Modern Odüsszeia-történet, happy end nélkül. Billy Corgan, a Smashing Pumpkins frontembere zseniálisat alkotott, a Pillbox című 40 perces némafilmet Corgan szólóalbuma, az Ogilala zenéje kíséri és egy végtelenül szomorú történetet mesél el.

Miközben a Smashing Pumpkins albumait kivétel nélkül szeretem, Corgan szólólemeze, az októberben megjelent Ogilala számomra önmagában kicsit unalmasnak hatott, az akusztikus gitárral, zongorával megtámogatott elégikus album nekem túl lassú, és izgalmakban sem bővelkedik.

Ezért is esett le az állam, amikor megnéztem a most megjelent Pillbox című némafilmet, amelyet Corgan és régi alkotótársa, Linda Strawberry rendezett. Az Ogilala zenéje egészen másképp hat, mint önmagában, képi megjelenítés nélkül hallgatva, így már igazán a szívbe markol. A Pillbox egy szerelmes pár történetét meséli el, akiket szétszakít a háború. A film hőskorát megidéző fekete-fehér képsorokat látomásszerű álomvilággal kombinálják az alkotók, a főhős megjárja a háború poklát, súlyosan megsérül, és innentől kezdve már a vízióiba csöppenünk, egy képzeletbeli hazaút viszontagságai tárulnak elénk. De amíg a homéroszi eposz Odüsszeusza a hihetetlen kalandok után sikerül visszatalálnia otthonába, addig a Pillbox katonája már sosem láthatja viszont kedvesét.

Londonban, Los Angelesben, Chicagóban, New Yorkban és Sydneyben moziban is meg lehetett tekinteni a filmet, most mi is megmutatjuk nektek, érdemes rászánni a 40 percet.