Halloween estéjén újabb dalt tett közzé a Metallica a november 18-án megjelenő lemezről. Az Atlas, Rise! egy lendületes nóta, hallgatható, kedvelhető, és ugyanilyen könnyedén el is felejthető.
Nyolc éve, a Death Magnetic meghallgatása után kifejezetten az volt az érzésem, hogy az egy izzadtságszagú, a Metallica életművében semmilyen súllyal nem bíró lemez, a néhány kellemes riff és dalrészlet kevés volt ahhoz, hogy megbarátkozzak az albummal. És most, három új dal ismeretében ismét balsejtelmek gyötörnek... Még akkor is, ha a személyes ízlésemnek ezek a számok inkább megfelelnek, mint a Magnetic tételei.
Az eddig napvilágot látott hármas közül a Hardwired jön be a legjobban, a Moth Into Flame és az Atlas, Rise! metallicás sémákból, panelekből összerakott dallamfutamok összessége. A legbántóbb vagy inkább szembetűnőbb számomra az, hogy James Hetfield énektémáiból teljesen kiveszett a fantázia, kicsit olyan, mintha megakadt volna nála a tű, és egyfolytában önmagát ismételné.
És félreértés ne essék: nem szeretnék tiszteletlenül bánni a Metallicával. Nyilvánvaló, hogy ha az elkövetkező húsz évben semmi értelmeset nem csinálnak, a helyük már akkor is megkérdőjelezhetetlen és ugyanúgy milliók fognak rajongani értük. De az is vitathatatlan, hogy már rég tettek le az asztalra olyan lemezt, amelyre osztatlanul csettintene a közönség. A Hardwired… to Self-Destruct november 18-án jelenik meg, és még az is lehet, hogy 19-én én, a teljes album meghallgatása után bocsánatot kell majd kérnem a fanyalgásért. Őszintén kívánom: így legyen!
Metallica - Atlas, Rise!
