Rocksztárnak lenni menő, de legalább ilyen menő olyan fotósnak lenni, aki képeivel dokumentálhatja a legnépszerűbb bandák turnéit, életét és végső soron egy korszakot. Bemutatunk néhányat a legnagyobb hatású rockfotósok közül, akiknek a munkája nélkül szegényebb lenne a világ.
Henry Diltz a pályafutását háttérzenészként kezdte olyan sztárok mögött, mint például a The Monkeez zenekar vagy Neil Young. Már akkor az volt a hobbija, hogy dokumentálta a 60-as, 70-es évek zenei színterének életét, elsősorban azokét az előadókét, akik a szomszédjában, a hollywoodi Laurel Canyonban tevékenykedtek. A hobbi szinte észrevétlenül ment át professzionális karrierbe, miután kiderült, hogy tehetséges és a fényképeire hatalmas igény mutatkozik. Diltz talán leghíresebb képe a The Doors „The Morrison Hotel” című lemezének borítóján szerepel. A fotó annyira ikonikus lett, hogy ezt a nevet kapta az a fotóművészeti galéria a New York-i SoHo negyedben, aminek Henry Diltz volt a társalapítója. A galéria a rock hőskorából származó fotókat mutat be, köztük David Bowie, a Led Zeppelin, Aretha Franklin, Joni Mitchell, a The Rolling Stones, a The Queen, a The Grateful Dead vagy éppen Bruce Springsteen karrierjéből. A fotók egy része meg is vásárolható.
Jerry Schatzberg
A fotóművész a 60-as években olyan magazinoknak dolgozott, mint például a Vogue vagy a McCall’s és olyan sztárokról készített képeket, mint a The Rolling Stones, a The Beatles vagy Frank Zappa. Egyik legismertebb portréját Bob Dylan-ről készítette, és ez a fotó került a zenész 1966-os Blonde on Blonde című lemezének borítójára. Jerry Schatzberg a 70-es években átnyergelt a filmezésre és részben neki köszönheti Al Pacino, hogy világsztár lett. A színész ugyanis Schatzbergtől kapta az első jelentős filmszerepét a Pánik a Tű parkban című filmben 1971-ben, amely heroinfüggő fiatalokról szólt. A legutóbbi hírek szerint a rendező-rockfotós most új filmen, az 1973-as Madárijesztő folytatásán dolgozik, a főszerepben újra Al Pacinóval.
Brad Elterman
A fotós az első sorból nézte a 70-es, 80-as évek hollywoodi punk színterét, hiszen a korszak legismertebb zenészei nemcsak a barátai voltak, de némelyikükkel együtt is élt. Emiatt egészen kivételezett helyzetben dolgozhatott, és a XX. századi könnyűzenei színtér egyik leghitelesebb krónikásává válhatott. Elterman erről az időszakról elmondta: „Nagyon-nagyon rock and roll fotós akartam lenni. Akkoriban fel sem fogtam, mennyire király helyzetekbe kerültem, amikor együtt lógtam Johnny Ramone-nal vagy Joey Ramone-nal vagy Dee Dee-vel. Emlékszem, hogy Joey azt mondta: Brad-nek van egy gépe, ez óriási!” Elterman gyerekkorában még 8 mm-es filmeket forgatott, majd számtalan fényképen örökítette meg a Blondie, a The Ramones, a The Runaways és Joan Jett mindennapjait, de más zenei stílusok képviselőit is szívesen fotózta, például az ABBÁt vagy Kenny Rodgerst. Fotói olyan lapokban jelentek meg, mint a Rolling Stone, a Creem, az Interview és a Circus Magazine. A fotóművész manapság havonta publikál a Vice.com oldalon. Három éve dokumentumfilm készült róla „Az elpusztíthatatlan Brad Elterman” címmel, amibe itt belenézhettek:
Bob Gruen
A keleti parti Brad Elterman becenevet kapta az évek során Bob Gruen, aki a 70-es évek elejétől a New York-i rockszínteret fotózta végig. John Lennon és Yoko Ono személyi fotósaként is dolgozott, és ennek a munkakapcsolatnak az eredménye a párról készült számtalan híres portré. Gruen több bandával is turnézott, így abban az időszakban kizárólag ő fotózhatott a The Sex Pistols, a The New York Dolls, a The Clash, a The Ramones és a The Patti Smith Group koncertjein. Gruen hosszú pályafutása dacára ma is aktív.
Mick Rock
Ha ez a név nem mond semmit, akkor gondoljatok a Queen II című lemez borítójára (vagyis a híres Bohemian Rhapsody fotóra), esetleg Iggy Pop and The Stooges „Raw Power” című albumának borítójára. Ha beugrottak a képek, akkor máris tudjátok a legfontosabbat Mike Rock munkásságáról. Pedig ez még nem minden, hiszen ő fotózta végig a legendás The Rocky Horror Picture Show-t is. Emellett azzal is dicsekedhet, hogy sikerült dedikáltatnia saját, limitált példányszámban megjelent, „Psychedelic Renegades” című könyvét a nyilvánosságtól teljesen visszavonult egykori Pink Floyd-taggal, Syd Barrettel is.
Jenny Lens
Jenny Lens nemcsak az egyik első fotós volt, aki dokumentálta a korai punk szcéna tagjainak életét Észak-Amerikában és Londonban, de ő volt az egyik első nő is, aki rockfotósként tevékenykedett ebben a férfiak uralta szakmában. Az élete meglehetősen kalandosan, megfilmesítésért kiáltó módon alakult, amit három, jól elhatárolható korszakra lehet bontani: 1.) miután az egyik legkeresettebb rockfotós lett, a kiégés és a drogfüggőség miatt elhagyta a zeneipart 2.) visszaült az iskolapadba, férjhez ment és informatika tanárként dolgozott majdnem 20 évig 3.) miután elvált a férjétől, visszatért a fényképezéshez és újraépítette a karrierjét. Azt mondják róla, hogy pont annyira volt punk és rock and roll figura, mint a képein szereplő alanyok. Jenny Lens (korábbi nevén Jenny Stern) készítette az első képet a The Germs-ről, valamint az ő műve, hogy a Blondie énekesnője, Debbie Harry imázsa az lett, hogy „egy bizonyos” testrésze mindig kilátszott (ezután tiltották meg neki, hogy fotózhassa a Blondie-t). Ugyancsak Jenny Lens munkája az az 1977-es aktkép, amin Captain Sensible, a Damned egyik alapítója látszik a színpadon, teljesen pucéron, gitárral a kezében a zenekar Los Angeles-i koncertjén. Jenny később is maradt a rockereknél, egyebek mellett a Slash című kiadványba publikálta képeit. Fotóit megnézhetjük a „Punk Pioneers: When Punk was Fun” című könyvében, amely 2008-ban jelent meg.
Pennie Smith
Még egy női fotográfus, aki a férfidominancia ellenére az egyik legnagyobb hatású szakemberré tudott válni, és akinek a fekete-fehér képek voltak a specialitása. Pennie Smith karrierje elég menőn indult, hiszen csak ő fotózhatott a Led Zeppelin turnéján. Később leszerződött az NME zenei magazinhoz, és olyan zenészeket tett halhatatlanná a képein, mint a The Who, a The Rolling Stones, a Jam, a Siouxsie Sioux, a U2, a Radiohead és a The Clash. Ez utóbbi banda „London’s Calling?” című lemezének borítója – a kép, amin Paul Simonson éppen szétveri a gitárját – ugyancsak Pennie Smith munkája.
Charles Peterson
Peterson elsősorban az Egyesült Államok északnyugati régiójában, főleg Seattle-ben dolgozott a 80-as évek második és a 90-es évek első felében, vagyis szemtanúja volt a grunge és a garázsrock születésének. A Sub Pop nevű lemezkiadónál amolyan hivatalos fotósként tekintettek rá, így a kiadó ügyfeleit, a Nirvanát, a Mudhoney-t és a Soundgardent is ő fotózta. rajtuk kívül a Pearl Jam-ről is készített képeket. Ezek után nem csoda, hogy Peterson fotói mintegy száz nagylemez és CD borítóján szerepelnek.
Anton Corbijn
A holland fotós talán a legművészibb a lista többi szereplőjéhez képest, aki nemcsak fotósként, hanem videóklip- és filmrendezőként is sikeres. Konceptuális portréit gondosan megtervezte, és munkái nagyon emlékezetesek. A U2 és a Depeche Mode számára évtizedekig készített lemezborítókat, de mind közül talán az egyik legtöbbet citált munkája a U2 The Joshua Tree című albumához készült fotója.
Annie Leibovitz
Az utóbbi években főleg a cuki kisbabás képei miatt ismerik sokan a nevét, pedig 1970 és 1983 között a Rolling Stone zenei magazin fotósaként a világ legnagyobb rocksztárjait fotózta, sőt 1975-ben hivatalos fotósként dolgozta végig a The Rolling Stones zenekar világkörüli turnéját. Annie Leibovitz számtalan emlékezetes képe közül az egyik legnagyobb hatású- amit mindenki látott már életében legalább egyszer-, John Lennon és Yoko Ono 1980-as képe, amint a meztelen zenész az ágyon átöleli, testével szinte átfonja a felöltözött szerelmét. Ez a fotó tragikus emléket idéz fel, mert aznap reggel készült, amikor Mark David Chapman a háza előtt megölte John Lennont. A kép a Rolling Stone magazin címlapjára került. Leibovitz 1983-ban elhagyta a lapot, és azóta elsősorban a Vanity Fair magazinnak dolgozik, illetve mesterkurzusokon tanít.
Danny Clinch
Pályafutását Annie Leibovitz gyakornokaként kezdte, és szépen felnőtt a mesteréhez, hiszen mindenféle zenei stílusban emlékezetes fotókat készített, egyebek mellett olyan előadókról, mint Johnny Cash, Tupac Shakur, Björk and Bruce Springsteen. Nem csoda, hiszen saját bevallása szerint imádja a zenét hallgatni, játszani, fotózni és filmezni. Képei a Vanity Fair, a Spin, a Rolling Stone és a New York Times felkérésére készültek. Emellett számos videóklipet és koncertfilmet is rendezett.
