Fülesbagoly

A Tankcsapda miatt menthetetlenül rocker lettem

Interjú Koltay Annával, a Virtuózok új műsorvezetőjével

2017. április 09. - NagySzabolcs

Koltay Anna egy igazi színfolt a mai magyar televíziózásban. Az M5 műsorvezetőjeként hétről-hétre a kultúra krémjét látja vendégül a Hétvégi belépő című műsorban, szereti a klasszikus zenét, de mellette nagy kedvelője a '60-as és '70-es évek brit könnyűzenéjének illetve az amerikai hard core bandáknak. Rendszeresen jár Fradi meccsekre szurkolni, és nem mellékesen most a Viruózok harmadik szériájának műsorvezetője lett.

foto_borsosmihaly.jpgFotó: Borsos Mihály

Az előző két szériában még Varga Edit volt Bősze Ádám társ-műsorvezetője a Virtuózokban. Hogyan lettél műsorvezető?

Hat éve kerültem az MTVA-ba. Akkor egy kulturális műsorban kezdtem a gyakornoki hónapokat, később aztán volt minden: közéleti-politikai, fogyasztóvédelmi, kulturális és szórakoztató műsor is. A legalsó lépcsőfokról kezdtem, kávét vittem a stúdióvendégeknek, bekísértem őket az öltözőbe. Aztán jöttek a riporteri munkák, később adásszerkesztő, majd műsorvezető lettem. 2016 szeptemberében indult az M5 kulturális csatorna, itt a Hétvégi Belépő című élő kulturális műsort vezetem. Évek óta kulturális területen dolgozok, – ami egyben a hobbim is – azt hiszen ez hozta meg a lehetőséget, hogy részt vegyek a Virtuózokban, amiért nagyon hálás vagyok. Úgy gondolom, hogy aki nem járja végig a ranglétrát, az nem is szerezheti meg maradéktalanul azt a tudást, ami a műsorvezetéshez kell. Minden műsoron nagy csapat dolgozik, ismerni kell a munkafázisokat, és hogy kinek mi a dolga, hiszen ugyanolyan fontos egy jó hangmérnök vagy egy operatőr munkája, mint a kirakatban lévő műsorvezetőé – még ha a néző számára ők láthatatlanok is. A Virtuózok egyes adásain több, mint 100 ember dolgozik, ez hatalmas szám, nagy szervezőmunkát igényel az összehangolásuk. Profi a csapat, a legnagyobb biztonságban érzem magam velük.

Tapasztalt tévés vagy. Mi újat hozhat számodra a Virtuózok műsorvezetése?

A Virtuózok egy igazi sikersztori. Az első szériánál még maguk az alkotók sem voltak biztosak abban, hogy a komolyzene és a tehetségkutatók ötvözése milyen hatást vált ki az emberekből. Aztán hatalmas siker lett, kiderült, hogy lehet értéket közvetíteni ilyen laza, könnyed formában, ami sok más tehetségkutatóval ellentétben nem lesz hatásvadász. Egy esti showműsor egészen más műsorvezetői attitűdöt kíván, mint egy hétvégi beszélgetős magazin, pláne, ha gyerekek szerepelnek benne, és a versenynek tétje is van. Ez egy igazi örömmunka, így sodor magával a lendülete, a jól összeválogatott zsűri jelenléte. Nagyon inspirálóak a versenyzők, akik hihetetlen fegyelmezettek, nagy alázat van bennük. Ez átjön majd a 3. szériában a képernyőkön keresztül is. Aki egészen kicsi korától zenét tanul, az kap egy nagy adag kitartást és alázatot útravalóul. Tanulni lehet tőlük. A Virtózokat Bősze Ádámmal ketten vezetjük. Ádámot évek óta ismerem, nagyon művelt, nagy tudású ember, aki e mellett végtelenül laza és humoros. Ez a kettő ritkán jár párban. Nem is kívánhatnék jobb műsorvezető társat magam mellé.

Az M5-ön tovább csinálod a Hétvégi Belépő műsorvezetését?

Igen, a nézők minden hétvégén találkozhatnak velem az M5 képernyőjén is. A Hétvégi Belépőt Béli Ádámmal vezetjük, akivel nagyon jól kiegészítjük egymást. Egy kétórás élő kulturális műsorról beszélünk, ahová a kultúra krémje érkezik hozzánk hétvégéről-hétvégére. E mellett nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy feltörekvő, kevéssé ismert fiatal tehetségeket is bemutassunk. Film, színház, képzőművészet, komolyzene és jazz, design, minden terítéken van. A szerkesztő-riporteri munkát sem engedtem el, imádok forgatni. Az M5-ön szerkesztek egy könnyed, modern formába öltöztetett anyanyelvápoló műsort is Kubik Anna színművész, és Pölcz Ádám fiatal nyelvész közreműködésével, azt nagyon élvezem.

Azt tudtam rólad, hogy rock/metal/hardcore vonalon otthonosan mozogsz, ezért kicsit meglepett a Virtuózokban való szereped. Mennyire áll közel hozzád a komolyzene?

Hát igen… aki ismer, az tudja, hogy nagyon a közel áll hozzám az underground. A gimis években oltódtam be a punk, hardcore és a metal világgal, sokat jártunk a Süss fel napba, a Kultiplexbe koncertekre, és a színtér iránti szerelem a mai napig tart. E mellett mindig is ott volt a komolyzene, az első zenei élmény, ami megragadt, az a Bánk bán operaelőadása volt, 2000-ben a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Ott jöttem rá gyerekként, hogy az opera az nem feltétlenül egy unalmas dolog, sőt! Aztán jött Verdi, Puccini, Kodály, Bartók és így tovább. A munkám miatt is szerves része az életemnek a klasszikus zene. Ez a kettősség jól megfér egymás mellett. A klasszikus zene az nem valami elit dolog, amit csak a sznobok hallgatnak. Sokak fejében sajnos még mindig így él… pedig a komolyzene mindennek az alapja, amivel a legsokrétűbben, legszínesebben lehet kifejezni az érzelmeket, a gondolatokat.  A Virtuózok arra is jó lehet, hogy feloldja ezt az ellenállást, közelebb hozza az emberekhez a klasszikus zenét.

foto_kaszner_nikolett.JPGFotó: Kaszner Nikolett
Melyek a kedvenc zenekaraid itthon és külföldön?

Könnyűzenében a rockzene az én világom, azon belül elég széles a skála. A brit vonal nagy favorit, a ’60-as/’70-es évektől kezdve, Beatles, Stones, Led Zeppelin, The Who, Sex Pistols, a The Jam-ig, az Oasisig vagy a Kasabianig. De ahogy már szóba került, az underground is meghatározó, a hardcore-on belül a new york-i vonal: Madball, H2O, a másik partról az Ignite. Nagyon szeretem a rockabillyt, a Stray Cats világot, itthon a Mystery gang a nagy kedvenc. Hazai kedvenceim közül már sokan feloszlottak vagy épp szünetelnek, ilyen a Subscribe, a korai Idoru, vagy a Bridge to solace. Aktív zenekarok közül a Fish! bulijait nagyon bírom, de van egy új HC zenekar, a Positive Mental Attitude, az ő zenéjük is sokat forog nálam.

Azt tudom, hogy a széles családban több muzsikus is van (unokatestvére Koltay Kurszán, a Margaret Island billentyűse, unokabátyja pedig Koltay Gergely, a Kormorán alapítója), hozzád mégis hogy talált be a zene szeretete?

Nagyon büszke vagyok a családomra, nagybátyám, Koltay Gergő a Kormorán alapítója, ők voltak a ’70-es években az első zenekar, akik a kárpát-medencei folk zenét modernizálták, elektromos hangszerekkel ötvözték, ami egy egészen új színt hozott a zenei életbe. Szeretem a zenéjüket, ezen az ágon a népzene és a népi kultúra tehát szintén végigkíséri az életemet. A könnyűzenei vonal pedig apukámtól (Koltay Gábor filmrendező - a szerk.) jött, aki a beatkorszak tinédzsere volt, nagy zenerajongó, ő fertőzött meg a nagy öregekkel (Stones, Black Sabbath, Omega, Deák Bill Gyula, Beatrice). A bátyám pedig egyszer elvitt 11 évesen egy Tankcsapda koncertre a PeCsába. Onnan nem volt visszaút, menthetetlenül rocker lettem. :)

A tévés arcok táborából nem csak azzal lógsz ki, hogy súlyos zenéket hallgatsz, hanem azzal is, hogy Fradi meccsekre jársz. Honnan jött a futball iránti rajongás?

Ahogy a zenei szubkultúrák, úgy a sport iránti rajongás is összekovácsolja az embereket. Mindig is vonzottak a közösségteremtő csoportok. A Fradi még kicsi koromban jött, apukám és a bátyám nekik drukkoltak, és ez engem annyira megbabonázott, hogy nem is tudtam, mi a zöld szín rendes neve, következetesen csak Fradi-színnek neveztem, nevettek is rajtam az óvó nénik. Aztán egy időre elmúlt a rajongás, nem foglalkoztatott a foci egy ideig, amíg nem találkoztam össze tizenéves koromban olyan barátokkal, akikben mind Fradi-szív dobogott.  Kimentem velük egy meccsre még a régi Albert Flórián stadionba, és azóta is járok. Együtt szurkolni a táborral eufórikus érzés.

A bejegyzés trackback címe:

https://fulesbagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr1812412035

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása