Fülesbagoly

Egy nagy család vagyunk, egyet gondolunk a világról - nagyinterjú a Bagossy Brothers Company-val

2020. december 19. - Bagolyhír

Személyes történetekkel tarkított, téli hangulatú könyvet jelentetett meg a Bagossy Brothers Company, amely egy friss felmérés szerint a fiatalok kedvenc zenekara Magyarországon. Bagossy Norbert dalszerző-frontemberrel és Tatár Attila gitárossal egyebek mellett arról beszélgettünk, hogy mit szólnak az eredményhez, hogyan lett Gyergyószentmiklós az erdélyi könnyűzene központja, melyik daluk született egy álomból, mikorra várható és milyen lesz az új lemezük, illetve vajon mikor koncertezhetnek újra.

fb_event2.jpg

- A közelmúltban közvélemény-kutatást tartott a DUE Médiahálózat 14 és 24 év közötti fiatalok körében arról, hogy milyen magyar zenei produkciókat ismernek és kedvelnek. A válaszokból az derült ki, hogy a Tankcsapda a legismertebb, a Bagossy Brothers Company pedig a legkedveltebb zenekar Magyarországon a fiatalok körében. Mit szóltok ehhez?
Tatár Attila: - Lényegében a semmiből érkezett ez a hír, ami mindenképpen meghökkentő, ugyanakkor örömteli is számunkra. A követőink életkorát figyelve eddig azt láttuk, hogy a 18-35 évesek között vagyunk leginkább népszerűek. Ezt a felmérést viszonylag fiatal korosztály körében végezték, és azt mutatja, hogy az eggyel fiatalabb generációban is a közkedvelt zenekar lettünk. Ez külön öröm számunkra, hiszen célunk volt, hogy igyekezzünk szélesíteni azt a réteget, amelyik minket hallgat, és azt is reméltük, hogy a zenén túl a szövegeink mondanivalója is eljut a fiatalabb generációkhoz. Mi magunk egyre idősödünk, de jó, hogy vissza tudunk nyúlni és el tudjuk érni a fiatalabbakat. Szóval ez az eredmény némileg meglepő volt, de nagyon boldoggá tett minket, és reméljük, hogy a későbbiekben is lesz erre példa.

Bagossy Norbi: - Engem személy szerint az érintett meg, hogy ha szóba kerül a zenekarunk egy társaságban, akkor általában pozitív véleménnyel vannak rólunk az emberek. Ez a legnagyobb elismerés, amit kaphatunk, mert nemcsak arról van szó, hogy ismernek minket, hanem hogy ismernek és pozitívan vélekednek rólunk, szeretnek minket, hallgatják a zenénket. Ez nagy öröm számunkra.

Attila: - Az is biztató, hogy a jelek szerint a mai fiatal generáció nemcsak az elektronikus könnyűzenét vagy a rapet, hip-hopot kedveli. Nem mintha bajon lenne ezekkel a műfajokkal, de jó, hogy nem egysíkú a kínálat és a közönség ízlése, igénye is szerteágazó. A felmérés visszajelzést ad arról, hogy a fiatalok szeretik a hagyományos, gitáralapokra épülő zenét is, amit mi is képviselünk.

-A jelenlegi magyar könnyűzenei életben van olyan zenekar, amellyel „közösséget éreztek”?
Attila: Sok szempontból a Margaret Islanddel, ami talán nem is meglepő. A két zenekar nagyjából egyszerre indult, az első lemezeink akusztikusabb, folkosabb hangvételűek voltak, és hasonló utat jártunk be. Szinte párhuzamosan jutottunk el a magyar zenei kínálat élvonalába, ha lehet ezt így mondani, de természetesen jónéhány különbség is van, például a szövegvilágban. Hangulatában esetleg még a Szabó Balázs Bandáját lehetne megemlíteni, csak ők egy körrel hamarabb érkeztek. Mi egy későbbi járattal jöttünk.

- A népzene honnan jött az életetekbe? Zeneiskolában tanultátok vagy otthon a szülők hallgatták? És aztán hogyan épültek be a népzenei motívumok a zenétekbe?
Norbi: - Közülünk csak Zsombi (Kozma Zsombor) billentyűs, harmonikás, hegedűs az egyetlen igazi népzenész. Mi, többiek is találkoztunk a népzenével, mert olyan helyen nőttünk fel, ahol ez fontos szerepet játszik. Jártunk táncházba és nótázgattunk is, viszont a dalaink dallamvilágába nem tudatosan kerültek bele ezek a motívumok. A népzene nekünk természetes közegünk, hiszen ebben nőttünk fel és tetszik nekünk. Ha dalt írok, valahogy ezek a dallamok jönnek fel mélyről, és ezeket a motívumokat, inspirációkat próbáljuk vegyíteni a modern gitárzenével.

- Mit gondoltok, Erdélyben még nagyobb eséllyel találkozik egy gyerek élő népzenével, mint Magyarországon?
Attila: Úgy gondolom, hogy ezt helyszíne válogatja. Nyilván egy autentikus falusi környezetben Székelyföldön valószínűleg sokkal erőteljesebben jelen van a népzenei hagyomány a mindennapokban, mint egy városban. Zsombi kivételével mindannyian Gyergyószentmiklóson nőttünk fel, és ebben a kisvárosi környezetben talán már kevésbé érinti meg a fiatalokat a népzene. Mi a szüleinktől és a nagyszüleinktől szívtuk magunkba észrevétlenül. Emlékszem, hogy gyerekkoromban sok népdalt hallottam tőlük különböző összejöveteleken. Magyarországon is helyszínfüggő lehet ez a dolog: én például Monorra jártam gimnáziumba, és ott a szalagavatón hagyományosan népzenére szoktak táncolni a végzősök. Nekem is talán az volt az első alkalom, amikor igazán közel kerültem a népzenéhez. És nem emlékszem arra, hogy az osztálytársaim közül bárki is idegenkedett volna. Sőt úgy érzem, hogy a magyar lélekben van valamilyen alapvető vonzódás a népzenéhez. Csak gondolj bele: ha az elmúlt 50-60 évben bárkinek a zenéjében megjelentek a folk motívumok, az mindig sikeres lett. Nem állítom, hogy ez a tuti recept, de úgy látom, hogy bizonyos zenészekből időnként feltör ez az ősi gyökereken alapuló szöveg- és dallamvilág. Ez elmondható a Bagossy Brothers Company-ról is, de nem volt ebben semmiféle tudatosság. Talán az Elviszlek című dalunk volt az első, amibe Norbi belevitt egy kicsit a népi dallamvilágból, és ahogy elmondta nekünk, ezt a szó szoros értelmében megálmodta. Éjjel megébredt, és gyorsan ráénekelte ezt a ki tudja honnan érkezett dallamot a telefonjára, nehogy reggelre elfelejtse.

- Norbi, akkor beszélgessünk még arról, hogyan születnek a dalok! Egyről már tudunk: azt megálmodtad…és a többi?
Norbi: - Igazából a dalok mindenféle formában, mindig és mindenhol születnek. Kell hozzá a megfelelő atmoszféra, azt hiszem. Kell a hangszer meg egy üres szoba vagy egy hely, ahová el tudok vonulni. Azt tudni kell, hogy nem fogok mindennap gitárt a kezembe, sőt van, hogy egy hétig se, de ha már a kezembe vettem, akkor azzal szeretnék valamit közölni. Nem kell annak szövegnek lennie, elég csak egy dallam, ami kikívánkozik belőlem. És abból vagy kanyarodik egy dal, vagy nem. Van olyan, amit megírtam egy félóra alatt és olyan is, amivel hónapokig küszködtem.

- Tapasztalataid szerint melyik munkafolyamatból születik sláger? Azért kérdezem, mert van olyan művész, aki szerint azok a legjobban sikerült dalai, amik szinte készen csak úgy kibuggyantak belőle, mintha magukat írták volna meg. Más meg arra esküszik, hogy az a jobb, amit hetekig, hónapokig javítgatott, cizellálgatott, tökéletesített, mire elkészült.
Norbi: Szerintem nem így lehet különbséget tenni. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ha egy dal szinte magától kibuggyan, akkor az embernek a lelkében áll készen a mondanivaló, amit közölni szeretne. Ha pedig vissza-vissza kell térni egy dalhoz, az meg olyan, mint amikor az ember egy problémára próbál megoldást találni. Ahhoz kell az idő, hogy az ember a jó befejezést megírja. Nálam legalábbis így működik. Ha dalt írok, az elején és a közepén még nem tudom, hogy fogom majd befejezni. Csak írsz, írsz, írsz és egyszer csak bevillan, hogy ez az!, rátaláltál arra, amit és ahogyan szerettél volna elmondani. Egyébként mindig a zene születik meg bennem hamarabb, és szerintem nem is lenne jó, ha kész szöveget zenésítenék meg. Nem is próbálkoztam ilyesmivel, mert nem hiszem, hogy menne nekem. A magyar nyelv annyira egyedi, hogy szerintem szükség van arra, hogy párhuzamosan szülessen meg a szöveg és a zene. Írni szoktam már a legelején valamilyen szöveget, de az még nem a végleges. Megbeszéljük a fiúkkal, hogy szerintük merre kellene kanyarítani. Szóval általában az a menetrend, hogy én megírok egy gitáros, akusztikus, kezdeti verziót, amit megmutatok a fiúknak, és ha nekik tetszik – és hála Istennek, általában tetszeni szokott nekik – akkor megy tovább a dal a maga útján. Az öcsém, Laci szokott dolgozni rajta otthon a kis stúdiójában, ott még közösen ötletelünk, és a továbbgondolt, már félig hangszerelt változatot meghallgatjuk egyben, együtt. Ebben a nagy közös műhelyben mindenki elmondja a javaslatait és beleteszi a lelkét a dalba.

- Előfordult valaha, hogy levittél a próbaterembe nagy reményekkel egy új dalt, a srácok pedig visszadobták azzal, hogy bocs, de ezt tuti, hogy nem csináljuk meg?
Norbi: - Egyetlenegy ilyen alkalomra emlékszem. Volt egy dal, ami nagyon hasonlított valamire, ráadásul nagyon szomorú is volt. De ez évekkel ezelőtt történt. Egyébként az ilyesmi azért nem jellemző, mert egyrészt én vagyok a legkeményebb szűrő saját magam számára, vagyis nem mutatnék meg nekik olyat, amivel én magam nem vagyok teljesen elégedett. Másrészt pedig mi egy nagy család vagyunk, egyet gondolunk a világról, egy a zenei ízlésünk. Ha egyikünknek tetszik valami, az nagy valószínűséggel – ha nem is teljesen – tetszik a többieknek is. Nagyon jól működik a kohézió.

bagossy_cover.png

-Milyen az erdélyi könnyűzenei élet és hogyan lehet onnan olyan sikereket elérni, mint amit ti eddig elértetek?
Attila: Szerintem Erdélyből korábban nehéz volt kitörni könnyűzenészként, de mi is bizonyítjuk, hogy most már el lehet érni kárpát-medencei vagy magyarság-szintű sikereket Erdélyből is. Remélem, hogy lassan végre eljutunk odáig, hogy egy kezdő határontúli zenekar nem fog másként gondolni magára, mint mondjuk egy kezdő pécsi vagy debreceni zenekar. És nemcsak mi vagyunk a példa, hiszen a nyomdokainkban más gyergyószentmiklósi zenekarok, például a No Sugar, a 4es Street és a Teddy Queen is sikeresen veszik az első akadályokat. Nagyon örülünk egyébként annak, hogy Gyergyószentmiklós lett az erdélyi könnyűzene központja. Bízunk benne, hogy ez így is marad és további inspirációt nyújt a zenészeknek! Az erdélyi zenei szcéna szerintem mostanra vált nagyon izgalmassá, és ebben valószínűleg közrejátszott az is, hogy mi és más zenekarok is el tudtak érni sikereket Erdélyen kívül is, ez pedig tovább buzdítja a fiatalokat, hogy alkossanak különböző zenei stílusokban, mert érdemes. Mostanra nagyon széles lett a paletta: míg húsz éve elsősorban a heavy metal és keményrock zenekarok domináltak, mostanra mindenféle stílusban próbálkoznak. Sok alternatív zenekar van, de van funky, jazz, fúziós etno vagy épp hip-hop – elég, ha csak az USNK-ra gondolunk, akik szintén Erdélyből származnak és szintén sikeresek lettek. Az idei év sajnos ezt a folyamatot megtorpantotta, és mostanában nem hallottam új, feltörekvő, ígéretes zenekarról. Most egy nagy köd ez az egész. Míg Magyarországon nyáron lehetett kisebb koncerteket tartani, Erdélyben ez szinte teljesen lehetetlen volt a koronavírus miatt bevezetett korlátozások miatt.

-Ti hogyan vészeltétek át a karanténidőszakot?
Attila: Mivel Magyarországon a nyáron engedélyezték az 500 fősnél kisebb koncerteket, mi ezt maximálisan kihasználtuk és sok helyen megfordultunk. Ez egyrészt lelkileg tett nekünk nagyon jót, hiszen úgy telt a nyár, hogy volt turné, volt mozgás, együtt volt a zenekar és együtt voltunk a háttérstábbal, akiknek munkát is tudtunk adni. Így úgy tudtuk lezárni októberben a szezont, hogy nem éreztük úgy, hogy az egész év teljesen elveszett. A zenei szakma nem olyan, mint mondjuk egy étterem, amit ha jól csinálsz, akkor jó eséllyel még az unokáid is működtethetik majd. Egy zenekar életgörbéje néhány ritka kivételtől eltekintve törvényszerűen rövid, hiszen jönnek újak, mások és át kell adni a stafétát. És ha tetszik, ha nem, egy év most minden zenekarnak kiesett az életgörbéjéből. Nagyon nehéz a lendületet megtartani, nagyon nehéz előre tervezni, de nagyon bizakodunk, hogy tavaszra valamelyest megoldódnak a dolgok, mert ha nem, annak katasztrofális következményei lehetnek.

-Ha a legoptimistább forgatókönyvet nézzünk, szerintetek mikor lehet a következő koncertetek?
Attila: A tavaszban reménykedünk, mint mindenki más. Azt, hogy milyen formában, egyelőre nem tudni. Feltehetően a fokozatosság és óvatosság lesz a vezérlő elv, ezért abban bízunk, hogy minimum úgy koncertezhetünk majd, mint idén nyáron, esetleg fokozatosan lehet majd emelni a nézőszámon, és akkor a megszokott formában lehetne újra fellépni.

-Az óvatosságot érzem abban is, hogy az idénre tervezett koncerteteket a Budapest Sportarénában nem is jövőre, hanem 2022-re halasztottátok. Mi ennek az oka?
Norbi: Igazából csak egy hónapot toltunk rajta, de nagyon cselesen, mert először 2021. decemberre módosítottunk, aztán 2022. január 14-ére tettük át az időpontot. Többször már nem szeretnénk módosítani rajta. Ez egyébként életünk első Aréna-koncertje lett volna, amit nagyon vártunk. Talán ennek az elmaradását éltük meg a legrosszabbul, és nem szerettük volna újra lemondani. Azonkívül azzal is kell számolni, hogy az egy nagy befogadóképességű, tizenezres hely, amit meg is kell tudni tölteni. Azt pedig senki sem tudja, hogy a járvány után az emberek akarnak-e majd menni bulizni. Biztosan lesznek, akik alig várják majd, de olyanok is, akik inkább távol maradnak a tömegrendezvényektől. Kérdéses tehát, hogy azok a nézőszámok, amiket a járvány előtt tudott egy-egy zenekar produkálni, vajon maradnak-e. És az is kérdés, hogy mikor tér vissza az emberek kedve, hogy újra koncertekre járjanak. Nyilvánvalóan lesznek, akik a korlátozások után azonnal kezdeni akarnak majd valamit a visszakapott szabadságukkal, és persze olyanok is lesznek, akik nehezebben rázódnak majd vissza, és távolságtartóbbak, óvatosabbak maradnak. Mi őket is szeretnénk megvárni.

Attila: A nyugat-európai zenészekhez képest amúgy mi jobb helyzetben vagyunk, mert Magyarországon legalább nyáron voltak kisebb koncertek, és van valami fokozatosság az életünkben. És aki nyáron ott volt és jól érezte magát, talán nem felejt el minket, és jövő tavasszal újra eljön.

kicsi_bbc.jpg

-Addig is, amíg a következő koncertre várnak a rajongóitok, olvashatják a könyveteket, ami pár hete jelent meg. Mire számítson, aki kézbe veszi az Otthontól fűtött tél című kötetet?
Attila: A könyv ötlete a menedzserünktől, Szalai Attilától származik. Tavaly télen Bécsben látott egy téli hangulatú könyvet, ami téli receptekről szólt, és eszébe jutott, hogy mi lenne, ha összehoznánk egy hasonló kötetet, ami ezt a témát sokkal tágabban dolgozná fel. Mi eleve egy olyan helyről származunk, ahol nagyon jellegzetes a tél és a téli táj, elég távoli és elzárt ahhoz, hogy legyen egy sajátos gasztronómiája sajátosan elkészített, karakteres ételekkel. Azt is tudta, hogy mivel én fényképezek, és az elmúlt években a téli időszakban erre több időm jutott, nagyon sok téli tájképem van. Ezeknek a tényezőknek az összjátékaként született meg a könyv, amin hónapok óta dolgoztunk. Mindenképpen az volt a szándék, hogy egy számunkra és a közönség számára is különleges könyvet állítsunk össze, ami nemcsak szép és tartalmas, de konzervál is a múltból és előre mutat a jövőbe. A könyv címe, az Otthontól fűtött tél az egyik dalszövegünkből származik.

-Hogy kell ezt elképzelni? Mondjuk olyan ételek, sütemények receptjei szerepelnek benne, mint amiket nektek készít el az anyukátok, a nagymamátok, ha hazamentek?
Attila: -Tájak, ízek, Bagossy- így lehet összefoglalni. A téli tájképek adottak, azok megadják az alaphangulatot. A zenekar tagjai személyes téli történeteket, emlékeket írtak meg a gyerekkorunktól a zenekaros évekig. Szó esik a téli szokásokról, ünnepekről, amivel szeretnénk megmutatni és egyben konzerválni a téli hagyományokat Gyergyóban. Zsombi például azt írta le, milyenek náluk a karácsonyesték. Székelyföldön jellegzetes szokás, hogy a karácsonyi családi vacsora – ahol általában töltött káposzta a főfogás- után elmennek templomba, utána pedig elmennek énekelni a rokonokhoz, komákhoz, barátokhoz. Zsombi nagyon szépen leírta, hogy ez a hagyomány milyen volt gyerekkorában, milyen volt tinédzserkorában és milyen most. Ezáltal az olvasók egy kicsit beláthatnak a gyergyói hétköznapokba és ünnepnapokba is. Megmondom őszintén, amikor elkészültek a szövegek, egyik este ezt a történetet olvastam fel a gyerekeimnek esti meseként, és annyira megérintett minket az ünnepi hangulat, hogy arra gondoltam: ha ez minket ennyire meg tud érinteni, akkor remélem, hogy ebből át tudunk adni az olvasóknak is. A gasztronómiai részhez konzultáltunk néhány helyi szakáccsal, és megpróbáltunk néhány jellegzetes és hagyományos receptet összegyűjteni, de egy kicsit modernizálva, hogy a jövőbe is mutassunk utat. Emiatt vannak a könyvben teljesen autentikus receptek, vannak benne hagyományos receptek újragondolt változatai, illetve olyanok is, amelyek nem hagyományosak, de valamilyen hozzávaló, például az áfonya, a csipkebogyó, a bodza, a sütőtök vagy a vadhúsok miatt erősen kötődnek a gyergyói tájhoz. A sütemények kapcsán két hölggyel dolgoztunk együtt: Madaras Alíz újhullámos desszerteket készít, és tőle azt kértük, hogy gondolja újra a gyergyói süteménykultúrát és annak alapján készítsen téli hangulatú, ünnepi falatkákat, sütiket. Ugyanakkor nem szerettük volna kihagyni mondjuk a jellegzetes kürtőskalácsot vagy a disznóvágáshoz kapcsolódó hájas tésztát sem, ezért azokhoz a receptekhez Fodor Mónika segítségét kértük. Mi nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel, a könyv olyan lett, amilyet szerettünk volna és nincs hiányérzetünk. Reméljük, hogy a közönség is szeretni fogja.

Új zenei anyaggal is készültök?
Norbi: -Igen, a tavaszi karantén első felében születtek új dalok, amikor a bezártság miatt mindenki a kreatív alkotás felé fordult, és elkészült a hangszerelés is. Eddig kétévente jelentettünk meg új lemezt, és ezt szeretnénk betartatni magunkkal. Most kezdtünk stúdiózni, és tavaszra szeretnénk a lemezzel elkészülni. Jó lenne néhány dalhoz valamilyen mozgóképes tartalmat, klipet is forgatni, de ebben a mostani helyzetben minden egy kicsit nehézkesebb és logisztikailag jobban ki kell találni mindent, hiszen nehezebbek az utazások, határátkelések. Jövő tavasz végéig tele vagyunk teendőkkel, és reméljük, hogy addigra helyreáll a helyzet, hogy lehessen mindenfelé lemezbemutató koncerteket tartani. Valószínűleg megmutatunk majd dalokat a megjelenés előtt, mert szerintünk nem jó egy teljes lemeznyi anyagot egyszerre rázúdítani a közönségre, mert úgy kimaradnak dalok. Sokkal jobb fokozatosan csepegtetni őket, hogy legyen idejük mindegyiket megrágni. Talán most a zenészeknek arra is oda kell figyelniük, hogy hagyjanak időt a közönségnek a megjelenések között.

-Minekután egy dalszerző mindig a saját lelkéből, élményeiből táplálkozik, az új lemezen hallható lesz valamilyen formában az elmúlt háromnegyed év hangulatának a lenyomata?
Norbi: Igen, biztosan. Nem konkrét dolgokról fogunk írni, de érződni biztosan fog a hatása. Aki ezt akarja belelátni, az is megtalálja majd, amit keres, hiszen a szövegeinket mindig többértelműen próbáljuk írni. Nincsen egyértelmű vége a daloknak vagy egyértelmű irány, hogy merre kell menni, hanem mindenki bele tudja képzelni magát, a saját életét, a saját történeteit. Az új dalok mellett ezen a lemezen jelenik majd meg a Visszajövök és a Táncolj, Ildi is, amiket már ismer a közönség. Két év munkája sűrűsödik össze az új lemezen és így lesz ez egy kerek egész. Ez az album fogja lezárni ezt az időszakot, de mi már most készülünk az új lemez utánra is sok új ötlettel, új dalokkal, amennyire csak a jelenlegi helyzet engedi, hogy előre tervezzünk.

-Tudom, furcsán hangzik, de dalszerzői szempontból akár még jól is jött a karantén, hiszen nem volt sok utazgatás, nem volt nagy turné, vagyis voltaképpen „rá voltál kényszerítve” arra, hogy otthon ülj és új zenét írj?
Norbi: -Azt nem mondanám, hogy jól jött, inkább úgy fogalmaznék, ahogy a mondás tartja: nem mindegy, hogy a pohár félig üres vagy félig tele van. Nem mondom, hogy ez az időszak segített, de az jó, ha az ember így áll hozzá, mert az tud előre vinni. A dolgokban a jót kell nézni és ki kell használni azt a lehetőséget, amit éppen kapunk, mert akkor tudunk talpon maradni és helyén kezelni a dolgokat.

-Hogy fog telni idén a karácsony?
Attila: A napokban mindenki hazajött Gyergyószentmiklósra, ahol a város karácsonyi rendezvénysorozatában tartottunk egy online könyvbemutatót, és elkezdtük a stúdiózást. Lassan két hónapja nem találkoztunk, nem voltunk együtt mind az öten. Ilyesmire a zenekar alakulása óta nem is volt még példa, úgyhogy már nagyon vártuk, hogy újra összejöhessünk mindannyian. Jó együtt lenni, ami már önmagában ünnep. Zenélünk, stúdiózunk és a szabadidőnkben is találkozunk: jókat eszünk, iszunk, beszélgetünk, és közösen hangolódunk arra az ünnepre, amit hagyományosan mindenki a családjával szokott tölteni. Hárman Gyergyóban élünk, mi itt fogunk ünnepelni, a többiek pedig Magyarországon töltik a karácsonyt.

Tölgyi Kriszta

A bejegyzés trackback címe:

https://fulesbagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr916349880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása