Példátlan karrier áll Faith Ildi háta mögött. Magyarország egyik, ha nem a legtapasztaltabb vokalistája eleddig nagyjából 1400 alkalommal állt színpadon és 40 lemezen énekelt. Dolgozott többek között Katona Klárival, Presser Gáborral, Zoránnal, Hoboval, Charlie-val, Majkával és a Neotonnal. Jelenleg a Budapest Voices szopránja, énektanár, és egy pozitív gondolkodású nő. Nagyinterjú.

Hogyan derült ki, hogy van affinitásod az énekléshez?

A muzikalitást apai ágról örököltem. Édesapám zenész, és a családomban szinte kivétel nélkül mindenki csodásan énekelt. Nagymamám fényes, kristálytiszta hangja mindenen keresztülhasított a vasárnapi miséken. Rólam egész korán kiderült, hogy van hallásom, hozzá csilingelő kis hangom, úgyhogy az ilyenkor természetes köröket le kellett futnom nekem is. Zongorázni tanulni, szolfézs, kottaolvasás. Sajnos nem szerettem gyakorolni, így a zongorázást az állandó hisztijeim miatt hamar felfüggesztettük. Ma már sajnálom, mert később újra szükségem volt rá, és ha akkor nem hagyom abba, most jobban állnék ezen a téren.

Hol tanultál énekelni?

Ez nálam egy egészen sorsszerű és izgalmas folyamat volt. Óvónőképzőbe jártam, ott énekből, pedagógiából és pszichológiából is érettségiztem, ami a későbbi munkáimat megkönnyítette. Szuper osztályom volt, és egy csodás énektanárnőnk, aki kórust alakított az osztályunkból. Voltunk pár kórusversenyen is. Szerencsémre engem alkalmanként más-más szólamba állított be, ezért mindig minden szólamot megtanultam, ez meghatározó volt a későbbiekre nézve. Sokat tanultam a színházakban is, ahol az érettségim után pár éven keresztül zenés darabokban énekeltem, vokáloztam Ebben az időszakban nagynevű, tapasztalt zenészekkel és színészekkel dolgozhattam együtt, először csak a zenekari árokból kikukucskálva, később a színpadon is. Mélyvíz volt ez nekem, hiszen akkor még nem voltam képzett énekes. Minden erőmmel színésznek készültem: háromszor felvételiztem a Színművészetire, de nem vettek fel.  Majd a sors keze fordított egy nagyot az életemen, megműtötték a hangszalagomat és a kórházi ágyon fekve el kellett döntenem, hogy merre induljak tovább. Abban az évben már csak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz-tanszakára volt felvételi, így elmentem és fel is vettek jazzének szakra, ahol fantasztikus 5 évet töltöttem és csodás tanároktól, zenész-mesterektől tanulhattam.

Mikor, hogyan kezdődött a vokalista karriered?

Másodéves voltam a tanszakon, amikor odajött hozzám Babos Gyula és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem Katona Klárinál vokálozni. Persze, azonnal igent mondtam, hiszen pont egy évvel előtte voltam azon a Katona Klári koncerten, ahol ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy egyszer ilyen produkcióban, ilyen csodálatos zenészekkel muzsikálhassak együtt. Így is lett. Imádtam. Aztán egyik munka hozta a másikat, bekerültem a körforgásba.

A teljesség igénye nélkül kikkel énekeltél, léptél fel?

Ezt nehéz lenne pontosan felsorolni. Dolgoztam Katona Klárival, Babos Gyulával, Presser Gáborral, Zoránnal, Gerendás Péterrel, Hrutka Róberttel, Kálloy- Molnár Péterrel, Hoboval, Deák Bill Gyulával, Charlie-val, Szakcsi Lakatos Bélával, Dopemannel, Majkával, Roy és Ádámmal, Neotonnal, és közreműködtem még számos más előadó lemezein és koncertjein.

A koncertfelvételen 3:40-től Zorán és Ildi duettet énekel:

Mi volt a legnagyobb élmény eddig?

Szerencsésnek érzem magam, hiszen azt csinálom, csináltam mindig,amitől végtelenül boldog vagyok. Lehet, hogy emiatt is van olyan sok jó élmény mögöttem, és még remélem előttem is. Az egyik meghatározó élményem az, amikor az első Katona Klári koncerten pont azon a színpadon énekeltem, ahol egy évvel azelőtt megálmodtam, hogy ’ott leszek egyszer én is’.. és tényleg ott álltam, örömömben folytak a könnyeim. Vagy az, amikor a Presser koncerteken az LGT-vel is vokáloztam, hiszen egész gyermekkoromban őket hallgattam, aztán hirtelen egy színpadon álltam velük. Számomra ez még mindig egy csoda. Pici koromban a tükör előtt táncoltam és dezodoros flakonba énekeltem a Neoton dalokat, most az ő nagykoncertjeiken is vokálozom. Jelenleg a Budapest Voices az, amivel egy régi nagy álmom vált valóra. Vokális éneklés egy csodajó kis csapatban, ráadásul olyan dalokat dolgozunk át, amiknek az eredetijét is nagyon szeretem.. számomra ez még mindig egy új, izgalmas kaland.

Ahhoz képest, amikor belekerültél a szakmába, mostanra mi változott?

Abban az időben, amikor belecsöppentem ebbe az egészbe, sok lemez készült. Azok az előadók, fantasztikus muzsikusok, akik meghatározóak voltak és lesznek is, rengeteget koncerteztek. Nagy mázlim volt, hogy mindig már befutott, nagyszabású produkciókba kerültem bele. Az élet természetes velejárója a változás, a hazai zenei élet is és az én életem is változásnak indult. Nem gondolom, hogy csak a lehetőségek csökkentek volna, inkább a szakmai életem vett kicsit más irányt. Nagyobb hangsúlyt kapott a tanítás, amibe ezerrel vetettem bele magam. Élveztem, hogy egy újabb oldalamat fedezhetem fel és átadhatom a tapasztalataimat. Izgalmas feladatnak éreztem egy olyan suliban tanítani, ahol mindenféle stílusban kipróbálhatják magukat a növendékek, ezáltal én is tanulok és fejlődök a mai napig. Természetesen az éneklés e mellett is megmaradt az életemben.

Sosem gondoltál arra, hogy szólókarrierbe kezdj?

A Jazz-tanszakos időszak alatt több zenekarban is – főleg jazz formációkban - énekeltem szólistaként, de egy idő után annyira sok háttérénekes munkám lett, hogy eszembe sem jutott a szólókarrier lehetősége. Imádtam vokálozni, lubickoltam a jobbnál jobb feladatokban, és az éneklés mellé hirtelen betoppant az énektanítás lehetősége is, ami szintén más irányba terelte a figyelmemet. Vannak saját szövegű dalaim amelyek rólam szólnak, mert volt egy pont, amikor azt éreztem, hogy azt a sok mindent, ami velem történt, zenei formába kéne önteni, de még nem álltam velük a nyilvánosság elé.

Az elmúlt időszakban azzal kerültél reflektorfénybe, hogy a Budapest Voices szopránja vagy. Mennyiben másabb vokálozni, mint egy kórusban énekelni?

Vannak hasonlóságok és eltérések. A vokális tapasztalataimra támaszkodom akkor, amikor a szólistát kell támogatni, kiegészíteni szólaménekléssel. Itt azonban nincs harmóniahangszeres kíséret, amihez igazodni lehet, a kórusban mi helyettesítjük a hangszereket. Ilyenkor a teljes dal hosszúságán keresztül kell hol szólisztikus hol hangszeres kíséretet eljátszani. Mivel többféle hangszínnel dolgozom egy koncert alatt, ez a hangképzésben is teljesen más technikai megoldásokat igényel. Míg egy vokálban általában 3 vagy 4 szólam építkezik, itt adott esetben mind a 12-en más funkciót látunk el, ez óriási koncentrációt igénylő feladat mindannyiunk számára.

A Budapest Voices Csinálj gyereket átdolgozásában Ildi énekli a főtémát:

Hogyan látod a szakmai közeljövődet?

Sok minden van már mögöttem, amit el akartam érni, jelenleg is azt csinálom, amit szeretek, és a jövőmet is így képzelem el. Sosem voltak pontosan kidolgozott terveim, csak vágyaim. Tanítok a  Kőbányai Zenei Stúdióban, ami egy fontos bázis számomra, szinte már a második otthonommá vált. A magántanítást is nagyon szeretem, megtisztelő, amikor valaki engem keres meg, hogy kifejezetten az én segítségemre, tudásomra, útmutatásomra van szüksége. A Budapest Voices-zal most jelent meg a 2. lemezünk, folyamatosan koncertezünk, legközelebb pl. május 6-án az Óbuda Napján lemezbemutatunk, jön a nyár, a fesztiválszezon, sok koncert vár ránk. Jönnek az újabb és újabb ötletek, hogy milyen dalokat énekeljünk. Ezeket mind nagyon vágyom sokáig csinálni, és ki tudja még mi vár rám, én nyitott vagyok. Hiszek abban, hogy az égiek fogják a kezem, mert ez mindig is így volt. Hiszek a vágyaimban, és abban, hogy minden okkal történik, és mindig pont ott vagyok ahol lennem kell. Az biztos, hogy szeretnék továbbra is tanítani, segíteni, énekelni.