Az ezerarcú Mike Patton ismét öltönyre cseréli a térdgatyát és feléleszti egyik legérdekesebb zenei vállalkozását. Az olasz retropop előtt tisztelgő Mondo Cane visszatér Dél-Amerikába, Patton negyvenfős nagyzenekarral lép Ennio Morricone örökébe.
A beteg neve: Michael Allan Patton. Kórkép: krónikus zenei skizofrénia. Javallott gyógymód? Semmiféle terápiát nem támogatunk! Hagyjuk meg szépen a pácienst jelenlegi állapotában! És ez nem csak az ő érdeke, valamennyi zenekedvelő szegényebb volna a pattoni kreativitás hiányában. Az elmúlt hónapokban leginkább a Dead Cross nevű, Dave Lombardo dobos által megalapított extrém-punk-hardcore bandával kapcsolatban hallhattunk Pattonról, azonban a nyughatatlan tenor most egy fantasztikus hírrel lepte meg rajongóit: idén ősszel két dél-amerikai koncert erejéig feltámasztja Mondo Cane elnevezésű side projektjét, szeptember 6-án Argentína fővárosában, Buenos Airesben, két nappal később Santiago de Chilében lép fel negyvenfős nagyzenekara kíséretében
A Faith No More frontembereként ismertté vált Patton a zenekar 1998-as felbomlása után számtalan zenei stílusban kipróbálta magát, munkái sokaságát az avantgárd kísérletezés jellemzi, és bár közönsége vakon követi őt a legkavargóbb örvények mélyére is, üde fellélegzésként hathat, amikor kulcsra zárja elméje sötét rekeszeit, hogy aztán beereszthessen egy kis napfényt is az ablakon. A Mondo Cane pedig – legalábbis pattoni mércével – pont ilyen, napfényes kirándulás a szabadban, még akkor is, ha időnként egy-két gomolyfelhő azért megjelenik a horizonton. Mike az 50-es és 60-as évek olasz pop-és táncdal zenéjéhez nyúlt, nyilvánvalóan személyes kötődés ihlette őt, talán elalvás előtt dúdolta neki e kedves dalokat olasz felesége, Titi Zuccatosta. Merthogy Patton szívét hosszú évekre elrabolta e kedves arcú olasz színésznő, olyannyira, hogy Mike otthagyta érte Amerikát és Bolognába költözött. Ezt a várost a mai napig második otthonának tartja, még úgy is, hogy azóta már szétváltak útjaik Titivel. Mike az itáliai évek során tökéletesen elsajátította az olasz nyelvet, de a Mondo Cane megszületésében a nagy tanítómester, örök példakép, azaz Ennio Morricone is döntő szerepet játszott. Patton rajong a moziért és természetesen a filmzenéért is, ebben a műfajban pedig nem is létezhet nagyobb isten Morriconénál. A Mondo Cane két dala, a „Deep Down” és a „Quello che conta” is Morricone szerzeménye. S hogy a Maestro is lelkesedett Mike feldolgozásaiért, arra ékes bizonyíték, hogy a Mondo Cane 2013-as chilei koncertje előtt a közismerten hepciás és türelmetlen Morricone hajlandó volt néhány perc erejéig találkozni ifjú rajongójával – azaz Mike Patonnal. Mutatjuk is, efféle megilletődöttséget ritkán látni Pattonon.
A Mondo Cane lemez egyébként majdnem napra pontosan 8 évvel ezelőtt, 2010. május 4-én jelent meg, 11 dalt tartalmaz és érdekessége, hogy élő koncerteken rögzített, majd a stúdióban kicsit megdolgozott számokat tartalmaz. A dalokat három különböző fellépésen vették fel. Pattont 40-50 fős zenekarok kísérik a különböző koncertállomásokon, a leghíresebb közülük talán a Grammy-díjas holland The Metropolre Orchestra, amely a 2008-as amszterdami fellépésen muzsikált egy felejthetetlen estén. 2008-ban? Igen, nincs itt semmiféle ellentmondás, Patton már a lemez elkészítése előtti években is koncertezet a Mondo Cane anyagával, az album megjelenése után pedig időnként rájön a nosztalgia, és ismét Don Corleonéra fazonírozva magát megmerítkezik a dolce vita életérzésben.
A Mondo Cane egy grandiózus lemez, érdemes sokszor meghallgatni, a hangszerek kavalkádjából mindig ki lehet szűrni valami újat. Patton persze nem volna az, aki, ha a könnyed itáliai taktusokra néhol ne eresztené rá az énjében fellelhető komorabb díszleteket. De összességében nem nehezedik rá a zenére, nem akarja teljesen a saját képére formázni, inkább egy érdekes, könnyen befogadható elegyet kever, meghagyja a jellegzetes elemeket, épp csak egy pöttynyi, a halálos értékhatárt el nem érő ciánt adagol a pizzához. A Mondo Canét hallgatva egy tarka réten szaladgálhatunk, vidám, önfeledt pillanatok várnak ránk, de azért nem árt kipécézni egy dús lombozatú fát, legyen hová bemenekülni, ha megérkezik az eső.
Mondo Cane
Megjelenés: 2010. május 4.
Kiadó: Ipecac Recordings
Műfaj: Olasz pop és könnyűzene
Hossz: 36,49 perc
Producer: Mike Patton, Daniele Luppi
