Konkrétan ez a kérdés is elhangzik abban a könyvben, melyben Koszits Attila a nyolcvanas évekbeli Pécs progresszív művészetének és ellenkultúrájának történetét csaknem ötszáz oldalon és több mint ezer fotó és illusztráció segítségével dolgozza fel.

A Pécs Underground '80 - Ellenkultúra, progresszív és avantgárd című kötet a szerző mintegy másfél évtizednyi kutatómunkájának eredményeként készült el.
A könyv kiadója ezt írta: az "egyetemes művészettörténet számára is hiánypótló" munka új információk és összefüggések feltárásával, egyebek mellett harmincegy interjú segítségével igyekszik bemutatni a rendszerváltást megelőző évek, évtizedek pécsi és Pécs környéki művészeti világát, kiemelten fókuszálva a könnyűzene szereplőire. 
A kötet első részét a két évtizeden át a Magyar Rádió munkatársaként dolgozó, most hetvenkét éves alkotó a megyeszékhely hetvenes-nyolcvanas évekbeli kulturális intézményrendszerének, művészeti életének bemutatására szentelte, míg a második fejezetben az underground, alternatív zenei színtér elemzésére vállalkozott. A kötetben hangsúlyos szerepet kapnak az akkori eseményeken részt vevő művészek és szakemberek, a velük készült interjúk is igyekeznek árnyalni az akkori helyi művészeti folyamatokat; róluk szól a harmadik fejezet. A teljesség igénye nélkül Kismányoky Károly, F. Kovács Attila, Pinczehelyi Sándor, Papp Károly, Hardy Péter, Kálmándy Ferenc, Kosári Aurél, Tresz Zsuzsa is megszólal a kötetben. A közlemény szerint Koszits Attila arra a kérdésre is választ ad a könyvében, hogy a Kispál és a Borz miként vált az ország vezető zenekarává.(MTI)