Fülesbagoly

Nemzetközi zenei karriert épít Charlie fia

2020. október 25. - Bagolyhír

Egy rajongó ajánlotta a Frontiers Music figyelmébe a magyar Stardust zenekart, amely négy lemezre szóló nyolcéves szerződést kapott világ legnagyobb dallamos rockzenével foglalkozó lemezkiadójától. A Stardust első albuma nem rég jelent meg és világszerte kapható. A zenekar dalszerző-énekesével, Horváth Ákossal beszélgettünk.

horvath_akos.jpg

A családi hétteredből egyértelműen adódik, hogy születésed óta körbevett a zene. Milyen zenéket hallgattál, és mi vonzott a 80-as évek dallamos rockzenéjéhez?
- Otthon sokféle zenét hallgattunk és abban a kivételezett helyzetben voltam, hogy amikor édesapám (Horváth Charlie-a szerk.) külföldön énekelt, onnan hozta haza a felvett videókazettákat, amiken a Sky és a Music Television csatornákon játszott klipek voltak. Ne felejtsük el, hogy a 80-as évekről beszélünk, amikor Magyarországon legfeljebb a Zenebutikban lehetett néha elcsípni egy-két klipet. Ez a zenei stílus, az AOR (album oriented rock, amit magyarul talán a dallamos rock fejez ki a legjobban - a szerk.), mindig is közel állt hozzám, mégsem ebbe az irányba indultam el, amikor én is zenélni kezdtem. Eleinte gitárosként kemény metalban utaztam, alapító tagja voltam a Mantra zenekarnak, ami után aztán megalapítottam a saját, fúziós triómat a Nightfly zenekart, 2009-ben pedig megjelent a szólólemezem „Mintha volna szíved” címmel. Bár jó kritikákat kapott, valahogy mégsem aratott nagy sikert. Kisfiam születése után tartottam egy nagyobb zenei szünetet, és eközben érett meg bennem a gondolat, hogy mindent felteszek egy lapra, és akár sikeres lesz, akár nem, csakis olyan zenét csinálok, ami tényleg szívből jön, mert máshogy nem érdemes csinálni. Annyit tudtam, hogy mindenképpen angolul akarok énekelni és végül a dallamos rockzene mellett tettem le a voksomat.

Ha az ember belehallgat a Stardust zenéjébe, az olyan, mint egy időutazáson részt venni, mert a dallamok, a hangszerelés és a színpadi megjelenésetek visszarepítik az embert a 80-as évekbe. Hogyan születnek a dalok?
- Alapvetően én írom a dalokat. Nem találtam ki semmi újat, de a régi zenei hatásokat kombinálom modern elemekkel, és így nyújtunk új élményt a hallgatóknak.

Hogyan jutottatok el odáig, hogy október 9-én a Frontiers Music nemzetközi lemezkiadónál megjelent a Stardust első nagylemeze, a Highway to Heartbreak?
- A zenekar 2016-ban jelentette meg az első single-jét Shine címmel, utána pedig egy három dalt tartalmazó kislemezzel jöttünk ki. Ennek az a különlegessége, hogy egy igazi nagyágyú, Michael Wagener keverte, aki olyan nevekkel dolgozott, mint Alice Cooper, Ozzy Osbourne vagy a Metallica. Régóta csodáltam a munkáit és nagy vágyam volt, hogy egyszer együtt dolgozhassunk. Gondoltam egy merészet, és teljesen ismeretlenül írtam neki egy levelet, amiben elküldtem neki a Stardust dalait. Michael pedig visszaírt, hogy nagyon tetszik neki, amit csinálunk és elvállalta a keverést. Már ez is álomszerű volt, de az is meseszerű, ahogyan eljutottunk a Frontiers Music kiadóhoz. A háromdalos EP-nk hamar népszerű lett az AOR-zene kedvelői között, és az egyik rajongónk hívta fel ránk a lemezkiadó figyelmét. Szóval nem mi kopogtattunk náluk, hanem ők kerestek meg minket és végül nyolc évre, négy lemezre szóló szerződést kötöttünk. Úgy érzem, hogy a vonzás törvénye alapján ennek így kellett történnie. Tudtam, hogy angolul akarok énekelni és külföldön szeretnék érvényesülni, és ezzel valóra vált az álmom.

Itt viszont nem álltál meg, hiszen a Highway To Heartbreak című bemutatkozó albumotokon is szerepelnek olyan közreműködők, akikhez magyar előadóknak nemigen van szerencséjük. Kik ők és hogyan sikerült őket megnyerned a Stardust első lemezére?
- A lemez megjelenését óriási munka előzte meg, hiszen itt egy hároméves projektről beszélhetünk. Álmodtam egy merészet, és elhatároztam, hogy a dalok írásába bevonok pár világhírű dalszerzőt, akiknek csodálom a munkáit, akik ebben a zenei stílusban már letették a névjegyüket és hozzá tudnak tenni ahhoz, amit mi elképzeltünk. Az egyikük Marc Spiro, aki slágereket írt a Heart, a Giant, a Kansas és a Mr. Big zenekaroknak, valamint dolgozott egyebek mellett Julian Lennonnal, David Lee Roth-szal és Steve Perry-vel, a Journey énekesével is. Őt is ismeretlenül kerestem meg, írtam neki egy e-mailt, amire azt válaszolta, hogy tetszik neki a zenénk és igent mondott a felkérésre. A másik külföldi közreműködő Tommy Denander svéd producer-gitáros, aki minimum 2000 albumon közreműködött az eddigi pályafutása során, köztük például a Deep Purple, Alice Cooper és a Hollywood Vampires dalain dolgozott. Szóval ő is egy igazi nagypályás, mégis azonnal pozitív választ adott, amikor ismeretlenül írtam neki egy e-mailt.

Tervezel még hasonló együttműködéseket?
- Igen, mert folyamatosan keressük az új utakat, és a Frontier Records is több olyan előadót képvisel, akikkel szívesen dolgoznánk együtt. Ráadásul erre minden esélyünk megvan, hiszen kiderült, hogy ez a zenei stílus egy nagyon összetartó, nagyon nyitott, segítőkész közösséget takar. Ez abból is látszik, hogy nekem, az ismeretlen magyar zenésznek a legnagyobb szaktekintélyek is azonnal válaszoltak a leveleimre, és szívesen dolgoztak velünk.

A debütáló lemezetek nemzetközi forgalomba került. Milyen a fogadtatása?
- Várakozáson felüliek a visszajelzések, álmodni se mertünk arról, hogy a világ minden részéből érkeznek majd az üzenetek. Folyamatosan kapjuk az elismerő leveleket és kommenteket, amiben kifejtik az emberek, mennyire hiánypótlónak tartják a lemezünket. Ráadásul – ahogy említettem – ez a zenei stílus egy nagyon összetartó közösséget is rejt, ami azzal is együtt jár, hogy felhívják egymás figyelmét a lemezünkre. A megjelenése óta számtalan nyelven jelentek meg ajánlók, kritikák, cikkek, posztok a közösségi médiában és rajongói blogokon, vagyis a Stardust híre „szájról szájra” terjed. Számos országban kezdték el játszani a dalainkat.

stardust.jpg

Fotó: Orczy Raffael

Az édesapád, Horváth Charlie az ország egyik legkedveltebb, legelismertebb énekese, előadóművésze. Neki hogy tetszik a Stardust?
- Annak ellenére, hogy ő nem rockzenész, nagyon tetszik neki, amit csinálunk és nagyon büszke rám. Amit a Stardust eddig elért, tulajdonképpen egyedülállónak mondható, hiszen az LGT 1983-as EMI-szerződése óta ilyet nem tudott senki meglépni a magyar előadók közül. Az én sikereimmel ezért egy kicsit olyan helyzet alakult ki, mintha most nekem adódna lehetőségem arra, hogy megvalósíthassam az édesapám álmait.

akos_es_charlie_foto_szasz_marcell_nok_lapja.jpg

Fotó: Szász Marcell / Nők Lapja

Ebben a koronavírustól sújtott időszakban értelemszerűen nem tudtok külföldre utazni koncertezni, de vajon itthon lesz belátható időn belül legalább egy klubkoncert, ahol élőben is meghallgathatnak benneteket a magyar rajongók?
- Külföldi fellépések híján jelenleg a Frontiers Music égisze alatt készülünk egy online garázskoncertre. Ez egy 30 perces élő videó lesz a tervek szerint, amin eljátszunk pár kislemez dalt és a nagylemez fontosabb dalait. Itthon pedig várhatóan egy kisebb lemezbemutató koncertet tartunk majd valamikor novemberben, amiről a honlapunkon és a hivatalos Facebook-oldalunkon fogunk tájékoztatást adni.

Tölgyi Kriszta

A bejegyzés trackback címe:

https://fulesbagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr1816257132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Charlie OBrien 2020.10.27. 16:18:37

Ez a zene tényleg nemzetközi színvonalú. Nagyon jó lett a lemez. Napok óta csak ez szól nálam.
süti beállítások módosítása