenél senki. Kislánykoromban a legnagyobb kedvencem Christina Aguilera volt, őt próbáltam utánozni. Eléggé magamba forduló gyerek voltam, ezért otthon, egyedül énekelgettem. Gyakorlatilag 18 éves koromig bujkáltam, még a szüleim sem hallottak énekelni. Amikor összeszedtem a bátorságomat, Széles Izabellával, Schwartz Dáviddal léptem fel, de éreztem, hogy át kell lépnem a határaimat és fejlődnöm, tanulnom kell. Ekkor „jött szembe” egy iskola, a Popsztár Akadémia, ahol például Dér Heni énekesnő és Nagy Dávid, a Pokolgép gitárosa tanított minket. Az iskola sokat segített, hiszen még nem volt kiforrott az énektechnikám, és meg kellett találnom a saját hangomat, stílusomat is. Az iskola elvégzése után viszont kicsit elveszettnek éreztem magam, mert nem ismertem senkit a szakmában, a környezetemben nem zenélt senki és nem igazán tudtam, hogyan lehetne továbblépni. Két évvel később az egyik egykori oktatónk, Nagy Dávid, a Pokolgép gitárosa keresett meg, hogy énekeljek vele. Duóként léptünk fel itthon és a környező országokban, rengeteg helyen koncerteztünk, még egy osztrák lovardában rendezett nagyszabású ünnepségen is muzsikáltunk.

- A pályád elején Christina Aguilera-alteregóként szerepeltél, a tévés tehetségkutatóban főként R’n’B, jazz, swing és popdalokat adtál elő, ehhez képest jelenleg a Woodstock Barbie zenekkaral stoner blues-rock, soul-sludge, a Piros Cipellőkkel pedig elektroswing stílusú zenéket játszol. Te hová helyeznéd el magadat a zenei palettán?
- Bármilyen meglepő, Christina zenéje erős blues-alapokon nyugszik, amit nagyon szeretek. De ugyanígy szeretem a jazzt, a swinget, a rhythm and bluest, a pop- és a rockzenét, illetve az elektronikus zene is közel áll hozzám. Egyébként pedig nem hiszem, hogy bármelyik zenei stílus mellett el kellene köteleződnöm. Nem akarok választani, mert sok minden van bennem. A rock és a metal lázadása is az életfelfogásom része ugyanúgy, mint mondjuk egy szívből jövő jazz melódia. Úgy érzem, hogy régebben mintha a művészeti ágak és a stílusok nem lettek volna ennyire élesen elkülönülve. Nekem ez szimpatikus, mert skatulyák nélkül tudnak megtörténni a csodák. Nagy álmom, hogy egyszer majd készíthessek egy olyan saját lemezt, amelyen a világ minden részéből, sokféle stílusban alkotó zenész közreműködne.

- Milyen zenéket hallgatsz szívesen és kik inspirálnak?
- Mostanában Billie Eilish-őrület van. Egészen különleges énektechnikával énekel, és őszintén szólva el se tudom képzelni, hogyan hangosítják ki a koncertjein. Ha az ő dalait énekelem, az olyan, mint egy hangterápia. Teljesen bemelegíti a hangszálaimat. A pályám elején sokat segítettek Jessie J dalai is, voltaképpen az ő énektechnikájával sikerült végleg elhagyni, amit Christina Aguilerától lestem el. A magyar előadók közül pedig újabban a Mörk a favoritom. Az a fúziós zene, amit csinálnak, fantasztikus! Zentai Márk énekszempontból nagyon ott van, de lehet a zenéjükre rappelni is, az elektronika és a minőségi hangszeres zene pedig csodálatosan kiegészítik egymást. A Mörk nehezen behatárolható, és ez nagyon inspiráló. Valami ilyesmi lenne számomra is a cél, mert én is ebben hiszek. Már dolgozom a My Blues című saját projektemen, ami elektronikus blues lesz.

Hogyan találtatok egymásra a Woodstock Barbie zenekarral?
- Horváth Arián (gitár, billentyűk) és Vilczek Áron (basszusgitár), a Run Over Dogs alapítója korábban együtt zenéltek a sludge-stoner metal Grizzly zenekarban, Gilinger Ádám pedig például a Bohemian Betyars és az Antonia Vai Band dobosa volt. Arián kezdett olyan zenével kísérletezni, ami a lágy, soul-os blues rock és a karcos stoner metal határmezsgyéjén mozog, és ehhez kerestek egy női énekest. Az első találkozásunkkor jammeltünk és blues számokat játszottunk, gyorsan megtaláltuk a közös hangot.

Milyen jelentősége van annak a zenekar életében, hogy a Fülesbagoly tehetségkutató debreceni fordulójában második lett a banda, te pedig a Legjobb énekesnő díját kaptad a szakmai zsűritől?
- Nem számítottunk rá, hatalmas meglepetés volt és nagyon jólesett az elismerés. A minőségi, nem megalkuvó, nem kategorizálható zenében hiszünk, és ez visszajelzés volt arról, hogy érdemes ezen az úton járnunk. A legfontosabb változás az életünkben talán most az, hogy már van olyan szakember, egy menedzser mellettünk, aki nem művészi szempontból terelget minket. A folytatás pedig itt van a nyakunkon, mert megnyertük az Öröm a zene! tehetségkutató balassagyarmati fordulóját, így bekerültünk az országos döntőbe, ami október 10-11-én lesz az A38-on. A Woodstock Barbie-val közben a második kislemezünk felvételein dolgozunk. Régi vágyam volt, hogy vokalisták is szerepeljenek egy dalban, és ez most megvalósulni látszik. A lemezbemutató koncert december 3-án lesz a ROBOTban. Nagyon reméljük, hogy megtarthatjuk és nem fogja elsodorni a vírushelyzet.

A Woodstock Barbie-ban rock- és metalzenész srácokkal, a másik zenekarodban, a Piros Cipellőkben pedig lányokkal dolgozol. Velük mire készülsz?
- A Piros Cipellők is egy szerelemprojekt. Eredetileg akusztikus produkcióként kezdtünk ének-zongora-pozan felállásban, de aztán elindultunk drum’n’bass, trap, elektronikus irányba. A lányokkal jelenleg Postmodern Jukebox-jellegű Díva műsort is csinálunk, és rendszeresen fellépünk a Four Seasons hotel Múzsa nevű bárjában.

Mindamellett, hogy a zenében egyre jobban elmélyülsz, a sportrajongók is jól ismerik a nevedet, hiszen a magyar női röplabda válogatott tagja is voltál. Nem bántad meg soha, hogy a sportot feladtad a zenéért?
- Az élsportot ugyan abbahagytam, de a röplabda most is a mindennapjaim része, hiszen három éve visszamentem az NBII-be és a Kispest SE csapatában játszom. Nem állítom, hogy ha mondjuk az olimpiai közvetítésen látom a volt csapattársaimat, ne szorulna össze egy picit a szívem. De soha, egy pillanatig sem bántam meg a döntésemet. A zene szeretete rengeteg nehéz időszakon segített át életem során, és a Woodstock Barbie az első olyan zenekar, amit teljesen a magaménak tudhatok. A dalok megírása is rengeteg pozitív energiát adott nekem, amit – remélem- tudok majd közvetíteni a koncerteken es ezzel másoknak is segíteni, mert hiszek a zene gyógyító erejében!