Öt magyar zenészt kértünk meg arra, hogy öt idei kedvencét (év magyar és külföldi lemeze, dala, koncertje, saját koncertje) árulja el nekünk. Izgalmas zenék elektrofunky-tól a magyar alteren a progresszív metalig bezárólag.

Czutor Zoli (Belmondo)

Az év magyar lemeze: Carson Coma - Pók (Igaz, hogy ez csak egy single, de megelőzte az ehhez szervesen kapcsolódó Lesz, ami lesz LP. Bámulatos ennek az alig 3 éves friss magyar zenekarnak a fejlődése és sikere. Nincs is példa rá az utóbbi évekből a magyar könnyűzenében. Ilyesmire lenne szükség a sok nyikhajság és prosztóság ellensúlyozására. igazi erő, igazi játék és frissesség.

Az év külföldi lemeze: Rozzi - Hymn For Tomorrow; Ritkán van olyan, hogy a feleségem zenei ízlése és/vagy felfedezései ennyire jól esnek, mint ez az előadó. Organikus, természetes, muzikális, szexi és játékos. Bármikor szívesen hallgatom. Mintha az emberiség újra rátalálna a zen és a zenélés örömére.

Az év dala: Carson Coma - Mit Sem Érdekel (Live); Imádom a Carson Coma live-ban rögzített dalait is. Annak ellenére, hogy úgy néznek ki, mint a napközisek, akik megilletődötten várnak az uzsonnájukra, ők játsszák ma Magyarországon a legharapósabb, legszexibb zenéket.

Az év koncertje: Sok koncert nem volt idén abszolút értelemben sem, de említésre méltó meg még kevesebb. Mivel nálam az évet minden értelemben a Carson Coma nyerte, így az ő PARK-os koncertjük lett az év bulija nálam. Külön érdekessége a koncertnek, hogy a Coma csak előzenekarként lépett fel, de szeptember 15-re (a koncert napjára) már sokkal nagyobb sztárok lettek, mint a főzenekar (Csaknekedkislány).

Az év saját koncertje: itt is csak az augusztus elejétől októberig tartó időszak jöhet számításba. Ráadásul nekünk (Belmondo) ez egy nagyon kellemes meglepetés is volt. A IX. kerületi József Attila lakótelep parkjában játszottunk egy nyárzáró eseményen (szeptember 4.). Rengetegen voltak, nem akartak bennünket leengedni a színpadról és napokig tartott a zenekar eufóriája is a koncert után.

Csorba Lóci (Lóci játszik)

Az év magyar lemeze: Meg Egy Cukorka: Keresem. Nem hallgattam ennyit a Hiperkarma Amondó óta zenekar második lemezét. Olyan, mint egy jó sorozatfőhős: nem tudod levenni róla a szemed, még ha nem is értesz vele egyet. És egy jó lemez ilyen: karakteres, hisz valamiben, és azt végig is viszi.

Az év külföldi lemeze: BrunoMars - Silk Sonic An evening with Silk Sonic. De jó, hogy Bruno leszállt a Cardi B vonatról és inkább megcsinálta ezt a karikatúrahatáron egyensúlyozó dynamic duót. Pofátlanság csúcsra járatva.

Az év dala: Ivan & the Parazol: Mást vártam. Ez ment a legtöbbet a Spotify-om szerint. Nem csoda, olyan mintha Ivánék találtak volna egy LGT B-sides and Rarities masztert 1973-ból, és a sajátjukra formálták volna a záródalt.

Az év koncertje: A Fishing On Orfűn 18 koncertet tudtam végignézni. Egy az egyben kijátszanám a lelki füleimnek egy 18 darabos CD jewel box setben, és végighallgatnám bármikor újra.
 
Az év saját koncertje: A novemberi Akváriumban közel két órát játszottunk, és az elejétől a végéig mindenki jött velünk. De tényleg mindenki. Erre korábban nem volt példa. Egyszerre volt közvetlen és tömegpszichotikus. Alig várom, hogy febuárban ugyanezt megcsináljuk a hajón - csak már az új dalainkkal!

Mirtse Kori (Kontraszt)

Az év magyar lemeze: Lehet, hogy elfogult vagyok, de nincs mit tenni: nekem idén a Fatal Error - Művirágok karneválja duplalemez volt a kedvencem. A srácok gyönyörű történeteket és érzelmeket dolgoztak fel izgalmas, változatos stílusú dalokban, az pedig külön megtiszteltetés, hogy én is részt vehettem az egyik dalban. 

Az év külföldi lemeze: Erre sajnos nem tudok válaszolni, bevallom idén nem hallgattam nagyon sok kortárs külföldi zenét, az új megjelenésekből magyarokat hallgattam, külföldi albumokból pedig inkább a "nagyöregeket". Úgy pedig nem választanék kedvencnek egy albumot, hogy nem hallgattam meg elejétől a végéig. 

Az év dala: Iszonyú nehéz ezt kiválasztani, de nekem talán az év dala a Margaret Island - Valahol. Egészen különös érzés fog el, amikor ezt a dalt hallgatom. Erős volt a "verseny" a Senki nem felel és a Valahol között, mindkettő egyszerre szívszorító és mégis felemelő, elképesztően jó dalok. 

Az év koncertje: Az év koncertélménye számomra Patti Smith volt. Hihetetlen energia és életigenlés van abban a nőben, egy pici, majdhogynem akusztikus felállással felrobbantotta a MÜPA-t. A dalok között magyar költőktől olvasott fel verseket, így a koncertet egy összművészeti eseménnyé varázsolta. Csodálatos érzés volt, amikor a koncert végefelé a nézők már nem bírtak ülve maradni és hirtelen fesztivállá változott a koncertterem. 

Az év saját koncertje: Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy jó pár koncertünk volt idén, nehéz is választani, de talán a legszebb emlék nekem az az este, amikor a Margaret Island előtt játszottunk Tatabányán, a Roxxy Musicban. Hihetetlen, hogy mennyire értő közönséggel találtuk szembe magunkat, életre keltek a dalok az emberek szemében, pedig a közönség javarészt nem ismerte korábban a zenénket. Megtisztelő volt nekik játszani.

Tóth Tomi (ROAD)

Az év magyar lemeze: ROAD - Senki kedvéért nem fékezünk. Nincs kérdés, hisz immár a ROAD-család részeként munkálkodok és természetesen ennek a lemeznek a készítésèben is volt némi szerepem! :)

Az év külföldi lemez: Tesseract - Portals. A Tesseract egyébként is az egyik kedvenc zenekarom, ez a lemez pedig sok kedvenc dalomat tartalmazza korábbi korongokról, hiszen ez egy live event lemez! A dalok amiket a korábbi lemezekről vàlogattak rögtön a kedvencemmé tették!

Az év dala: Leprous - The Silent Revelation. Minden szempontból nagyon szeretem ezt a dalt! A groove a lüktetés a váltások! Egyszerűen elkapott!

Az év koncertje: The Pinapple Theaf, A38 Hajó. Nagyon szeretem ezt a zenekart, amiben nyilván nagy szerepe van annak, hogy Gavin Harrison dobol benne, aki az egyik kedvenc dobosom. De nem csak ezért volt ez a kedvenc koncertem idén. Elképesztően jól szóltak és annyira jól volt összerakva setlist és minden más, hogy egy percre sem lehetett volna unatkozni. Egyszerűen lenyűgözött az a koncert!

Az év saját koncertje: Augusztus 20. BME Rakpart. Nincs hova ragozni, több mint 20.000 embernek játszani egy óriási színpadon hatalmas élmény!

Vitáris Iván (Ivan & the Parazol)

Az év magyar lemeze: Legyen itthoni kislemez, és ha lehet, a közös dalunk a Comával a 'Kérdőjelek és a válaszok', ami egy nagyon inspiráló cucc volt szerintem mindkét fél számára. A klip meg főleg. Mondjuk azt remélem mindenki tudja hogy ping-pongban nagyon elgyepáltuk őket.

Az év külföldi lemeze: Jungle / Loving In Stereo. Régen húzott be ennyire egy lemez és zene. Én klasszikusan a késői felzárkózó típus vagyok, aki már akkor hallgatja a zenekarokat, amikor az újdonság ereje már konvergál a 0-hoz. De a Jungle-nél azt érzem, hogy a következő és eddigi anyagaik alapján fel tudok zárkózni a gyorsabbakhoz.

Az év dala: ugyanerről a lemezről (Jungle) Keep Moving. Iszonyatos groove, refrén, minden. Illetve imádom azt is, hogy minden klipjük a táncolás köré épül.

Az év koncertje: Kemény Zsófi szülinapján a minifesztivál, ahol a Klasszik Lasszótól a Blahalousianan át rengetegen léptek fel az Úri Muri pincéjében. 

Az év saját koncertje: Frenetikus nyarunk volt, megjelent ugye a Budai Pop nagylemezünk is. Szóval kettőt emelnék ki ha lehet ilyet, Fishing On Orfű és Kapolcs. Kapolcson ráadásul még a koncert hevében elfelejtettem, hogy ha leöntöm magam vízzel, és utána énekelek a mikrofonba az ráz. Először furcsálltam hogy mi lehet ez. Nyomtam tovább. Amikor megint megrázott, rájöttem, milyen is a rock n roll igazi íze. Csíp.