A tavalyi nagy sikerű premier után idén újra nagyzenekari kísérettel, szimfonikus átdolgozásban szólalnak meg a Brains dalai. A december 3-ra időzített, Kongresszusi Központban tartandó szimfonik koncert mellett a csapat ezúttal a vidéki nagyvárosokban is megmutatja, milyen a drum ’n bass, ha komolyzenészek is beszállnak. A Brains frontemberével, MC Columboval erről is beszélgettünk.

A 2017-es szimfonik koncert sikere hozta meg a kedveteket a szimfonik turnéhoz?
- Igen. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk és nagyon sokan írták azt is, hogy már nem jutottak be a Müpába, vagy esetleg vidékről nem tudtak eljönni a fővárosi koncertre, pedig kíváncsiak lettek volna rá. Ezen fellelkesülve döntöttünk úgy, hogy amellett, hogy a fővárosban, a Kongresszusi Központban tartunk egy nagy szimfonikus koncertet, elindulunk egy országos turnéra is a szimfonikus zenekarral. Nem volt egyszerű a szervezés, hiszen a Brains tagjaihoz csatlakozott még több, mint 40 zenész, akikkel egyeztetni kellett, de végül összehoztuk, több vidéki nagyváros koncertterem is szerepel a turné állomásai között.

Mennyire „alakultak át” a dalok? Ha valaki még nem hallotta a Brainst szimfonikusan, hanem eddig a klubkoncertekre vagy a fesztiválokra járt, azért felismeri majd a slágereket?
- Egészen biztosan felismeri, ez nem is kérdés, de egészen másfajta „Brains világot” ismerhet meg rajtuk keresztül a közönség. Ugyanazok a számok egészen más érzéseket keltenek a közönségben, mint mondjuk a fesztiválok tombolása közepette. Amikor rászántuk magunkat a szimfonikus átdolgozásokra és koncertre, elhatároztuk, hogy mi nem csak áthangszerelni szeretnénk a dalokat, nemcsak kicserélnénk a szintetizátort mondjuk vonósokra, hanem ennél sokkal szabadabban, nagyobb változtatásokkal nyúlnánk hozzá a számainkhoz. Sokáig nem találtuk az erre leginkább megfelelő zeneszerzőt, míg végül egy véletlennek köszönhetően egy átbulizott éjszaka után egymás tenyerébe csaptunk Balázs Ádámmal- aki egyébként azóta Oscar-díjat kapott a Mindenki című filmért - és nekiláttunk a munkának.

Bejött a választás, Balázs Ádám lett a ti emberetek?
- A végeredmény azt igazolja, hogy a legteljesebb mértékben. Ádámot arra kértük, hogy engedje szabadjára a fantáziáját, vigye bele a dalokba a saját érzéseit és gondolatait, tegyen hozzájuk vagy épp vegyen el belőlük, ha úgy gondolja. Ádám pedig zseniálisat alkotott, úgy kerültek nagyívű, hollywoodi filmzenékre emlékeztető dallamvonalak, intrók és zenei betétek a dalokba, hogy a koncerteken megszokott lendületéből sem veszített semmit a zenekar. Azt mondanám, hogy kb. 30 százalékban megmaradt a dalok eredeti világa, szimfonikus hangszerekkel kiegészülve, de a fennmaradó 70 százalék teljes egészében újdonságot jelent a közönségnek.

Hogyan lehet a fesztiválokon megszokott, mindent elsöprő Brains lendületet a hollyoodi pompával?
- Ha megpróbálnám leírni – ami szinte lehetetlen – hogy milyen egy Brains szimfonikus koncert, azt mondanám: olyan érzés, mintha ülnél egy moziban, néznél egy hollywoodi szuperprodukciót és hallgatnád hozzá annak a zenéjét és ebbe a világba egyszer csak berobban a Brains valamelyik jól ismert slágere. Óriási dinamikai különbségek, nagyívű dallamok keverednek a drum ’n bass világával. Egyedi összetétel, de számunkra is lenyűgöző.

A budapesti koncertre készültök valami újdonsággal, meglepetéssel?
- Idén lesz a komolyzenészek mellett énekes vendégelőadónk is és valamilyen váratlan meglepetéssel is szeretnénk elkápráztatni a közönséget. A tavalyi Müpa koncerten nagyon sok mindenben meg volt kötve a kezünk a tévéfelvétel miatt, most viszont a Kongresszusi Központban szabadon „garázdálkodhatunk”. Látványban és kreatív ötletekben is újítások várhatók december 3-án.

A tavasszal megjelent magyar nyelvű dalotok, a „Viharban születtünk” kapcsán rendesen megoszlott a rajongók véleménye. A közösségi oldalak kommentjeit nézve kapott érte a Brains hideget-meleget egyaránt. Szerinted mi volt ennek az oka?
- Azt gondolom, hogy – bár volt már ilyen dalunk korábban is – a magyar nyelvű számok még mindig szokatlannak tűnnek a zenekartól, ugyanúgy ahogy a közepes tempójú zenék is. Ráadásul ennek a dalnak a szövegénél jobban előjön az a mélység, ami a Brains dalokban korábban is megvolt, de talán az angol szöveg esetében nem került ennyire előtérbe. Magunk sem gondoltuk, hogy ekkora visszhangja lesz.

Azt írták a kommentekben, hogy csak azért született ez a dal, hogy rádiós játszáshoz jussatok vele.
- Eszünkbe sem jutott ilyesmi, ráadásul ez a dal pont nem is ment a rádiókban. Nagyon örülünk viszont, hogy a jól érthető és viszonylag könnyen megjegyezhető magyar nyelvű szövegnek és a középtempónak köszönhetően a koncerteken velünk énekli a közönség, nagy sikere van.

Ezért is született?
- Ez volt az egyik célunk, emellett tudatosan próbálunk a drum ’n bass mellett más zenei stílusokat is bevonni a Brains világába. Nyolc éven át szinte csak a drum ’n bass adta a zenénk alapját, az elektronikus zenei műfajok között azonban rengeteg érdekes és a világban rendkívül népszerű stílus reflektorfénybe került azóta, amelyek beleillenek a Brains zenei spektrumába. A Viharban születtünk esetében is talán kicsit bátrabbak voltunk a kelleténél, hogy egy olyan számmal álltunk elő, amely nem is drum ’n bass, ráadásul magyar nyelvű is, ezért lehetett furcsa sokak számára. De mi vállaljuk, hogy a zenekar szeretné minél több elektronikus zenei műfajban kipróbálni magát és szeretnénk a jövőben minél több magyar nyelvű dalt készíteni, amelyeket a koncerteken velünk együtt énekelhet a közönség.

A közönség nehezebben fogadja a változásokat egy zenekar stílusában?
- Talán igen, de ez így természetes. Azt gondolom, hogy aki megismer fiatalon egy akkor induló zenekart és lényegében vele együtt „nő fel”, az később nehezen fogadja el, hogy bizony ahogy telnek az évek és a zenekar is változik. Nyilván ő azt az évekkel ezelőtt érzést akarja visszakapni a koncerteken, aminek a rajongójává vált, ami magával ragadta, ami máig jó érzésekkel tölti el. Ez teljesen érthető, mi mindent meg is teszünk azért, hogy a koncerteken ugyanaz a feeling, az a lendület keríthesse hatalmába a közönséget, amit elvárnak tőlünk. Emellett máig születnek a régi Brains hangzást idéző dalok is, ilyen volt a nyár elején megjelen Where We From.

Ez – ahogy a címe is mutatja – azért született, hogy megmutassa, hogy nem felejtettétek el, honnan jöttetek?
- Pontosan. Meg akartuk mutatni a régi rajongóinknak, hogy nem felejtettük el a régi vonalat sem, ez ugyanúgy a Brains világának fontos alkotórésze, de mellette keressük az újat is. A változás, a folyamatos megújulás minden zenekar esetében elkerülhetetlen.

Erre nektek, a zenekari tagoknak is óriási szüksége van, nem?
- Szerintem akkor sikeres egy zenész, ha olyan dalokat készít, ami az éppen aktuális érzelemvilágának, ízlésének, személyiségének megfelelő. Ahogy minden ember, úgy mi is változunk, a világ is rohan mellettünk, így nekünk is sodródnunk kell vele, szívesen is tesszük ezt. Biztosan nyugalmasabb lenne éveken keresztül a már jól kipróbált zenei világban „üldögélni” és ugyanolyan dalokat készíteni, de ez nemcsak hiteltelen, hanem rendkívül unalmas is lenne egy idő után. Így - bár rizikósabb - mi szívesen próbálunk ki újabb és újabb zenei stílusokat és keressük a friss megoldásokat, hiszen magunkat is ezzel tartjuk lendületben.

A bennetek tomboló energiákat segít szinten tartani a sok új ötlet és újítás is? Gondolok itt a szimfonikus produkció mellett többek között a Budapest Divas szerepeltetésére a Park koncerten vagy a Caramellel közös duettre, amelyet a Nagykoncert nevű rendezvényen halhatott a közönség.
- Imádjuk ezeket a projekteket, mindig alig várjuk, hogy valami újban próbálhassuk ki magunkat. A fesztiválszezon rohanása és szűnni nem akaró tombolása után például nagyon jó „belecsöppeni” a szimfonikus zenekari próbák sokkal visszafogottabb, bensőségesebb világába és a fesztiválok nagyszínpadai után bekerülni majd a koncerttermekbe. Érezhetően sokat dob a hangulatunkon és nagyon jót tesz a zenekarnak, hogy az őszi szezonban a klubkoncertek és a szimfonikus koncertek keverve vannak jelen a csapat naptárában. Azt gondolom, úgy lehet a lelkesedést megtartani, hogy mindig kitalálunk valami újat, ami nemcsak a közönségnek, de nekünk is valami extrát jelent. Legyen az táncosok vagy kiváló énekesnők szerepeltetése, esetleg a dalok áthangszerelése, ezek a változtatások mind-mind ugyanúgy bennünk is fellobbantják a tüzet, mint a közönségben.

Szerinted ki lehet „öregedni” az elektronikus zenéből?
Ahogy mi változunk, úgy változik a zenénk is. Ez az „evolúció” egyik napról a másikra talán nem is vehető észre, de már most is érezhető a különbség, ha elővesszük az első vagy a második albumunk dalait és összehasonlítjuk a mai szerzeményekkel, nem is beszélve arról, ha esetleg majd 10 év múlva tesszük ugyanezt. A közönség pedig, aki velünk együtt „nőtt fel”, velünk együtt változik, idomul a zenénkhez és persze jön egy új, fiatal generáció, aki már így ismer meg minket. A szimfonik remek példa arra, hogy majd akár 50 vagy 60 évesen, tisztes őszes halántékkal is tudok majd drum ’n bass dalokat énekelni a színpadon, csak kicsit másképp. Ha az ember vállalja önmagát, mer alkalmazkodni az időhöz és a változásokhoz, bármeddig hiteles tud maradni a színpadon.

 MC Columbo fotók: Csányi Krisztina