Miért volt mindig is menőbb a kortársainál a Depeche Mode? Valóban megelőzték a korukat? Mitől lett a Memento Mori az elmúlt 20 év legjobb DM-albuma? Többek közt ezekre a kérdésekre is választ kaptok cikkünkből, amit kedvcsinálónak szánunk a pénteki, budapesti Depeche Mode-koncert előtt.
A Depeche Mode már a Vasfüggöny alatti érában is különleges helyet foglalt el a magyar közönség szívében, akik mélyen megszerették a zenekart és ikonikus dalait. Számtalan iskolaudvaron, kapualjban, buszon rajzolódott ki a DM jel. Sokszor más zenekarokkal való összehasonlításban (Duran Duran, Bros, U2, AHA) a Depeche Mode valahogy mindig menőbbnek tűnt, sőt, a zenekar - bármelyik korszakáról beszélünk - soha nem számított cikinek. Rajongói pedig mindig a menő fiúk és lányok közül kerültek ki, akik általában nem az éppen aktuális divat után mentek, hanem olyan mély titkot tudói-értői voltak, amikről másoknak fogalmuk sem volt. Ezek a rajongók természetesen együtt öregedtek a zenekar tagjaival, de ahogy a DM-es srácokat is tépázta az élet és a kor, az imádók ugyanúgy kitartottak mellettük jóban-rosszban. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a Budapesten egy időben szinte havonta megtartott DM-rajongói klubban általában egy gombostűt sem lehetett leejteni.
A magyar és a többi kelet-európai zeneszerető fanatizmusa a Depeche Mode számára is felvillanyozó és majdhogynem példa nélkül való a világon. A formáció különféle stílusokkal kísérletezetett, így számomra különösen hajmeresztő, hogy van aki még a '84-es Zenebutik óta szinti-pop zenekarként aposztrofálja a DM-et, miközben eljutottak a new wavetól az indusztiálon át az elektronikus rockig, helyeként goth-rockos beütéssel is, valaki szerint pedig egyszerűen csak fururistának kéne őket nevezni, mert zeneileg annyira megelőzték korukat. Martin Gore szövegeinek tematikája és mélysége, Dave Gahan jellegzetesen drámai, senkiével össze nem téveszthető bariton hangja és énekstílusa, a 20 éve kivált tag Alan Wilder zenei hatása mind emlékezetessé és felejthetetlenné tették a bandát.
Bár a 2000-es években született albumokkal kevesen tudtak igazán megbarátkozni, pedig igen tisztességek dalok szerepeltek rajtuk, de nem tudtak már akkorát szólni, mint a korábbi évtizedekben. Sajnálatosan egy tragikus eseménynek kellett bekövetkezni hozzá, hogy a Depeche Mode ismét az érdeklődés fókuszába kerüljön. A trióra fogyott zenekar harmadik tagja, Andy Fletcher 2022-ben váratlanul elhunyt. Mind a rajongók, mind a banda megmaradt két tagja döbbenettel állt az esemény előtt, különösen annak fényében, hogy Dave Gahan erőteljesen önpusztító életmódja (lásd két öngyilkossági kísérlet, egy klininkai halálból való visszatérés, évekig tartó drogfüggés, rák) és Martin Gore gyógyult alkoholizmusa ellenére is itt vannak, és szembesülniük kellett azzal a ténnyel, hogy a hármuk közül legjózanabb Fletch ment el először. A Memento Mori album és cím ennek ellenére nem a szeretett Andy előtti főhajtás miatt készült, de szomorú apropója mégis azzá tette. Az új albumot mind a rajongók, mind a kritika egekig dicsérte, és az elmúlt 20-21 év legjobb DM lemezének kiáltották ki. A szövegek lírai mélységének és a karakterisztikus szépségű zenének még plusz súlyt ad a sebezhetőség és a végesség érzése, melyben ott munkál az a kérdés, hogy vajon mennyi idejük van még hátra?
A varázsgömbömbe most nem néznék bele, de szerintem pont emiatt is mindenkinek ott a helye a Puskás Arénában, július 28-án, hogy megnézzük megtörténik -e a varázslat ismét, amely újra meg újra magával ragadja a rajongókat, és beleveti őket a zenekar misztikus és sötét világába. Sokadig Mode koncertem lesz nekem is, biztos vagyok benne, hogy a banda őrületes energiája most is működni fog és nem okoznak csalódást. A DM-szív pedig amúgy is mindig együtt dobog.
Nagy Alexandra
