Fülesbagoly

A negatívból pozitívat csinálni – interjú Tarján Veronikával, a Veronaki dalszerző-énekesnőjével

2021. január 02. - Bagolyhír

Ha lenne olyan díj, amit azért adnának a magyar zenekaroknak, hogy ki tudott a lehető legjobban kijönni a vírushelyzet és a korlátozások okozta helyzetből 2020-ban, akkor a Veronaki családi zenekar egészen biztosan az élmezőnyben végezne. Tarján Veronika alapító dalszerző-énekesnővel az alkalmazkodás képességéről, az új nagylemezükről, a nagymamájáról, Varga Katalin írónőről, a hazai gyerekzenei színtérről, a Fonogram-díjról, sőt még az előítéletekről és a tetoválásokról is beszélgettünk.

tarjan_veronika_2.jpg

- A Veronaki elég színes társaság, hiszen a tagjai között van elismert jazz muzsikus, underground és népzenész, illetve agyontetovált, rocker külsejű gitáros is, te pedig meseíró és drámapedagógus vagy. Honnan indult a Veronaki története és kikből áll a zenekar?
- Amilyen eklektikus a csapat összetétele, annyira eklektikus a Veronaki zenéje is. Régebben gyerekzenekarnak neveztük magunkat, de most már inkább a családi zenekar megnevezést használjuk. Azt láttuk ugyanis, hogy olyan minőségű és mélységű zenét sikerült csinálnunk, amit nemcsak a kicsik, hanem a felnőttek, a szülők és a nagyszülők, sőt akár a még gyermektelen egyedülállók is szívesen hallgatnak. Az is igaz, hogy a zenekaron belül is nagyon jóban vagyunk egymással családilag is. Ha a száraz tényekre szorítkozunk, akkor a történet bő tíz éve indult, amikor meghívtam Mogyoró Kornélt (Magyarország egyik legjobb, nemzetközileg is elismert, többszörösen díjazott ütőhangszeres jazz zenésze – a szerk.) – aki akkor még nem volt a férjem és a gyermekeim apja -, hogy vegyen részt a „Kuruttyoló békekirály” interaktív hangszerbemutatón. Ebből aztán készítettünk Kornéllal egy sorozatot, majd a Kolibri Kiadónál egy mesekönyvet és CD kiadványsorozatot. Erre a lemezre Kornél már vendégzenészeket hívott meg és lassan kiforrott, hogy ebből lesz valami más is, nem „csak” egy duó, hanem egy nagyobb volumenű produkció. Mindeközben én dolgoztam az Apró Színházban, ahol szintén sok dalt dolgoztunk fel az előadásokban. Egyébként az első, Világforgó című lemezünknek a színházi múltam adta a zenei anyagát. Ezután összehívtunk néhány kiváló zenészt, hogy alapítsunk zenekart. Az évek alatt többször változott az összetétel, a jelenlegi felállás pedig így néz ki: az underground zenei színtérről érkezett Árkosi Szabolcs (harmónika, saz, vokál - az Anselmo Crew egykori tagja), a folk világából jött Szokolay Dongó Balázs (népi fúvóshangszerek, Artisjus- és Prima-díjas népzenész), a jazz, a soul és a világzene irányából jött Herr Attila basszusgitáros (Besh o Drom, Sharrie Williams zenekara), alapítótag, a zenekarvezető a már említett Mogyoró Kornél (ütőhangszeres jazz zenész) és tudatosan a végére hagytam Gotthard Mihály (Ocho Macho, Electric Shock) gitárosunkat, aki a legfrissebb tag a zenekarban. Misi váltotta Fejér Simon Pált, akinek más irányt vett az élete és sajnos már nem tudott velünk dolgozni. Ő egy nagyon fontos alaptag volt a zenekarban és nagyon nehezen találtuk meg a helyére a megfelelő embert. Több kiváló gitáros is megfordult nálunk, de Gotthard Mihály az, aki tökéletesen be tudott illeszkedni abba a családias hangulatba, ami számunkra alapvető. Misi érkezésével most merem kijelenteni, hogy ez a felállás a végleges. Akik jártasak a zenében, jól ismerik a nevét – esetleg nem úgy, hogy Mihály, hanem úgy, hogy Mike Gotthard -, hiszen amellett, hogy az Ocho Macho tagja, fantasztikus világsztárokkal is játszik és a fiatal generáció egyik legkiválóbb jazz muzsikusa. Kornéllal korábbról ismerték egymást, sok fantasztikus produkcióban muzsikáltak, muzsikálnak együtt, innen jött az ötlet, hogy hívjuk el magunk közé. Bevallom, akik meglátják Misit, aki nemcsak fiatal, de úgy néz ki, mint egy vad rocker, hiszen mindkét karja végig van tetoválva, biztosan elcsodálkoznak azon, hogy jutott eszünkbe pont őt meghívni egy családi zenekarba. De amikor meghallgatta a zenénket, azt mondta, hogy ez az a minőség, amit örömmel képviselne. Csak attól tartott egy kicsit, hogyan tudja majd kezelni a gyerekek társaságát, hiszen ő még nem szülő, nincs benne gyakorlata. Ezt a nyáron még volt alkalmunk kislétszámú, szabadtéri koncerteken tesztelni, és kiderült, hogy nagy szeretettel fordul a gyerekekhez, a kicsik pedig imádják őt.

- Ezt nézőként én is meg tudom erősíteni, hiszen nyáron mi is eljutottunk az egyik triókoncertetekre. Nekem örömteli volt látni, hogy ott ül a színpadon ez az agyontetovált, fiatal srác, és ugyanolyan lelkesedés, figyelem árad a tekintetéből a gyerekek felé, mint nektek, a régi tagoknak.
- Köszönöm, örülök, hogy ezt megosztottad velem! Amit mondasz, arról eszembe jutott egy vele kapcsolatos élményem az előítéletekről. Nyáron csináltunk gyerekeknek egy Veronaki-tábort a Margitszigeten, ahol már Misi is velünk volt. Ő év közben is tanít gitározni gyerekeket, szóval ebben bőséges tapasztalata van. Vicces módon a táborban hozzá elsősorban nagyon cuki, szőke kislányok jelentkeztek, és ezeket a kis hercegnőket nagyon kedvesen, érzékenyen tanította. A tábor végén az egyik nyolc év körüli kislány odajött hozzám és azt mondta: „Anyukám szerint a tetovált emberekkel nagyon kell vigyázni, mert veszélyesek. Szerintem nincs igaza, mert Misi volt a táborban a legértelmesebb”. A táborzáró koncerten persze már az édesanya is láthatta, hogy mennyire kedvesen, intelligensen foglalkozik Misi a gyerekekkel. Szóval lehet, hogy ránézésre merész választásnak tűnik egy tetovált srác egy családi zenekarban, de mi tökéletes döntésnek tartjuk, mert ugyanazt képviseljük a zenénkben is, ahogyan Misi jelen van a színpadon, a gyerekek között.

- Én úgy látom sok téren tabukat döntöget a zenekar és a karanténidőszak alatt kiderült, hogy a legextrémebb szituációkban is feltaláljátok magatokat. A negatív helyzetből annyira pozitívan jöttetek ki, hogy azt tanítani kellene. Tavasszal, amikor minden család kénytelen volt otthon maradni és mindennap valami értelmes dologgal lefoglalni a gyerekeket, ti a legelején elkezdtetek ingyenes koncerteket tartani, videókat készíteni. Csak az a kisgyerekes szülő nem találkozott a Veronaki nevével, aki tudatosan távol tartotta magát a közösségi médiától.
- Igen, ez tényleg így történt. Segíteni szerettünk volna ebben a helyzetben, az otthon maradt, bezárt embereknek, hogy a mesék és a zenék által olyan új dimenziót nyissunk számukra, és ott felszabadultnak érezhessék magukat. Erre a közös játékra - vagy nevezhetném közös rítusnak is a live bejelentkezéseinket - nagyon sokan nyitottak lettek, sokan csatlakoztak hozzánk, ezáltal nagyon sok új rajongója, követője lett a Veronaki zenekarnak. Korábban sok éves kemény munkával tudtuk elérni, hogy kialakult egy állandó, masszív követőtáborunk és minden évben tudtunk tartani egy dupla teltházas Veronaki gyerekszilvesztert a Budapest Jazz Clubban, vagyis volt egy erős dobbantónk, de ami tavasszal történt, az robbanásszerű fejlődés volt. A Facebook-követőink száma pár hét alatt megháromszorozódott, és manapság ez egy fontos mérőszám.

veronakicsaj.jpg

- Mennyire volt ez az építkezés tudatos?
- Kornéllal mi eléggé intuitív emberek vagyunk, ő azért tudatosabb, mint én, köszönhető ez annak is, hogy ő már sok-sok évtizede otthonosan mozog a zeneipar világában mind a hazai, mind a külföldi terepen is. Aki ismer minket személyesen, tudja, hogy mi olyan emberek vagyunk, akik egyszerűen nem tudnak leállni. Nagyon energikusak és kreatívak vagyunk, mindig akadnak új ötleteink és mindig előre akarunk menni. Szerintem még sosem fordult elő velünk, hogy valamilyen külső hatásra megrogytunk, összeroskadtunk volna. Amikor megtörtént az első bejelentés a karanténról, mi már úgy sétáltunk haza a boltból, hogy „nem, ezt így nem. Ha nem koncertezhetünk élőben, akkor be fogunk jelentkezni online”. Nagyon fontos része volt ennek, hogy szerettünk volna jót tenni a családokkal, ugyanakkor, alkotó emberként nem tudtuk elképzelni, hogy mindenféle alkotói folyamat és kifelé történő energiaátadás nélkül otthon fogunk ülni hónapokig. Azt hiszem, ettől megijedtünk mi is. Ahhoz, hogy el tudjuk engedni azt a sok-sok koncertet tavasszal, amelyek már jó előre le voltak kötve, kialakítottunk otthon egy munkaállomást, hogy ne őrüljünk bele ebbe a helyzetbe. Szerencsére Kornél a hosszú évek alatt olyan technikai bázist teremtett itthon, hogy mindenünk megvolt ahhoz, hogy profin kialakítsuk az online térben való produkcióinkat, megjelenéseinket. Így, hogy volt dolgunk, volt mit tenni, nagyon gyorsan eltelt számunkra a karanténidőszak. A bejelentés utáni második napon már be is jelentkeztünk a Facebookon. Még próbaverzió volt, nem vertük nagy dobra a bejelentkezést, mert először szerettük volna magunkat kipróbálni ebben a műfajban. Csatlakozott úgy ötven család, de szakadozott az internet, azt se tudtuk, hogy kezeljük jól a technikát vagy ezt az egész, szokatlan helyzetet. A következő alkalomra már jobban megterveztük, hogyan fogjuk csinálni és készült Facebook-esemény is. Az volt a nagy áttörés, amikor azt láttam, hogy már 1200 család nézi az adást, és ettől hihetetlenül szárnyra kaptam. Akkor, ott éreztem azt, hogy igen, dolgunk van. Attól fogva rendszeresen zenés-mesés foglalkozásokat tartottam, kisebb duó- és trió felállású koncerteket adtunk, illetve a teljes zenekar részvételével összevágott videókat készítettünk. Egy idő után már megrendelésre is, például a Várkert Bazárnak is volt egy ilyen programja, amiben részt vettünk. Amikor mindezek hatására a nézők elkezdtek üzeneteket küldeni, a gyerekek rajzoltak, táncoltak és sorra kaptuk a fotókat, videókat a családoktól, akkor éreztük igazán, hogy dolgunk van és nem hagyhatjuk cserben az embereket, akik otthon ülnek a négy fal között. Hetente háromszor-négyszer bejelentkeztünk különböző programokkal. Jelenleg heti egyszer, szerdánként tartunk Veronaki live-ot, volt Mikulás-programunk és idén is lesz újévköszöntő koncertünk. Persze ha mindig csak live-ot csinálnánk, azt is megunnánk egy idő után, ezért folyamatosan igyekszünk új, kreatív ötletekkel előrukkolni. Legutóbb a virtuális zenedobozzal jelentkeztünk karácsonyra, ami azt jelentette, hogy a szülők üzenetei alapján személyre szóló videókat készítettünk a gyerekeknek ajándékba. Tavasszal természetesen mindent teljesen ingyen csináltunk, mert úgy éreztük, hogy nem kérhetünk érte pénzt, pedig a követőink közül sokan jelezték, hogy virtuális koncertjeggyel vagy más módon szívesen segítenék a zenekart. Például tavasszal rengeteg CD-t rendeltek tőlünk. Mi mégis úgy éreztük, hogy amíg nem muszáj, addig nem szeretnénk fizetőssé tenni a dolgainkat.

- Mikor érkezett el az a pont, amikor már megfontoltátok a fizetős tartalmakat?
- Tavasszal azt válaszoltam minden jó szándékú, erről érdeklődő követőnknek, hogy jelezni fogom, ha anyagi segítségre lesz szükségünk. Most, télen jött el a pillanat, hogy a helyzet változott. Ahhoz továbbra is ragaszkodom, hogy a Facebook live-ok ingyenesen is elérhetőek legyenek azok számára is, akik nehéz helyzetbe kerültek, mert a zene, a mese, a művészet mindenkié pénztárcától függetlenül, és úgy érzem, nekem ezzel feladatom van. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a saját családunk és a zenekarunk további működéséről, megélhetéséről sem, ezért van egy-két dolog, amit most már pénzért, de elérhető áron kínálunk. Ilyen volt például az említett Veronaki virtuális zenedoboz, amit nagyon korlátozott számban, egyénre szabottan lehetett tőlünk megrendelni karácsonyra. A szülő megírta, hogy a gyermekének melyik a kedvenc dala és melyik mesét olvassam fel, illetve mi legyen a neki szóló, személyes üzenet. Ezekből a videókból mindössze 22 készült, mert tudtuk, hogy rengeteg munka lesz velük, hiszen nem volt két egyforma. Eredetileg 30-at terveztünk, de az élet közbeszólt, nehogy már egyszerű legyen: akik követik az oldalamat, tudják, hogy a társasházban, ahol lakunk, egy meghibásodás miatt november közepén kikapcsolták a gázt. Se fűtés, se főzés, se semmi, ezért átmenetileg el kellett költöznünk otthonról, ahol kialakítottuk a kis munkaállomásunkat az összes technikai feltétellel. Emiatt mindent újra kellett terveznünk, és nem tudtuk, hogy mennyi időre. Végül hat hét lett belőle így, karácsony előtt és még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, hogy akadt egy vállalkozó, aki egyáltalán elvállalta a csapatával a 60 lakásos társasházban a javítási munkákat még az ünnep előtt. Pár nappal karácsony előtt tudtunk csak hazaköltözni, és azt is tudtuk, hogy csak ez a néhány napunk van arra, hogy elkészítsük a gyerekeknek a megrendelt karácsonyi zenedoboz-videókat. Amennyire tudtuk, a távollétünk alatt előkészítettük a munkát, mert rengeteg adminisztrációval járt, hogy semmit ne rontsuk el. A lényegi munka, a zenélés, a forgatás, a hangkeverés, a vágás és a kiküldés már itthonról történt rohamtempóban. December 23-ára ígértük a videókat, és tényleg az utolsó pillanatra készültek el.

- Ha összegezni akarom az elmúlt háromnegyed éveteket, talán nem túlzás azt mondani, hogy a Veronaki rengeteget profitált ebből az időszakból. Ha nem is anyagilag, de tudásban mindenképpen. Ha nem lettetek volna rákényszerítve, valószínűleg nem lett volna alkalmatok ennyire sokat tanulni marketingről, önpromócióról, márkaépítésről. Ezek manapság elengedhetetlenül fontos készségek egy zenekar életében. A negatívból egyértelműen pozitívat tudtatok csinálni. Te is így látod?
- Igen, egyetértek veled. Természetesen ennek a karanténidőszaknak is voltak árnyoldalai és követtünk el hibákat is, de úgy gondolom, hogy zenekarvezetőként és magánemberként Kornéllal mi minden élethelyzetben azt keressük, hogyan lehet előre haladni. Tőlünk nemigen lehetett elkeseredett posztot látni, de ne érts félre, ezzel nem akarom azokat kritizálni, akik így tettek. Nekünk is voltak persze rossz pillanataink, de én valahogy úgy vagyok kitalálva, hogy ha valamilyen negatív élmény elkezd lefelé húzni, akkor úgy érzem, hogy elzárom az utat minden ötlet és megoldási lehetőség elől, ami előre tudna vinni.

- Térjünk vissza egy kicsit az alfához, vagyis a zenétekhez. Világzenét játszó családi zenekar vagytok, és nekem, szülőként is nagy élmény volt azt hallani a Kuruttyoló békakirály című mesekoncerteteken, hogy ha a mesében a béka Ázsiába ment, akkor ázsiai dallamvilágú dal, ha Afrikába, akkor az Olele című slágeretek szólalt meg eredeti nyelven, a Csiga című dalban pedig autentikus cigány népzenei motívumok vannak. Honnan jönnek az inspirációk, mi alapján döntötök, hogy merre induljon el egy dal?
- Két irányból: az egyik, hogy Kornél ütőhangszeresként olyan széleskörű tudással rendelkezik és olyan hangszereken játszik, amelyek a világ minden tájáról származnak. Ez eleve ad egy zenei inspirációt. A másik pedig az én színházi múltam, ahol különböző kultúrák meséit dolgoztuk fel. A tíz ott töltött év során én is rengeteget tanultam, és ezt a tudást emeltem be a Veronaki zenéjébe. Az első években még más kultúrák népdalait dolgozta fel a zenekar, ha ki kell ragadnom valamit, akkor említhetem az afrikai vagy lappföldi nyelven énekelt feldolgozásainkat. Ezután jött egy újabb meghatározó időszak, amikor a nagymamám, Varga Katalin műveit, a Mosó Masa mosodája és a Gőgös Gúnár Gedeon című kötetek verseit dolgoztuk fel. Még a karantén időszaka alatt történt, hogy a Mosó Masa mosodája című albumunkkal elnyertük a Fonogram-díjat „Az év hazai gyermeklemeze” kategóriában. Bár átadó ünnepség idén a hagyományos formában nem volt, maga a díj megérkezett hozzánk, és nagyon büszkék vagyunk rá. Ez pont akkor történt, amikor elkezdett megugrani a népszerűségünk, és a Fonogram-díj ezt még tovább tudta fokozni, mert voltak, akik a díj miatt kerestek ránk és váltak a követőinkké. Szerencsés helyzetként éltük meg, hogy a Fonogram-díj éppen akkor jött, amikor egyébként is extra nagy figyelem irányult ránk. Akik csak pár hete kezdtek követni minket, kaptak egy nagy megerősítést arról, hogy tényleg minőségi produkció az, amit a Veronaki nyújtani tud. Arra is volt példa, hogy valaki engem szólóban, Tarján Veronikaként ismert meg és követte a zenés foglalkozásaimat a Facebookon, de addig nem is tudatosította, hogy mellettem áll egy zenekar is. A díj hatására viszont kíváncsi lett, elkezdte nézni a gyerekeivel a klipjeinket a YouTube-on és megszerették a Veronakit is.

- Milyennek látod a jelenlegi magyar gyerekzenei kínálatot és ebben hová helyeznéd a Veronakit?
- Szerintem mi abba a vékony rétegbe tartozunk, akik komolyan veszik a gyermekeknek szóló művészetet. A zenekar tagjai többféle formációban muzsikálnak, de a Veronaki mindannyiunk számára elsődleges, kiemelt szerepet játszik, amit komolyan veszünk. Nem úgy vagyunk vele, hogy van egy főállásunk és a szabadidőnkben zenélgetünk egy kicsit a gyerekeknek, mert van benne pénz. Szerencsére most már úgy érzékelem, hogy lassan tisztul ez a zenei színtér is, és van még pár, gyerekeknek szóló zenét játszó zenekar, akik gyerekeknek készít igényes produkciókat, minőségi dalszövegekkel, a magyar nyelvnek megfelelő prozódiával és kiváló hangszereléssel. Ezzel a javuló tendenciával együtt viszont sajnos még mindig sok silány minőségű produkció van a kínálatban. Én büszke vagyok arra, hogy a Veronaki nem közéjük tartozik. Mi a minőségi utat járjuk még akkor is, ha ezt a zenét valamiért nehezebb eljuttatni a fülekig. De ha már eljutottunk hozzájuk, akkor mindig bebizonyosodik, hogy az emberek nyitottak az igényesre. Érthető, hogy az egyszerűbb, silányabb produkciókhoz könnyebben hozzáfér a közönség, mert sajnos sokszor olcsóbban árulják azokat, és könnyebben ki tudja fizetni egy rendezvény vagy egy művelődési központ, mint egy nagyobb létszámú és magasan képzett muzsikusokból álló zenekart sok hangszerrel, technikával, rengeteg háttér munkával, előkészülettel, próbával. A minőségnek ára van. Emiatt nekünk sokkal nehezebb árat képezni, és emiatt nem feltétlenül tudunk eljutni mondjuk egy kistelepülésre, pedig boldogan mennénk. És persze az is benne van ebben a történetben, hogy a szülőket is kell valamennyire edukálni, hozzájuk kell először eljutnunk. A gyerekek zenei ízlését ugyanis nagyban alakítja, hogy a szülő mit mutat meg neki a kínálatból.

- A visszajelzések szerint melyik dalotokat szeretik a legjobban a gyerekek?
- A Gőgös gúnár-lemezen szereplő Mese és a Süt a mama nagy kedvencek. Nagyon szeretik a Csigát, ami a legújabb Cifra palinta című lemezünkön szerepel. Ebben például autentikus cigányzenei motívumok vannak, mert mi is erre szeretünk bulizni. A roma muzsika olyan vérpezsdítő és energikus, hogy a koncertek végén szívesen táncolnak, ugrálnak rá gyerekek és felnőttek. És nagy sláger lett az afrikai Olele, ami már az első lemezünkön is rajta volt, de mindenképpen meg akartuk csinálni a jelenlegi felállásban is, hogy új formájában rákerüljön az új lemezünkre, sőt klipet is forgattunk hozzá a nagyszerű Graf Pictures csapatával, akinek vezetői Gráf Péter és Szőnyi Zsófi, akik ugyancsak egy alkotó, teremtő, pezsgően kreatív házaspár, akikkel nagyon szívesen dolgozunk együtt és sok a közös pont.

-Nemrég jelent meg a Cifra palinta című új nagylemezetek. Mire számítson a közönség, változtattok, újítottatok valamin?
- Igen, nekem ez egy nagyon izgalmas időszak, mert most először az én dalszövegeimet is megzenésítettük. Főleg a fiúk unszolására és bátorítására adtam be a derekamat, mert bár a koncerteken már játszottunk néhány saját szövegű dalt, de azért nagyon izgultam, hogy hogyan fogadja majd a közönség. A már említett Csiga című dal is rákerült, a Varázstűz vagy az Almadal, amiknek a szövegét szintén én írtam, a zenéjüket pedig Kornél szerezte. Ezek mellé bekerültek olyan mondókák és olyan magyar népdalok, amiket mindenki ismer a bölcsiből vagy az óvodából vagy a szülői házból, például a Süss fel nap vagy az Esik az eső és a Bújj, bújj zöld ág, de ezek is Veronaki-felfogásban, izgalmas hangszerelésben szerepelnek a lemezen. De Kornél egy olyan dalt is írt a lemezre, ami részben a saját szövege, részben népi mondóka szöveg. Ez az Adj Isten meleget című dalunk.

- A nagymamád, Varga Katalin verseit két korábbi lemezen is feldolgoztátok. Óhatatlan a kérdés, hogy milyen volt egy olyan nagymama közelében felnőni, akinek a könyveit a veled egyidős gyerekek ajándékba kapták. Mi gyakorlatilag a Gőgös gúnárral meg a Mosó Masával tanultunk meg olvasni.
- Nagyon jó volt, de mivel én ebben nőttem fel, nekem ebben nem volt semmi különös. Nekem az teljesen természetes volt, hogy a Mama könyveket ír. Nagyon későn, fiatal felnőttként érkezett meg hozzám a gondolat, hogy milyen sok embernek jelentett ő a művei által nagyon sokat. Konkrétan a temetésén értettem meg. Egy tragikus, de nagyon fontos pillanat volt az életemben. A temetésén a lelkész nagyon szép beszédet mondott, amiben felidézte a személyes emlékeit arról, amikor gyerekkorában az anyukája ölében ült, aki a nagymamám könyveiből olvasott fel neki. Ekkor értettem meg, hogy ő mennyire fontos sok más ember életében is. Tudtam, hogy a Mamát sokan ismerik, de addig nem volt bennem egy összegzés, és nem tudtam, hogy ennyire sok embert érintett meg. Nekem ő a nagymamám volt, egy különleges egyéniség, akit nagyon szerettem, de a kapcsolatunkban számomra nem volt semmilyen szenzáció.

- Az előfordult, hogy felolvasott nektek a saját verseiből?
- Ez kevésbé volt jellemző, de az igen, hogy amikor már nagyobbak voltunk, a kezünkbe adott olyan ifjúsági regényeket, amiket ő írt. Nekem például A zöld torony című könyvét adta, amiből ifjúsági tévéfilmet is forgattak.

veronaki.jpg

- A Veronaki legközelebb január 3-án koncertezik, természetesen az interneten. Mire számítson a közönség?
- Ez egy zártkörű, regisztrációhoz kötött, belépőjegyes élő koncert lesz, aminek a felvételét a résztvevők később is vissza tudják majd nézni. Játszani fogjuk a családok kedvenc slágereit az új és a korábbi lemezeinkről, illetve sok meglepetéssel és varázslattal készülünk a gyerekeknek. Technikailag az elmúlt időszakban már jól megtanultuk, hogyan tudunk a lehető legjobban, minőségi módon megszólalni az interneten is. Most is a nappalinkból fogunk zenélni, mert nagyon szeretjük ezt az otthonosságot, de az állandó hangtechnikusunkkal, Gróh Ádámmal dolgozunk most is, hiszen egy mobiltelefonnal közvetíteni a koncertet, eléggé illúzióromboló lenne. Ádám ugyanolyan fontos része a Veronaki csapatnak, mint bármelyik muzsikus, hiszen az ő profi munkájának köszönhetően tud a zenekar az online és a valós térben is igazán jól megszólalni. Apropó, szeretnék kitérni egy nagyon fontos dologra ennek kapcsán: nekünk nagyon fontos, hogy a zenekar összes tagja, beleértve azokat is, akik a háttérmunkát végzik, mind profi és jó emberek, akikkel szeretünk együtt dolgozni és jó csapattagok. Ilyen a kiadónk, a Universal Music Hungary csapata, a szállítónk, Nagy Pisti és Fenyvesi Marci, a kiváló gitáros, aki a legutóbbi két Veronaki-lemezt keverte és Válik László, aki az első Veronaki-felvételeket készítette és keverte. Nagyon sok jelenlegi és múltbéli csapattagnak köszönthetjük, hogy itt tartunk most.
De visszatérve a január 3-i Újév Köszöntő koncertünkre, aki volt már Veronaki-koncerten valaha, az tudja, hogy mindig a varázslat irányából érkezünk. Most arra gondoltam, hogy mivel a követőink nemcsak Magyarországról, hanem a világ számos részéről szoktak minket nézni, ezt az energiát közösen összeadva egy kis mesés varázslattal, együtt továbblendítjük ezt az évet, hogy 2021-re megérkezzen mindannyiunk életébe a szerencse, és együtt túlessünk a nehezén. Szeretnénk alaposan megmozgatni a nézőket és nagyon pozitív energiákat szeretnénk átadni nekik.

- Ha a legoptimistább forgatókönyvet nézzük, szerinted mikor mehettek újra élőben fellépni fesztiválra, családi napra, művelődési központba?
- Ez egy kicsit bonyolult kérdés jelen pillanatban, ugyanis Kornéllal éppen a második gyermekünket várjuk, aki április közepén fog megszületni. Mindent számításba véve, én az azt gondolom, hogy augusztusban már biztosan élőben fogunk találkozni a közönséggel. Abban bízom, hogy a nyár elején már engedélyezni fognak kisebb szabadtéri bulikat úgy, mint idén, de valamiért olyan érzésem van, hogy augusztus vége felé már várható lesz egy kis fellélegzés és egy picit nagyobb lazítás a korlátozásokban.

Tölgyi Kriszta / Fotók: Kleb Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://fulesbagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr5516367412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása