Saját dalainak újragondolása mellett az Illés Az utcán című dalát is feldolgozta Petruska a Híd című EP-jére. A dalban Szederrel énekel duóban, és a közös számhoz most videót is készítettek. Interjúval egybekötött online klippremier a Fülesbagoly blogon. 

Miért esett a választás az Illés dalára?

Petruska: A Híd EP-n a saját dalaimat dolgoztam fel újra, de úgy éreztem, hogy nagyobbat ütne az anyag, ha szerepelne rajta egy igazán híres szám is. Szeretem a feldolgozásokban rejlő lehetőségeket. Azt gondolom, azzal, hogy egy mindenki által ismert dalt sajátos zenei kifejezőeszközökkel fogok meg, szinte pontosabb képet adhatok a szakmai gondolkodásomról, mint a saját szerzeményekkel.
Az utcánhoz mindig is kettős érzések fűztek. Szeretem a tartalmát, elképzelem, mekkorát ütött a hatvanas évekbeli Magyarországon, de a hurráoptimista harmóniamenettel már kevésbé tudtam azonosulni. Az sem tetszik, hogy mára kétes minőségű hakni nóta lett belőle, ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy amikor az Illés megmaradt tagjai mögött vokáloztam pár éve, ennél a dalnál egyszerűen nem jött ki hang a torkomon a meghatottságtól. Szóval valamit tud ez a híres szám, de nem egyértelmű a viszonyom vele, s mint ilyenkor hasonló helyzetben szoktam, elkezdtem vizsgálni ezt a viszonyt.

Milyen koncepcióval álltatok neki a dal átdolgozásának? Mi volt a cél?

Petruska: Csak játszottam a gondolattal, hogy milyen lenne, ha átraknám az egész dalt moll hangnembe. És működött! Új értelmet nyert a szöveg a borongósabb, melankolikusabb kontextusban. Érdekes dolog ez, mert a pusztán formai kísérletezésből egy teljesen más érzelmi, tartalmi minőség született.

Hogyan alakult, hogy duóban csináljátok meg a feldolgozást?

Petruska: Ez megint csak agyból jött, mégis a szív dobbant tőle. Mivel én a dallamot is a moll hangnemhez igazítottam, szükségem volt egy fölső szólamra, ami az eredeti dallamot hozza, nem utolsósorban azért, hogy ne keveredjek jogi vitába. Erre én Szedert kértem fel, aki túl azon, hogy hasonló zenei színtéren tevékenykedik, mint én, több, mint 15 éve közeli barátom. Emiatt nem csupán egy egyszerű duett született, hanem kifejezetten megindító élményekkel gazdagodtunk, szinte minden sorban találtunk valamit, ami a barátságunkról szólt.

Szeder: Engem ugye Andris már konkrét elképzeléssel, hangszereléssel keresett meg, hogy lenne-e kedvem ezt a dalt felénekelni a készülő lemezére. Bevallom, az elején furcsálltam ezt az ötletet, sőt, kifejezetten nem értettem miért pont egy feldolgozást kéne először két dalszerző énekesnek duettben énekelnie. Viszont amikor meghallottam az Andris-féle verziót, egyből annyira betalált, hogy minden kételyem megszűnt. Nagyon megérintett érzelmileg, és nagyon szép érzékeny előadásmódnak is teret adott ez a verzió Sebestyén Áron zongora kíséretével.

Szörényi Levente és Bródy János hallotta a feldolgozást? 

Petruska: Nem tudom, hogy hallották-e. Pár éve Bródy János mondta nekem, hogy figyeli a pályafutásomat, és nagyon szereti, amit csinálok. Képzelheted, hogy örültem! Aztán később említettem neki, hogy két dalomban is parafrazálom az Illést, az erre érkező mosoly jelentésén azóta is gondolkodom... Levente véleményétől picit tartok, de minden tekintetben vállalom ezt a feldolgozást. Egyrészt hiszem azt, hogy egy megírt dal nincs kőbe vésve, bármit lehet vele kezdeni (a saját dalaimmal is folyamatosan próbára teszem a közönségem türelmét), másrészt pedig egyfajta missziómnak is tekintem, hogy az engem inspiráló előadók zenéjét és szellemiségét tovább csatornázzam a fiatalabb generációknak.

A Kobuci közönsége már hallhatta élőben. Más koncerteken is elhangzik majd?

Petruska: Persze. Én a Híd EP bemutató koncertsorozata keretében rendszeresen előadom, de Szederrel közösen is tervezzük. A tavasz során több közös koncertünk volt – ennek lenyomata a klip -, s ha netán egy jó nyári fesztiválon éppen összefutunk, egészen biztosan felcsendül ez a dal is.

 És akkor lássuk a videóklipet: