Találós kérdés: ki az? Reklám szakközgazdász diplomája is van, neki köszönhetjük többek között Thomas, a gőzmozdony című rajzfilmsorozat szinkronjait, lenyűgöző tetőkertjére a média is felkapta a fejét, és 29 éve az egyik legnépszerűbb magyar rock zenekar tagja. Nem könnyű, segítünk. Ő Kicska László, az Edda Művek basszusgitárosa. Ahogy az interjúnkból ki is derül, rendkívül színes egyéniség, volt bőven miről beszélgetni vele.

Hogy vagy?
- Egy pörgéshez szokott, turnézó zenésznek nem könnyű karanténba zárva élni, de a kijárási korlátozáshoz képest, az adott körülmények között egész jól vagyok. Egyelőre nem tudunk játszani, legalábbis augusztus előtt vélhetően nem. Valószínűleg fokozatosan nyitnak majd az intézmények, az üzletek, és áll helyre a rend. A tömegrendezvények, nagykoncertek engedélyezése lesz az utolsó a sorban. Egyelőre itthon vagyunk, komolyan vesszük az intézkedéseket. A párom ügyvéd, egy szabálykövető ember, már csak emiatt is. Illetve a szüleivel napi kapcsolatban vagyunk és természetesen őket sem akarjuk megfertőzni. Meghitt szeretetben telnek a napok a karanténban, együtt a családdal, de azért hiányzik a zene és a sport.

A karanténban most rengeteg zenész dalokat, lemezt ír, még azok is, akik nem erre az időszakra tervezték. Az Eddánál is tart most az alkotói folyamat?
- Nem beszéltem erről a többiekkel, de Pisti (Alapi István gitáros – a szerk.) és Gömöry Zsolti is biztosan ír dalokat és persze Attila is dalszövegeket. A művészek számára a nehézségek ellenére ez most egy vélhetően inspiráló időszak, ennek a helyzetnek a lenyomata sok zenekar munkásságában ott lehet majd.

Volt más nehéz időszakod is az Eddában?
- Egy nehéz periódus volt, Kun Peti tragikus halála és az azt követő időszak. Egy időben kerültünk be az Eddába, közösen tanultuk a dalokat, együtt jártunk interjúkra. Péter halálát követően maradt el a nyári turné egy jelentős része, hasonlóan a mostani helyzethez. Nekem összességében a gyerekkorom könnyű volt, az általános iskolától a főiskola befejezéséig önfeledten, vidáman éltem, még a sorkatonai szolgálatom is laza volt. Ezt követően kerültem az Eddába és gyakorlatilag Peti halálával indult számomra a felnőtt kor.

1991-ben kerültél Petivel az Eddába, de már közel 40 éve aktív zenész vagy. Sosem gondoltál arra, hogy részt vegyél dalírásban?
- Ez egy vissza-visszatérő kérdés, az Edda-könyvben is írtam róla. Sosem volt bennem alkotói, zeneszerzői ambíció. Nagyon szeretek basszusgitározni és a zenélés engem ily módon maximálisan kielégít. Egy dalszerzés általi kitárulkozás sosem motivált. Sok Zeneakadémiát végzett muzsikus, legyen szó hegedűművészről vagy zongoraművészről, egész életében mások által írt műveket játszik és nem biztos, hogy zeneszerzőként beírja nevét a művészettörténetbe. Imádok olvasni, de eszembe se jutott, hogy könyvet írjak. A zenével is így vagyok. Egyébként amikor bekerültem az Eddába, örültem, hogy lyuk van a fenekemen, és eljátszhatom a repertoárt, ami mára már az életem részévé vált. De természetesen, ha beállítanék a próbaterembe egy általam írt dallal vagy zenei ötlettel, a többiek szeretettel fogadnák és biztosan olyan hangsúlyt kapna, mint bármelyik másik szerzőnk esetében.

Velem együtt sok rockzene szerető kisgyermekes szülő kaphatta már fel a fejét a Yakari, a Rupert maci vagy a Thomas, a gőzmozdony mesék végén, amikor elhangzik, hogy a szinkron produkciós vezetője Kicska László. Hogyan csöppentél a szinkron világába?
- Ez egy véletlen sztori. Az ezredforduló környékén azon gondolkodtam, hogy a zenélés mellett kellene indítani egy gazdasági vállalkozást is. Na, de mit? Miután reklám szakon végeztem a főiskolán, abban voltam biztos, hogy a vállalkozásnak a zenéléssel, a zenével és a reklámszakmával kell kapcsolatban lennie. Aztán egy reklámszakember barátommal vállalkozást indítottunk. Azt találtuk ki, hogy létrehozunk egy hangstúdiót, ami reklámszpotok felvételére szakosodik. 2000-ben kezdtük, és már 2-3 éve csináltuk, amikor megkérdezte egy korábbi megrendelőnk, hogy vállalunk-e szinkronkészítést. Miért ne? Belevágtunk, átalakítottuk a stúdiót, kialakítottunk újabb műtermeket, mikrofonokat, monitorokat és speciális szoftvereket vásároltunk. A cég a Subway Stúdió nevet kapta. Gömöri V. Pista szinkronrendezővel, Lázár Sanyi színművésszel, aki sajnos azóta már elhunyt, és Jung Norbi hangmérnökkel, kiváló gitárossal láttunk hozzá a szinkrongyártáshoz. 2008 környékén szakosodtunk a tematikus gyermekcsatornák szinkrongyártására. Azóta is töretlen hittel és lelkesedéssel csináljuk.

Vannak, akik nem a rockzenészt, hanem a szinkronstúdióst látják benned? 
- Épp tegnap nevettem a párommal egy nem is oly régi eseten. Március 7-én még meg tudtuk tartani az Edda Művek Aréna koncertjét. Jó előre teltházas volt, rengeteg ismerős hívogatott jegy miatt, de már sokaknak nem tudtam segíteni. Több hónapot keményen készültünk a koncertre, próbák, interjúk, sok egyéb tennivaló volt. Hogy kipihenjem magam, a kedvesem március 8-tól lefoglalt egy szállodában egy 3 napos wellness hétvégét nekünk. Amikor becsekkoltunk, a recepciós mondta, hogy valahonnan ismerős a nevem. Napszemüvegben voltam, összefogott hajjal, aki tudja, ki vagyok, az se biztos, hogy így felismer. Már épp mondtam volna neki, hogy hát igen, az Eddában basszusgitározom, mire felkiáltott: tudom már, a filmiparból ismerem! És persze vannak ismerős gyerekek, akik a különböző mesék szinkron stáblistáját hibátlanul visszamondják. Előfordult, hogy megérkeztünk családi barátokhoz, ahol úgy fogadtak, hogy megjött a minimaxos bácsi.

Produkciós vezetőként mi a feladatod a szinkronstúdióban?
- A munka gazdasági részét viszem. A hangmérnöki feladatokkal, színészekkel, szereposztással nem foglalkozom, nem akarok okosabb lenni a szakembereknél. Kapcsolattartás, logisztika, számlázás a feladatom. A jéghegy csúcsán ülök.

Mennyi szinkronmelótok van?
- Csúcsidőben, amikor a TV2 és az AMC is megrendelőnk volt, akkor évi 40-50 ezer percet szinkronizáltunk. Ez a szám elég magas. Volt, hogy négy műtermünkben a hét hét napján folyt a munka.

Van olyan szinkronmunka, ami a szívedhez közel áll?
- Nagyon közel állnak hozzám mesék és minden olyan film, sorozat, ami a gyermekekhez szól. De természetesen szinkronizáltunk akciófilmeket és egyéb sorozatokat, például szappanoperákat is. Nagy élmény volt, amikor gyermekkorom kedvenc sorozatának, a Starsky és Hutch-nak a magyar nyelvű szinkronját készítettük. Sikerült Starsky szerepére Székhelyi Józsefet megnyernünk, aki annak idején az eredeti szinkronváltozatban is közreműködött. Emlékezetes a Thomas, a gőzmozdony című sorozat is, amely a kezdetektől nálunk készült és elképesztő népszerűségnek örvendett a gyerekek körében. Akkoriban még csupán egy hang volt a mese narrátora, Csankó Zoltán, kiváló színművész, de mára már sokszereplős, prémium sorozattá nőtte ki magát a Thomas. Sokadik évadának szinkronkészítése a tavalyi évünk egyik legnehezebb feladata volt, mert elképesztően bonyolult dalokat kellett hozzá magyarul felvenni.

Most is folyik a munka?
- A vírus miatt nem. Kis légterű műtermek, közös mikrofon- és fejhallgató használat okán fennálló fokozott fertőzésveszély miatt leálltunk. A szinkronszakszervezet is azt javasolta, hogy a stúdiók függesszék fel a munkát, így aztán kihúztuk a kábeleket a falból.

A Kék bolygó természetvédelmi tévéműsorban láttam, hogy egy elképesztő kertet gondozol egy belvárosi ház tetején. Honnan jött a városi kertészkedés?
- Ez a zenekarral összefüggő sztori. 1993-ban az Eddával New Yorkban jártunk, ahol a Central Park mellett sétáltunk, és onnan láttam, hogy a bitang magas házak tetején fák vannak. Azaz a felhőkarcolók tetején gyönyörű tetőkerteket alakítottak ki. Nagyon megtetszett, és ez a kép akkor ott belém égett. Elhatároztam, hogy egyszer nekem is lesz egy ilyen lakásom. Én mindig is városi ember voltam, Angyalföldön nőttem fel, nem tudnám elképzelni magamat vidéken. Fiatalkoromban egy pici lakásban éltem, és amikor a 2000-es évek elején úgy döntöttem, hogy új helyre költözöm, egy ingatlanos segítségét kértem. Angyalföldön egy hat emeletes házban mutatott éppen egy lakást, amikor a ház legfelső szintjén megpillantottam egy hatalmas nagy teraszt. Az ingatlanos azt mondta, hogy az a lakás eladhatatlan, mert a pici lakáshoz egy óriási, 70 négyzetméteres terasz tartozik. Megnéztem és azonnal beleszerettem, így meg is vettem. Kialakítottam egy szerethető fészket, sok növénnyel és rengeteg emléktárggyal, amit utazásaim során gyűjtöttem össze. Ez az ingatlanom most a gyakorlásaim, zenei felkészülésem helyszínéül szolgál, mivel jelenleg életvitelszerűen nem itt lakom, de a lehetőségeimhez képest sok időt töltök itt.

Milyen növények vannak a teraszon?
- Rengeteg tujám volt és rengeteg leanderem, ez utóbbiból csak néhány maradt. Az utóbbi időben túlnyomó részt évelő növényeket tartok. Szeretem a rózsát, azok mindig vannak. Kedvenc növényeim a sétányrózsák. És persze vannak muskátlik, begóniák és levendulák is, mint mindenhol. A családi lakásunknak is vannak teraszai és természetesen ide is rendeltem virágokat, amelyek gondozása itt is az én feladatom, aminek óriási szeretettel teszek eleget. Sokszor a kislányom is segít a locsolásban, így remélem, hogy rá is átragad a növények és a természet szeretete.