Tíz éve már, hogy a magyar zenei színtéren jelen van a Magashegyi Underground. Ők az egyik legtöbbet koncertező zenekar, sok dallal és klippel a hátuk mögött. Az együttes végtelenül kedves, a színpadon rendkívül karizmatikus énekesnőjét, Bocskor Bíborkát kérdeztük, hogyan élte meg az elmúlt éveket, és hogyan látja a csapat jövőjét.

10 éves a Magashegyi Underground. Mik voltak eddig a legszebb és legnehezebb pillanatok a zenekar életében?

A legszebb pillanatok számomra egy-egy mosoly vagy baráti hangulat kiteljesedése az alkotás vagy a koncertek alatt. Engem mindig az tart életben és emel fel, ha a közvetlen környezetem szeret engem, ha nincsenek jelen a hátsó önös érdekek, ha egymás szemébe nyíltan nézhetünk, őszinték lehetünk. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a Magashegyiben nagyon ritkán voltak jelen negatív emberi törések. A legnehezebb talán a konstans, saját értékeket nem megtagadó jelenlét, meg az, hogy ez a szakma folyamatos kihívásokat görget az előadó elé. Sajnos olyanokat is, amikkel nem szívesen találkozunk. 

Mi kell ahhoz, hogy 10 évet át kitartóan az együttes része legyél, és fáradhatatlanul énekelj rendszeresen?

Türelem és szeretet, mint minden működő közösségben, ráérzés arra, hogy hogyan működik az ember, meglátni másban a saját hibád, szeretettel mutatni másoknak tükröt és hasonlók. Az éneklés pedig soha nem fáraszt, én ezzel kommunikálok, én ezzel tudom kifejezni magam az emberek felé, nem tudok se pénzt, se észt osztani, csak hanghullámokkal tűzdelt szövegeket, amik számomra hitelesek.

Hogyan képzeled el az együttes jövőjét? Lesz további tíz év? Vagy akár több is?

Igen, ezek a kérdések a legnehezebbek persze. Már tíz éves a zenekar, vajon van még benne? Van jövő? Persze, hogy van, miért ne lenne? Tíz év csak egy zenekar életében hosszú idő, kíváncsi lennék mit jelent ez emberi léptékre lefordítva talán 30 vagy 40 vagy 70? 

A zenekar nem választott ki egy napi divatra épülő zenei mainstream vonalat, nekünk az a legfontosabb, hogy hitelesek maradjunk, ezek alapján írunk dalokat és szerintem mindig írni is fogjuk őket, és ha a közönségünk is úgy akarja, akkor találunk rá mindig felületet ahol találkozhatunk is.

Mennyire foglalkoztatnak a napi társadalmi és politikai kérdések? Például mi a véleményed a "migránshelyzetről"?

Sajnos a „társadalmi” vagy a „politikai” kérdések a jelenünkben egy kifele irányuló mutogatós álláspontot jelentenek, egyfajta új önkifejezési mód, nem aktívan cselekvő és nem a változás pozitív dinamizmusán alapuló közös ügy. Nekem folyamatos gondot jelent a tarkómban, de eldöntöttem, hogy érzékeny és aktív leszek, csak inkább a szociális dimenziókban. A politika és a politikusok számomra a szórakoztatóipar újoncai. 

Követed az olimpiát?

Nagyon örülök a sikereknek, nagyon, de sajnos a versenyek soha semmilyen formában nem érdekeltek.

Lesz majd alkalom, amikor nem csak magadnak, hanem másnak, másoknak is tervezel ruhát?

Vicces, mert éppen ma, a Sziget Fesztivál koncertünk után érdeklődött portálunkon egy külföldi lány, hogy megvásárolná a ruhát. Mosolyogtam is, mert pontosan tudom, hogy egy-egy dolog mennyivel erősebb színpadon mint mondjuk a hétköznapi életben, zenével, szöveggel és egy erős hangulattal meg pláne. A ruhatervezés egy szakma, és itt magyarországon sok tehetséges tervező van, köztük sok barátom, nem lehet ezt csak úgy elkezdeni. Véger Fibi segített a tervezésben és egy fantasztikus varrónő, Holb Jutka. Annyira jó volt velük dolgozni, hogy azóta is csak képek, ötletek mennek a belső szemeim előtt. Lehet, hogy a naivak vagy laikusok bátorságával egyszer csak megpróbálom.

Mire számítson az, aki ellátogat az augusztus 27-i savoya parkos koncertetekre?

Egy nyárvégi koncertre, ahol a fesztiválok hangulatát, pörgését, izzását és összes tapasztalatát elvisszük.