Az underground szcéna már ismerte Petruska Andrást, amikor tavaly A dal versenyében berobbant Trouble in my Mind című dalával, ezt követően pedig országos népszerűségre tett szert. Olyannyira nagy lett iránta az érdeklődés, hogy 2016-ban 120 koncertet adott. De milyen volt az ide vezető út? És mit hozhat a jövő? András ezekről is nyilatkozott.

Pár éve a Flórián téren, negyven fokban, kb. 2 embernek (egyik én voltam) játszottál. Aztán amikor megláttalak A dalban, örültem, hogy odáig jutottál. A két helyszín elég szélsőséges egymáshoz képest. Milyen út vezetett A dalig? Mennyire volt rögös?

- Nem hiszem, hogy rögösebb az én utam, mint bármilyen más, önmegvalósító vállalkozóé. Van egy termékem, amit évek óta fejlesztek. Jó pár év elment az útkereséssel, aztán jött a Metropolita című első lemezem, tavaly tavasszal elkészült a Kapunyitó című második. Az érdeklődésre kezdettől fogva nem lehet panaszom, minden egyes fejezet exponenciálisan növelte a közönség számát és a felkérések presztízsértékét. Ilyenformán nem is az a kérdés, hogy rögös-e ez az út vagy sem, hanem, hogy az adott pillanatban mennyire vagyok jelen, mennyire vagyok képes lendületben maradni, és tovább fejlődni.

Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál A dal során? Ezekből mit tudsz a mai napig kamatoztatni?

- A legfontosabb az volt, hogy kiegyensúlyozott és önazonos tudtam maradni. Ez bármennyire profánul hangzik, korábban nem lett volna így - sem ilyen feszített helyzetben, sem a magánéletben. Sokat dolgozom a személyiségemben rejlő démonokkal, és óriási élmény volt megtapasztalni, hogy végig tudok vinni egy ilyen folyamatot mindenféle diszfunkcionális érzés vagy viselkedés nélkül. Azóta ez megsokszorozódott. Amúgy meg élvezem a sikert.

Jelentkeztél anno más tévés versenyekre is? (pl. X-faktor, Megasztár)

- Nem jelentkeztem soha, de különböző okokból néhány kertévés tehetségkutató környékén megfordultam, és az is bőven elég volt. Azokban az időkben, amikor már elkeseredetten kapkodták össze az énekeseket ezekbe a műsorokba, engem is állandóan zaklattak, olykor a kíváncsiságom még a tárgyalásokra is elvitt. Leereszkedő, manipulatív, sarokba szorító kommunikációval szembesültem, és persze nulla művészi szabadsággal. Nem hiteles út ez nekem.

Gondolkodsz esetleg "teljes zenekari" felálláson?

- Nem, de valami különleges hangszerrel való bővülésben mindig. Ketten is néha telepakoljuk a dalokat, látnom kell, mivel tudnék kihívást adni egy újonnan érkező hangszeresnek.

Mi vár rád 2017-ben?

- Ami biztos, hogy tavasszal közösen turnézunk régi barátommal, Szederrel, illetve Budapesten április 1-én a GMK-ban nyitunk, de jelenleg pihenek néhány hónapot, és igyekszem feltöltődni. Egyre többet gondolok arra, hogy amivel én most foglalkozom, az a 9 éves kori álmaimnak a hajszolása; leéltem úgy két évtizedet, hogy a döntéseimet végig egy gyerek irányította. Mi történik, ha átteszem a kreativitásomat a zenéről másra? Mi van, ha a bennem rejlő erőt lehet sokkal értelmesebb dolgokba is fektetni, mint az a sok száz kilométer megtétele hétvégénként? Persze a függőség erős, most sem tudok másra gondolni, mint arra, hogy ezek a kérdések milyen jó dalszöveg témák lehetnek...