Fülesbagoly

A tolerancia pont nem rólunk szól, hanem másokról

2020. november 28. - NagySzabolcs

A rádiók játsszanak sokkal több magyar zenét, a kormányzat pedig segítse jobban a bajba jutott zenészeket – véli Kathy Zsolt, aki zenekarok menedzselése mellett a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézetben sürgősségi osztályán és a tatabányai mentőknél szakápolóként dolgozik. Mivel személyes tapasztalatai vannak a zeneipart és a koronavírus-helyzetet illetően, volt miről beszélgetni vele.

img-9285.jpg

Így, hogy lényegében leállt a zenei élet, mennyire van munkád az általad menedzserelt zenekarokkal?
- A korábbiakhoz képest kevesebb a teendő, de van mivel foglalkozni. Van munka, csak átalakult. Megjelent több pályázat, támogatói felhívás, Erzsébetváros is kiírt klippályázatot, ezekkel foglalkozom. A koncertszervezés nem indult be, bár elkezdődött a puhatolózás 2021 kapcsán. Mivel feltörekvő bandákkal foglalkozom jelenleg, nálam úgyis az a kérdés, hogy a fesztiválokra, városi rendezvényekre egyáltalán beférnek-e? Bár szakmailag ez is kihívás, ugyanakkor kis banda kis gond, nagy banda nagy gond, szóval nem panaszkodom.

Sok bandát menedzserel
Kathy Zsolt zenei menedzser, színész, forgatókönyvíró és szakápoló. Ő futtatta fel az Ivan & the Parazolt, menedzserelte a Magashegyi Underground, a Belga, a Szabó Balázs és a Compact Disco zenekarokat is. Jelenleg kisebb formációk stratégiáját építi. Ilyen a Maszkura és a Tücsökraj, a Magidom,, a Creme de la pop, Petruska és a Twentees.

Mit gondolsz a rendezvényeket, koncerteket is vaskosan érintő korlátozásokról?
- Támogatom őket, az intézkedések sora szerintem jó irányt vett fel. Értem, hogy tönkrevernek bizonyos szakmákat, de azt is látni kell, hogy egyre fiatalabbak betegednek meg, és az idős, krónikus beteg fogalmát is, (akik elhunytak és akikről annyiszor hallunk a médiában) érdemes tisztázni. Több 60 körüli, aktív kollégámat vesztettem már el. Nekik igen, volt egy alapbetegségük, de ezzel még simán élhettek volna még egy minőségi életet, csak hát jön a Covid, és azt már nem bírták. Olyan ez, mintha a Szigeten csak az A38 sátorba szólna a jegyed. Ettől még egész jól buliznál, de egyszer csak jön a Covid egy szekus pólóban, és kihajít mindenkit a fesztiválról, akiknek korlátozott részvételük van, tehát egy alapbetegségük. És megjegyzem, akik egészségesek, és átestek a betegségen, még azok sem érezhetik biztonságban magukat. A tavaszi hullám fertőzöttjei között sokaknak kései szövődményeik támadtak, például pericarditis (szívburok-gyulladás), meg sok egyéb, szóval érdemes óvatosnak lenni.

A Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézetben sürgősségi osztályán gondolom van rálátásod a fennálló helyzetre.
- Igen, ráadásul négy év után visszatértem a mentőzéshez is, Tatabányán és környékén dolgozom. Mindenkit, akihez riasztanak – legyen bármi is a baja – letesztelünk. Ne vegyük reprezentatív számnak, de 50 tesztből legalább 20-25 covidos. Ehhez hozzá tartozik, hogy a checklista szerint gyanús betegeket teszteljük csak.

img-9189.jpg

Tavaly ilyenkor a fesztiválok mindegyike javában hirdette a karácsonyi bérletakcióját. Ennek most se híre, de hamva, sőt, a két legnagyobb fesztiválunk, a Volt és a Sziget még az időpontot sem hirdette meg. Jogos ez az óvatosság?
- A szubjektív véleményem az, hogy megértem az óvatosságukat. Már annak is többmilliós költsége van, ha csak mondanak egy dátumot, elég, csak a kommunikációra gondolni. Aztán nagy kérdés, hogy ha lesz fesztivál, lesznek-e együttműködő partnerek? Mi lesz a vendéglátással például? Élnek-e még egyáltalán a vállalkozások? Nem vagyok fesztiválszervező, de azt gondolom, hogy mindenhol kell egy jó stratégia. A Fishing például ha csak április 5-én mondja azt, hogy lesz fesztivál, úgy is képes magyar bandákat felvonultatva telt házat csinálni júniusban. A Voltnál és a Szigetnél más a helyzet, ott a nagy nevekkel csábítják a fesztiválozókat, viszont a külföldi zenekarok esetében komoly kötbért kell fizetni, ha elmarad a koncert. Illetve a szervezőknek arra is ügyelniük kell, hogy a fesztivál éveken át épített brandje, neve ne csorbuljon. A magyar ember nem túl megértő. A Belga Az a baj című száma mostanság kivéltképp aktuális, lehetne átmeneti himnuszunk is. Ha mindenki mászkálhat, ahogy akar, az a baj. Ha otthon kell maradnom, az a baj. Ha maszkot kell vennem, az a baj, ha más nem vesz maszkot, az a baj. Semmi se jó, mindenben az átverést keressük. Ha pedig toleránsnak kéne lenni, az első kérdésünk az, hogy az nekünk miért jó? De a tolerancia pont nem rólunk szól, hanem másokról. Hadd hozzam ide az idősávos vásárlás példáját. Mért nem lehet megérteni, hogy vannak idős, veszélyeztetett betegek, akik nem akarnak fent lenni a reggeli hírek százas halálozási listáján? Ők nem azok, az idősek, akik haláltmegvetően maszk nélkül buszoznak napestig, hanem azok, akiknek van alapbetegségük, mondjuk egy barátságos kis COPD, vagy egy szívelégtelenség, de ez a betegség még bőven engedi őket unokázni. Évekig. És nekik nem mindegy, kikkel, mikor vannak egy légtérben. Nekik szól a vásárlási sáv. És komolyan mondom, hogy azoknak, akiknek ez az idősáv-kiesés lehetetlenné teszi a vásárlását, sőt, az életét, én magam megyek segíteni. Kéne kicsit gondolkodni, talán egymás érdekében nyelni egyet, és akkor nem habozna úgy a szánk.

Mivel tudnád biztatni az embereket, elsősorban most a zenészeket?
- Nehéz kérdés. Szakemberek azt prognosztizálják, hogy a vírus még sokáig itt lesz. Sok neves virológus szerint csoda, hogy eddig nem történt ekkora járvány. A technika, a közlekedés fejlődése a betegségek terjedését nagyon elősegíti. A lappangási idő 4-5 nap, ennyi idő alatt Vuhanból simán elutazol Alaszkába, különösebb tünet nélkül. És nem a Covid-19 az utolsó vírus, sajnos ebben is sokan egyetértenek. Jönnek új vírusok, mutálódnak a régiek. Azt gondolom, talán új korszak kezdődik az emberiség történetében. Meg kell tanulnunk együtt élni ezekkel a vírusokkal, mert kiírtani őket szinte lehetetlen. A vírusok egészen fejlett organizmusok, mondhatni okosak. Élni akarnak, nem pusztítani. Itt akarnak élni ők is, ezen a bolygón, velünk. És ez a társbérlet sajnos nem mondható fel egyoldalúan az emberek részéről. Na, de hogy mit javaslok a zenészeknek? Nem mintha lennék bárki, aki csak úgy javasolgathat. De talán érdemes lenne úgy kialakítani az egzisztenciájukat, hogy az ne kizárólag a koncertezésre, vagy ne nagyrészt a koncertezésre épüljön. Mielőtt felfeszítenének, hogy nekik ez a szakmájuk, jelzem: nem azt mondom, hogy hagyj fel vele, és menj el melózni. Hanem azt, hogy próbálj meg több lábon állni, és megtalálni egy kompromisszumon alapuló egyensúlyt a megélhetés és az önmegvalósítás között. Sokan kényszerülnek erre, gondolj csak bele, a vendéglátás is halódik. Nem vagyok egyedül a nézettel, miszerint nem vagyunk egy összetartó nemzet. Ezt a történelmünk kíméletlenül tükrözi is. De ha csak szegmensenként nagyobb lenne a kohézió, már sokat segítene. Gondolok itt például arra, hogy ha a zenésznek a fő bevételi forrása, a koncertezés elapad, akkor nézzük meg, honnan van még bevétel? Ja igen, a jogdíjak. Mondjuk rádiós játszások. Mi lenne, ha a Miley Cyrus menne az éjszakai sávban, és csak magyar zene a fő sávokban? Mi lenne, ha megváltoznának a rotációs trendek? Ha új, és újabb zenekarok tűnnének fel a nagy, magyar rádiókban? Ja, hogy „nem illik a profilunkba”? Menjenek már a picsába! Világjárvány van! Lassan nem lesz senki, aki zenélne, aztán szép lassan a Rádió1 is retrórádió lesz. Most nyilván sarkítok, meg biztos nem ilyen egyszerű, de a szükség törvényt bont. Engem az se rémítene meg, ha ilyen céllal felsőbb utasításra változnának meg a rádiók játszási listái. Ezen kívül az Artisjus is jobban belenyúlhatna a zsebébe, volna miből kialakítani egy szociális juttatási rendszert, mely szintén támogathatná a zenészeket. A raktárkoncertek megvoltak, a célt elérte, a fellépő megkapta a pénzt, de a kormányzatnak sokkal jobban a sarkára kellene állnia. Ha a zene érték, akkor itt értékmentésről beszélhetünk. Hagyjuk már azt, hogy tessék itt van kis pénz, csinálj koncertet. Lásd Köszönjük Magyarország program. Az ötlet jó volt, hogy legyenek koncertek a pandémia után. De nem ment el a pandémia, nem jött el az „után”-időszak, mégis úgy kellett könyörögni, hogy tolják ki a leszervezendő koncertek határidejét. Igazából a kijárási tilalomnak köszönhető, hogy egy ilyen pályázat miatt nem kell elküldenem a zenészeimet koncertezni. Az értékteremtés jó dolog, de amíg az ilyen döntések, elvárások érték helyett járványgócot teremtenek, addig javaslom a döntéshozóknak, hogy kezdjenek el a „szociális juttatások” fogalmával barátkozni, mert most ezekre lesz szükség. Ha segíteni akarnak, akkor így tudnak.

Zsolttal áprilisban már készítettünk interjút hasonló témában, a beszélgetést itt találod.

A bejegyzés trackback címe:

https://fulesbagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr1716305196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása