Kemon Wesley Thomas, vagyis MC Kemon. Van talán, aki még az MTK focistájaként is emlékszik rá, de még többen ismerik zenészként az Irie Maffiából vagy a Random Tripből. MC Kemon közel 15 évnyi munka után most szólóban, saját zenekara, a Kemonication Band frontembereként is bemutatkozott a közönségnek. Miért kellett ilyen sokáig várni az INTRANZIT albumra és miért ragaszkodott hozzá Kemon, hogy Magyarországon mutassa meg magát a közönségnek? Erről is beszélgettünk vele.

Hogy sikerült a lemezbemutató koncert?
-Azt hiszem, sokkal jobban, mint vártam. Nagyon sokat dolgoztunk rajta, nagyon szerettem volna megmutatni mindazt, ami már régóta bennem van, csak eddig nem volt alkalmam formába önteni. Sokáig vártam, hogy elkészülhessen ez az album és kiállhassak a dalokkal a közönség elé, így aztán a legteljesebb mértékig maximalista vagyok. Ráadásul ezúttal nem egy DJ-vel, hanem egy teljesen új saját zenekarral álltam színpadra, így ez is okozott egy kis izgalmat. De nagyon jól sikerült, kell ez a kis izgalom.

Azt mondod, sokáig kellett várnod erre a lemezre és a koncertre. Mióta készültél rá?
- Amióta zenélek, azóta vágytam rá. Szerintem egy zenész mindig arról álmodik, hogy egyszer szólóban is megmutathassa magát, a zeneiségét és a gondolatait.

Fontos volt, hogy most te felelj mindenért, hogy te dönts mindenről?
- Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a projekt is – bár az én nevem alatt fut – komoly csapatmunka. Az a jó zenekar, ahol figyelnek egymásra a zenészek és tisztelik egymás ötleteit és véleményét. Nyilván azért jött létre a csapat, hogy eljátsszák és hallhatóvá tegyék azt, ami az én fejemben megfogalmazódott. Az enyém az alapötlet és a végső döntő szó is, de a munka és az érdem közös. Hiába találok ki valamit és rakom össze otthon a computeren, kreatív zenészek kellenek ahhoz, hogy ebből igazi dal születhessen. Nem tanultam zenét, ezért is tartottam fontosnak, hogy profi, jól képzett zenészekkel vegyem magam körül. Azt hiszem jó ötleteim vannak, de a zenei megvalósításról sosem kezdek vitázni velük, hallgatok rájuk, hiszen csapatmunka az egész.

A dalok kivétel nélkül a te szerzeményeid?
- Igen, a tizenkét trackből két dalban voltak társszerzőim. A többit én komponáltam. Vannak köztük egészen régi, 8-10 éves dalok, amelyeket eddig még nem mutattam meg a közönségnek, de vannak egészen friss, pár hónapos számok is, amelyek lényegében a lemezfelvételre születtek meg. Az elmúlt 15 év minden pillanata benne van ebben az albumban.

Nagyon tetszik, hogy egészen másfajta dalokat kapunk az albumon, mint amilyeneket gondoltunk. MC Kemon nevét látva hiphopot, reagget vártunk volna, ehelyett több lírai dal, rafinált groove is helyett kapott a lemezen.
- Bevallom, kicsit drukkoltam, hogy sikerüljön meglepni a rajongókat és bíztam benne, hogy valamelyik finomabb dallamvilágú, lírai dal bejön majd a hallgatóknak. Mindenhol úgy ismernek, mint MC Kemon a rapper, de ennél sokkal szélesebb az érdeklődési köröm, sokkal többféle zenét kedvelek és csinálok. Nem vagyok csak reagge vagy csak hiphop rajongó, a jó zenét szeretem, műfajtól függetlenül. Az én zene iránti rajongásomnak minden szegmense visszaköszön az INTRANZIT című lemezen.

A közreműködőket is a változatosság jegyében válogattad ki?
- Olyan zenészeket és énekeseket válogattam, akiknek a művészetéért én is rajongok és tisztelek. Tóth Verával régóta ismerjük egymást, többször énekeltünk már együtt a Random Trip koncerteken. Sena és Busa Pista MC társaim az Irie Maffiából, régi ismerősöm Big John Whitfield is. Öröm volt Gerner Csabával együtt dolgozni, aki egy Nagy László versre asszociált az egyik dalom kapcsán, ez bele is került a szövegbe. Szerettem Tkyddel és DJ Qcee-vel is együtt dolgozni. Szerettem volna, ha igazán sokszínű lesz ez az album, ezért akartam minél több közreműködőt.

Milyen volt a visszajelzés?
- Nagyon örülök neki, hogy sokan azt mondták: büszkék rám és még többen azt is, hogy nem is várták ezt tőlem. Sikerült meglepnem az embereket. Az egyik ismerősöm konkrétan azt mondta, hogy nem is gondolta, hogy ilyen zenei mélységekre is képes vagyok. Eljött a lemezbemutató koncertre, csak úgy megszokásból, azt várta, hogy majd rappelek valamit és egészen más zenét kapott, amit nagyon élvezett. Örülök, ha ilyen hatást sikerül kiváltanom.

Afféle összefoglaló ez a lemez az elmúlt 10 évből?
- Sőt, sajnos talán még egy kicsit több esztendőből is.

Sajnos?
- Igen, hiszen a végén már éreztem, hogy nem várhatok vele tovább, a rajongók „most vagy soha” akarják ezt a lemezt, amire ők is és én is régóta vágytunk. Nagyon sok minden közrejátszott, amiért ilyen soká húzódott a saját album elkészítése. Rengeteget koncerteztünk az Irie Maffiával, nyilván nehéz így kreatív munkát végezni. Ráadásul az elmúlt évek bürokráciai buktatói sem könnyítették meg a helyzetem, voltam fent, de nagyon lent is, mire sikerült jogszerűen berendezkednem itt Magyarországon.

Ezért is a lemezcím és a borító? A grafika téged ábrázol, amit egy reptéri váróban állsz bőrönddel a kezedben. Felette a lemez címe: In tranzit. Mégy valahova, vagy jössz valahonnan?
- Azt hiszem, én inkább mindig ott állok a tranzitban. Nemcsak a lemez dalai, de az album címe is rólam, az életemről szól. Az elmúlt másfél évtizedben nagyon sokat szenvedtem a bürokráciától, el is kellett hagynom az országot két évre. Lejártak a papírjaim, nem maradhattam, bizonyítanom kellett.

Haza kellett menned Grenadába?
- Néhány éve 30 napot kaptam, hogy elhagyjam az országot. A Grenadai útlevéllel a hazámon kívül London lehetett az úticélom, ott is maradtam két és fél évre. Az épp fellendülőben lévő Irie Maffiát és a Barabás Lőrinc Eklektricet hagytam hátra és utaztam a semmire Nagy Britanniába. Nagyon nehéz időszak volt, ahogy egyik dalszövegemben el is mondom: csak az utcán nem aludtam. Ez a két és fél év nagyon mély nyomokat hagyott bennem, több dalt Angilában írtam, ezért is lett INTRANZIT a lemez címe.

Még mindig a tranzitban érzed magad, vagy most ezzel az albummal megérkeztél?
- Most, hogy megjelent a lemez és megvolt a koncert, azt hiszem biztosan ki merem jelenteni, hogy végre megérkeztem, sőt, egy jó ideje stabilan itt vagyok Magyarországon. Itt a helyem, ideköt a családom, a barátaim, a munkám, a szenvedélyem, a zene. Egyre több lehetőségem van, egy többeknek tudom megmutatni magam. Nagyon sokat kellett várnom, hogy ezt elmondhassam és nyugodtan zenélhessek, de végre eljutottam idáig. Sokszor megfordult a fejemben, hogy mi lett volna, ha nincs ez a sok hátráltató tényező. Lehet, hogy már sokkal messzebb tartanék, persze az is előfordulhat, hogy akkor egészen más dalok születtek volna.

Sosem mondták mások, hogy mit keresel itt, ahelyett, hogy innád a koktél a Karibi térségben?
- De, nagyon sokan mondták, mert messziről nagyon festőinek tűnik az ottani világ: koktélok, szivar, tengerpart…. De azért ez nem ilyen egyszerű. Ott is nagyon keményen meg kell dolgozni azért, hogy ilyen életet élhessen valaki.

Miért ragaszkodtál ennyire hozzá, hogy itt, Magyarországon mutasd meg magad és a zenédet? Sok viszontagságot elkerülhettél volna Grenadában, vagy akár Londonban is.
- Lehet, de nekem ez az otthonom, mára ez is a hazám. Többet éltem itt, mint bárhol, többet, mint a szülőhazámban. Itt vagyok itthon. 13 évesen sport ösztöndíjjal kerültem ide, Kenyeres Imre edző fedezett fel Grenadába mint fiatal tehetséges focistát, majd Várszegi Gábor hozott magával focizni az MTK-ba. Bár hat évig fociztam az MTK-ban, de elmúlt a motivációm, úgy éreztem, alul értékeltek.

Nagyon jó kapcsolatban voltál Várszegivel…
- Igen, náluk éltem 13 évesen, amikor idekerültem. Amerikai iskolába jártam együtt Várszegi úr gyerekeivel, volt pótmamám, ott éltem velük a házukban. Sokat hozzátett a későbbi életemhez ez a néhány év.

Volt olyan pillanat, amikor megbántad, hogy otthagytad a focit?
- Talán néhány alkalommal, amikor láttam, hogy egykori csapattársaim valamilyen külföldi csapatban játszanak, belegondoltam, hogy én is lehetnék a helyükben. De ez a gondolat nagyon gyorsan elszállt. Sosem bántam meg, most pedig, amikor elkészült ez az album, már biztos vagyok benne, hogy a helyemen vagyok.

Mikor kezdtél zenélni?
- Azt hiszem, a zene mindig bennem volt. Édesapám vonaláról örököltem a sportot, anyukám felmenői között viszont zenészek voltak. Már itt éltem Magyarországon, amikor egy jóbarátom elvitt egy Gimmeshot bulira, ahol megismerkedtem, DJ Mangoval, Senával, Busa Pistával és a többiekkel, onnan pedig már nem volt visszaút.

Anyukád hallotta már az albumod?
- Igen, öcsémmel együtt meghallgatták, nagyon büszke rám, nagyon tetszett neki. A Mom Dad Said című dal rólunk, a családunkról szól, ez lett a kedvence, azonnal megértette, mit akartam üzenni vele és nagyon meghatódott. Nagy tervem, hogy végre elhozzam őket egy kicsit Magyarországra, hogy végre nézzenek körül, öcsém még sosem járt itt, anyukám is csak egyszer. A feleségemet már ismerik, de jó lenne, ha találkoznának az anyósommal, apósommal, a sok baráttal, akik körül vesznek, akikkel együtt élek. Szeretném, ha megismernék a helyett, ami az otthonommá vált.