Hivatalosan is bejelentette Európa egy rangos fesztiválja, a Leverkusener Jazztage, hogy idei fellépői között lesz a hazai Mörk zenekar. Vajon mi kell egy magyar zenekar nemzetközi fesztiválsikeréhez és hogyan tervezhet hosszú távra egy zenekar? Erről is beszélgettünk a Mörk frontemberével, Zentai Márkkal.

Meghívtak titeket a Leverkusener Jazztage-re, ami Európa egyik legnevesebb ilyen jellegű fesztiválja. Ez azt jelenti, hogy halad a csúcs felé a Mörk?

- Ezt így nem mondanám. Szerintem azt jelenti, hogy kaptunk egy újabb szuper lehetőséget Németországban, sőt, négyet, ahol megmutathatjuk, milyen zeneiséget képviselünk és mire vagyunk képesek együtt. A csúcsot akkor jelentené, ha miattunk jönnének a fesztiválra az emberek, de egyelőre nyilván mi még a kis nevek közé tartozunk. De már jó helyen lehetünk, értő füleknek játszhatunk, még több ember megismerhet minket, ezért ez egy nagyon fontos állomás azon az úton, amit elterveztünk magunknak. Összesen négy koncertünk lesz novemberben Németországban: ez a leverkuseni, aztán Ingolstadtter Jazz Stage, az Aalener Jazz Fesztivál és fellépünk egy frankfurti klubban is.

Van külföldi szervezőtök, aki segít a külföldi fellépések intézésében?

- Ma már van, de nyilván ahhoz, hogy idáig eljussunk, nagyon sok önálló melóra volt szükség. Tavaly az Elbjazz fesztiválra például teljesen önerőből jutottunk ki, ami leginkább Pécsi-Szabó Dénes menedzserünk érdeme! Óriási dolog, hogy ma már itt tartunk, de hosszú még az út, amit meg kell tennünk.

Mit kell felmutatni ahhoz, hogy egy zenekar elmehessen egy zenekar egy minőségi fesztiválra?

- Elsősorban egy erős zenei anyagot, azon kívül pedig egy értékelhető zenei múltat, afféle fejlődési vonalat, amiből látszik, merre tartunk. Sokat számít, hogy azokról a helyszínekről, fesztiválokról, ahol eddig már felléptünk, nagyon jó visszajelzéseket tudunk felmutatni. Tavaly nyáron, az Elbjazz Fesztiválon óriási szerencsénk volt, ugyanis a legnagyobb színpadon állhattunk a közönség elé és szerették a Mörk zenéjét. Ez nagyon sokat számított a későbbi koncertek szervezésénél.

Nagyon tudatosan építitek a nemzetközi szerepléseiteket. Itthon mekkora igény van a Mörk zenéjére?

- Azért még mindig jóval többet koncertezünk itthon. Remek, stabil hazai rajongótáborunk van, akik rendszeresen eljönnek a koncertjeinkre és folyamatosan figyelnek ránk, igénylik az újdonságokat. Azt gondolom, mindenütt megvan a Mörk zenéjének a piaca, ezeket kell megtalálni és teljes egésszé formálni, mintha kis szeletekből raknánk össze az egész tortát. Talán rétegzene a miénk, de minden országban megvan ennek a műfajnak is a közönsége. Nyilván minél fejlettebb, minél nyitottabb egy térség könnyűzenei kultúrája, annál nagyobb eséllyel indul egy olyan jazzes, soulos zenét játszó csapat is, mint a Mörk. Van, ahol erősebb léptekkel kell kitaposni az utunkat, és van, ahol könnyebben megy. Németországban és Magyarországon már egész jól haladunk és sok pozitív visszajelzés érkezett Lengyelországból is, ahol több koncertet is adtunk az utóbbi időben. Ez azonban még csak a kezdet, ha a következő években is fenn tudjuk tartani az érdeklődést és továbbra is ilyen lelkesek tudunk maradni, akkor lehet majd talán komoly sikerről beszélni.

Nagyon türelmesnek látszol.

- A hosszútávú eredményekre koncentrál a zenekar, amelyhez kisebb-nagyobb sikerek vezetnek és a Mörkkel szeretnénk ezt az utat végig járni. Az a célunk, hogy ezzel a fajta zenével, így együtt még nagyon sokáig állhassunk a színpadon és még hosszú évekig képesek legyünk megújulni. Ez talán a legnehezebb feladat, de állunk elébe.

Mindig ilyen nyugodtan kezelted a sikeresség kérdését?

- Azt hiszem, valamikor mostanában fordult át bennem teljesen a dolog egy hosszú folyamat eredményeként. Ma már tényleg türelmes vagyok, nem akarok gyors sikereket elérni. Amikor 17 évesen, amikor szólóban énekeltem, még egészen másképp gondolkoztam, azonnal akartam mindent. Ma már nem arról beszélünk a zenekarban, hogy „mikor leszünk itthon népszerűek” vagy „mikor lesz nagyobb koncertünk Németországban”, hanem arról, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy öt éven belül egy Európa szerte rendszeresen turnézó és termékeny csapat lehessünk. Egészen más perspektíva ez.

Ha már említetted a szólókarrieredet, felrémlik még benned néha a „Ments meg szerelem” időszak?

- Több mint tíz év eltelt azóta, de néha még mindig előbukkan valahol a dal vagy a videoklip. Aki akkor ismerte a zenémet, valószínűleg rám sem ismer ma már, aki pedig most hallgatja a Mörköt, az döbbenten áll a 17 éves Márk klipje előtt. Megértem, nagyon sokat változtam azóta, ma már egészen másképp gondolkodom és éppen ezért más zenét is adok a közönségnek. Több nagy fordulat, felismerés, siker és bukás kellett ahhoz, hogy eljussak idáig. De természetesen az a dal is az életem egy része, hozzám tartozik, nem zavar az sem, ha felemlegetik. Csak ma már teljesen más vagyok.

Mennyire fontos a csapatszellem?

- Nem vagyok annak a híve, hogy mindenkinek mindenben részt kell venni és mindenkinek mindenhol ott kell lenni, de ahhoz ragaszkodunk, hogy csak olyan dolgot vállalunk el és csak olyan munkát adunk ki a kezünk közül, amivel mindenki elégedett, ami ellen senkinek nincs ellenvetése. Egyetértésnek kell lenni a terveket és irányvonalakat illetően, ez is része a hosszútávú közös munkának. Néha nem egyszerű, de hiszünk benne, hogy ha mi mind a négyen egyetértünk valamiben, akkor az biztosan jó lesz! A zenekarban mindenki kicsit másban jó, ezért fontos, hogyan osztjuk ki a feladatokat. Ennek is van egy természetes alakulása. Például Bálint, a basszusgitárosunk nagyon érdeklődik a social media platformok optimális felhasználása iránt és nagyon jó posztokat ír, ezért ez a feladatkör inkább az övé. Van, aki jól szervez, van, aki jól tervez és van, aki a zenekar pszichológiai egészségére és harmóniájára ügyel.

Volt arra példa, hogy megpróbáltak titeket kiadói vagy menedzsment oldalról más útra terelni? Mondjuk a mainstream vonal felé?

- Itthon ez nagyon gyakori. A kiadók és menedzsmentek részéről itthon gyakori felvetés például, hogy magyar nyelvű dalt kellene csinálni. Ez teljesen jogos lenne, ha az itthoni mainstream vonalban szeretnénk sikeresek lenni és utat törni magunknak. A mi céljaink viszont egészen mások, ezért úgy gondoljuk, hogy nincs erre szükség. Mi csináljuk, amit csinálunk és minél hatékonyabban igyekszünk azon dolgozni, hogy itthon és külföldön elérjük azokat az embereket, akik erre kíváncsiak.

Szobakoncerteket adtok még?

- Most egy kicsit szünetel ez a projekt, de nagyon szerettük, ezért ha kicsit több időnk lesz, folytatni fogjuk. De a furcsa helyszínekhez azért még mindig ragaszkodunk, terveink között szerepel például egy koncerthelység ruhatárában tartandó koncert és szeretnénk fellépni a Szabó Ervin Könyvtár szivartermében is. Ez egy hatalmas álom, és bár nem egyszerű megvalósítani, de már elkezdtük a szervezkedést.

A nagy jazz fesztiválok mellett afféle örömzenélést jelent egy-egy ilyen különleges helyszín?

- Egészen más hangulatuk van ezeknek a koncerteknek. Másfajta kapcsolat alakul ki a közönséggel, így a zene hatása is más. Ezekre ugyanúgy szüksége van az embernek, mint a színpad előtt tapsoló tömegekre.

Szerinted hol tart most a Mörk?

- Nagyon örülünk, hogy sok koncertünk van itthon és a nemzetközi színtéren is, ezzel nagyon boldogok vagyunk. Ráadásul végre kész van a második albumunk első része és a második is szépen alakul. Most ez a legfontosabb számunkra.

Mikor jelenik meg?

- Október 31-én jelenik meg az első, aminek „The Death Of Mörk” a címe és húsvétkor jön a második a „Resurrection Of Mörk”. A halál és feltámadás tematikáját a dalok adták, nem polgárpukkasztásról van szó. A novemberi és húsvéti megjelenés már egyértelmű hozománya volt az albumok címének. Most az első részből készül egy bakelit promó nyomás, amivel sok mindent le tudunk tesztelni. A borítót én magam kézzel fogom megfesteni, mind a 250 darabot! Aztán majd tavasszal kereskedelmi forgalomban is meg fog jelenni a teljes lemez bakeliten.

Azt mondod, a dalok adták a tematikát. Nem volt koncepció, csak jöttek a dalok egymás után?

- Eddig még nem határoztuk meg előre, hogy mit fogunk csinálni. Elkezdünk dalokat írni és felvenni, aztán alakul a dolog. Megint nagyon sokszínű volt a dalok felhozatala és most szerettük volna kipróbálni, hogy valamilyen koncepció szerint rendszerezzük a felvételeket. Mivel még tavaly télen sok melankolikus dal született, úgy gondoltuk azokat jól lehet csoportosítani, így született meg a Death of Mörk ötlete. Mellette pedig alakulgattak pozitívabb, grooveos, funkos, jazzes dalok és nagyon adta magát a Resurrection elnevezés. Így is éltük meg az alkotói folyamatot, kicsit belehaltunk ezekbe a dalokba, aztán pedig muszáj volt összeszedni magunkat, egy kis életkedvet lehelni magunkba, aki ugye a zenével tökéletesen lehetséges. Nem könnyíti meg a helyzetünket, hogy ekkora szabadságot adunk magunknak, de nagyon őszintévé teszi az alkotói folyamatot.

Zeneileg változott a Mörk?

- Egy kicsit talán letisztultabb lett a zenénk, közben mégis megyünk előre zeneileg. Egyszerre vált kiforrottabbá a dalszerzési valamint a közös improvizációs oldalunk és ennek nagyon örülünk. Még mindig eklektikus, amit játszunk, de hangzásában, hangulatában és dramaturgiájában egységesebb és talán követhetőbb, mint korábban. Az új dalokat egyébként már játsszuk a koncerteken, akár hallhatja is a közönség.  

Fotók: sinco