Elképesztő, mi mindent csinál Prieger Zsolt: többek közt ír, tanít, dj-zik és nem mellékesen az Anima Sound System zenei agya. A sok teendőről, a tavaly év végén megjelent feldolgozás lemezről, az elvárásokról és szabad alkotásról beszélgettem vele.

Év végén megjelent egy különleges lemez Anima & Animus címmel, amin Anima Sound System-átdolgozások hallhatóak. Milyen indíttatásból készült ez az album?
- Egyszerre van a fejemben sok albumötlet és persze színpadi koncepció, potenciális, folyamatosan változó vendégművészek, és ez az ötlet is köztük volt, főleg hogy tavaly volt negyed évszázados a zenekar. Néhány zenésznek, zenekarnak, köztük nagy öregeknek és persze nagyon fiataloknak is elhintettük az ötletet és annyira pozitív visszacsatolások jöttek, és mindenkinek olyan nagy kedve volt hozzá feldolgozni régi és új Anima-dalokat, hogy belevágtunk ebbe a nagy projektbe. Sokkal több elkészült feldolgozás is lehetett volna, annyian éreztek kedvet magukban, de úgy gondoltam, hogy egy dupla lemez talán még nem idegesíti fel a hallgatót annyira, mintha lenne mondjuk 50 feldolgozás, ami már-már feldolgozhatatlan. Így 25 lett a 25 évünk miatt. A többi majd jön akkor, amikor 50 éves lesz a zenekar.

Elég sokszínű lett a mű.
- Igen. Tele van a lemez kedvenccel, régivel és persze újjal is, a Muzsikás-alapító Csoóri Sándortól - akin felnőttem - Marge-on át - akit még babakocsiban is toltam anno - a Volkova Sistersig - akiknek nagy rajongója vagyok. Meg persze rengeteg agyament stílusváltással van tele az album, de ez meg mindig is jellemző volt az Animára. Kipróbálni minden stílust, nem törődni a kategóriákkal, kísérletezni, ez amolyan alapattitűd ebben a zenekarban. Csak azokkal dolgozom hosszabb ideig, akik hasonlóan gondolják. Ha már nem így látják vagy kiveszett belőlük a tűz, akkor nincs miért egymás idejét rabolnunk és jó szelet kívánunk egymásnak. Mindig is ez volt az Animában, ez nem egy átlagos popzenekar, hanem inkább egy műhely, amiben nagyon különböző zenészek is megférnek egymás mellett. Rövidebb-hosszabb ideig legalábbis egészen biztosan.

Presser Gábort is megnyerted az ügy kedvéért, aki nagyon kevés felkérést vállalt. Hogyan sikerült összehozni, hogy ő is készítsen dalt?
- Ő készült el legelőször a feldolgozásával, tudtam, hogy ez a dal kedvence, öcsémnek , Szabinak már többször mesélte, és nagyon sokat dolgozott rajta, régi hangszereket is beizzított, nagyon lelkes volt. Sokat beszélgettünk közben telefonon és személyesen is, elkészült egy nagy interjú is közben ezekből a sok órás, intenzív beszélgetéseinkből. És persze Picibára is ugyanaz vonatkozik, mint amit az imént mondtam: nem gondolkodik kategóriákban, mert azokat mesterséges dolgok, a közös munkában, kommunikációban meg eltűnnek a generációs különbségek, csak zene van és szenvedély. Sokan azt mondták, hogy az utóbbi évek tán legjobb Presser-dala készült el a Vigyél el-lel, az meg külön megtiszteltetés, hogy gyermekkorunk nagy kedvence szereti a zenénket.

Van arra esély, hogy - ha nem is minden szereplővel, de - színpadra vidd a lemezanyagot?
- Nem lenne rossz, gondoltam már rá, de kicsit túlságosan nosztalgikus lenne, és ehhez most nincs annyira kedvem. Menedzserem sincs - bár lenne!! - , aki ezt elintézné, kilogisztikázná. Én leginkább előre szeretek nézni és menni előre, mert annyi új dal, ötlet és kompozíció van a tarsolyban, hogy inkább azokkal foglalkozzunk. Kísérleteznék inkább, mintsem hogy azt csócsáljam, amin már rég túl vagyunk. Ez nem jelenti persze azt, hogy a koncerteken ne vennénk elő ki tudja hányadik változatban a '68-at vagy a Tedd a napfényt, mert minél távolabb vagyok tőlük, annál jobban tudom szeretni az úgynevezett népszerű dalainkat is és nemcsak a titkos, “csakéntudommiértkészült” trackeket. A ’68-ból ráadásul tavaly egy másik dupla is album készült, azok meg remixek a techno-elektro-elit tagjaitól.

 Az Anima Sound System egy állandóan változó alkotói közösség. Előbb már érintőlegesen beszéltél róla, de mi az oka annak, hogy oly sokszor változtatod a felállást?
- Semmi célom nincs ezzel, egyszerűen így alakul. Azokkal megyek tovább minden állomás után, akiktől impulzusokat kapok és akiknek adni tudok. Ha tudunk izgalmas dolgokat csinálni, akkor csináljuk, ha nem, akkor hagyjuk. Mint az imént már mondtam, semmi kötelező jelleg nincs ebben, azért ne maradjon senki, mert az az Anima-formáció éppen sikeres volt és tízezrek előtt játszott naponta. Tudjuk miért volt mindez, milyen űrt töltött éppen be a zenekar több korszakban is, milyen dalokat írtunk akkor, mire rezonáltak nagyon is. Minden normális alkotó tudja, hogy 10 perces zajzenés kompozícióra vagy dub-remixekre nem fognak százezrek ugrálni. De ha azt akarod csinálni, akkor nagyon is csináld meg, csináld meg mindenképpen, mert csak egy életed van. Akkor is csináld meg, ha senki nem lesz kíváncsi rád. Ez utóbbi nálunk hála Istennek sosem következett be: bármilyen őrültséget találtunk ki, mindig kíváncsiak voltak rá.

Volt, hogy a változásokat illetően így utólag úgy látod, hogy rossz döntést hoztál? Az Aquanistan idején például brutálisan ment a csapat, nagyszínpados fellépések, Csinálj gyereket-rádiós játszás, és aztán Németh Juci és a te utad különváltak. Itt azért pár szakmabeli biztos nagyot nézett. 
- Egyrészt engem nagyon nem érdekel a “szakma”, nem is tudom, mi az. Akik alkotóemberek, biztos nem “néztek nagyot", mert hasonlóan látják a dolgokat, mint én. Szenvedélyesen, akár az utánam az özönvíz-jelleggel, nem törődve a következményekkel. Egyébként meg az emberek nem is gondolják, pedig így van: ugyanolyan rossz mindig hatalmas, rendszeresen követelőző, akár konkrét dalokot a koncertprogramba elváró tömeg előtt játszani, mint amikor nem kíváncsiak rád annyian, mert a saját utadat járod. Sőt, utóbbi sokkal jobb egy független embernek, aki ráadásul nem is élt soha csak ebből. Én a mai napig nagyon sok mindent csinálok, nagyrészben azért, hogy amikor alkotok, független lehessek teljesen. Kérdésedre válaszolva, persze, hogy hoztam rossz döntést, nagyon sokat, de az általad említettek nem tartoznak azok közé. mintha azt sugalltad volna vele, hogy azért kellett volna együtt maradni, mert sikeres volt a közös “animánk”. Ha valami távol áll tőlem, akkor éppen ez az attitűd, hogy azért csinálsz valamit, mert sikeres és sokan szeretik, akkor is ha te már nem annyira szereted teljes szívedből. Németh Juci előtt is nagyszínpados zenekar voltunk, és előtte is volt 3 énekesnőnk, és utána is dolgoztunk világsztárokkal, maximum nem vert fel akkora port. Változik a világ, más zenekarok kerülnek évről évre előtérbe mondjuk a rádiókban és a mnainstream fesztiválokon, aztán vannak akik meg 25 év múlva is itt lesznek, és ez így van jól.

Vannak emberek, akik 24 órából 25-öt dolgoznak. Téged megkapunk, ha az ő teljesítményüket beszorozzuk 10-zel. Hogy csak párat soroljak fel: Anima Sound System-mel fellépsz, dj-zel, írsz a Lángoló Gitároknak, egy havilap főszerkesztője vagy, lesz most Szerb Antal-ested, vegán klubban vagy aktív, és hamarosan elkezdesz tanítani általános iskolában. Ez így lehetetlenség. Hogy csinálod?
- Örömmel, nagy kedvvel, mert mindegyiktől sokat kapok, és mert mindegyiket szeretettel csinálom. Sőt, most még egy régi vágyam is teljesül: könyvrovatom is lesz egy zenei újságban, mert hitem szerint az olvasás az, ami a legjobban megnyitja az ember tudatát, és nekem misszió, hogy jó könyveket ajánljak a barátaimnak, vagy akár teljesen idegeneknek is. Nagyon könnyen barátkozom, kommunikálok, a tanítás, az írás, a színpadon állás, az irodalmi estek igazából mind ugyanarról szólnak. Meg mindig is csak azt csináltam , amihez kedvem volt, soha nem csináltam valamit muszájból, megfelelésből. Ezért vagyok boldog.  

Hogyan látod a mai magyar könnyűzenei helyzetet? Beleértve a rádiókat, fesztiválokat, új előadókat, lehetőségeket, támogatásokat.
- Nincs ilyen hogy “könnyűzene", ráadásul hallgatok legalább annyi klasszikus, kortárs és jazz-zenét, hogy ha akarnék, akkor sem tudnék okosat mondani. Ha a rádiókat kérdezed, akkor arra azt tudom válaszolni, hogy úgyszólván semmit nem hallgatok belőlük, de ha nagy ritkán valamelyik megszólal a turnébuszban, akkor sejtésem van arról, hogy iszonyatosak lehetnek úgy általában. A fesztiválok rutinból szerveződnek régóta, tisztelet a kivételeknek, új előadó viszont nagyok sok nagyon jó van. Rengeteg friss felfedezett van, akikért szívből szorítok a Mulató Aztékoktól a Musica Moraliáig vagy az Analog Balatonig. Próbálom pozitívan látni a dolgokat, ha hallok valamit jót, egyből lelkes sorokat írok az illető előadónak, még ha nem is ismerem személyesen. Rengeteg zenei kapcsolatom és barátságom született így. Fontos, hogy drukkoljunk egymásnak, s ha már annyira szerencsés vagy, hogy azt csinálod, amit szeretsz, akkor segítsd a fiatalabbakat, ha másban nem is, akkor abban, hogy ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, amiket te annak idején elkövettél.

Mire készülsz 2019-ben?
- Nagyon sok mindennel, többek közt különleges dj-settel, új lemezzel, új dalokkal, friss együttműködésekkel és egy idén 30 éve készített Anima előtti zenei projektünk újramegjelenésével. És persze több fontos későtavaszi és nyári koncerttel, amik közül pár már be is jelenthető, hiszen ott leszünk a Brain Bar-on, a Művészetek Völgyében, a szlovákiai Gombaszögön és Párkányban vagy a szerbiai Malomfeszten és több más hazai és külföldi fesztiválon. Hamarosan új videokkal is előrukkolunk, szóval egyéb munkáink, az írás, a tanítás, az irodalomnépszerűsítés és sok minden más mellett mellett az Anima Sound System marad továbbra is az édesgyermekünk.