Nincs olyan nap, amikor Tóth Attila, a Pokolgép énekese ne menne le az edzőterembe. Méretes izmai a zenekar fellépésein is tekintélyt kölcsönöznek neki. Ezért is fogadta általános döbbenet 2019 decemberében a hírt, hogy az énekes sztrókot kapott.
– 17 éves korom óta folyamatosan testépítést végzek, hogy jobban bírjam a koncerteket, a színházban is helytálljak – magyarázta Attila.
Az előadóművész most már nem fél arról beszélni, hogy mindezért csaknem nagy árat fizetett csupán 49 évesen.
– A sztrókomat vérnyomás-emelkedés okozta, és bevallom őszintén, ehhez hozzájárult az, hogy csipegettem egy-két olyan szert, amit nem kellett volna. Tiltott szereket. Nem nagy mennyiségben szedtem szteroidot, elenyésző volt a versenyszerű testépítőkhöz képest, csak tudod színpadon dolgoztam, mindig jól akartam nagyjából kinézni – ecsetelte az énekes.
Tóth Attilát jó erőnléte segítette hozzá ahhoz, hogy felépüljön a tiltott szerek miatti sztrókból. Másfél év elteltével már 90 százalékos állapotban érzi magát: a járása még lassabb, és néha a nehezebb szavak kiejtése sem megy elsőre.
– Az erőmmel nincs különösebb gond, de nehezebben tudom koordinálni a jobb oldalamat. Egy kicsit inog a jobb kezem, jobbra-balra elmozdul, és nehezebb vele kinyomnom azt a súlyt, amit a bal kezemmel könnyedén – mesélte.
Tanulságos, hogy most már a tiltott szerek nélkül is majdnem ugyanakkora súlyokkal dolgozik, mint előtte.
– Nüansznyi a különbség. Annyi, hogy az erek jobban kijöttek régen a karomon, meg kicsit definiáltabb voltam. De most már úgy vagyok vele, ne a gyógyszertől legyek erős.
A sztrók egyebekben is megváltoztatta a szemléletét.
– Korábban mindig 150 százalékon égtem, mindig jobb akartam lenni, a színházban is mindig túl akartam teljesíteni azt, amit elvártak tőlem. Az a helyzet, hogy aki színpadon dolgozik, annak stresszhelyzetbe kell hoznia magát, az orvos pedig éppen ettől óv engem.
Attila októbertől a Jézus Krisztus Szupersztár főszerepét alakítja a Madách Színházban.
– Szeretném, hogy ha helytállnék ott is, hiszen most térek vissza másfél év után. Szeretném, ha az emberekben az maradna meg, hogy Attila olyan, mint volt.
Szöveg: Kozák Iván / Fotók: Fazekas István
A cikk eredetileg a Fedél Nélkül utcalap zenei különszámában jelent meg a Fülesbagoly Alapítvány gondozásában.
