Brave Bull, ez egy tequila alapú koktél, finom mexikói kávélikőrrel mixelve, néhány szem jégre öntve, nem rázva, keverve. A Prophets of Rage debütáló albuma olyan, mintha a két rész tequilát kispórolták volna az egyébként ütős italcsodából.
Múlt pénteken jelent meg a Prophets of Rage bemutatkozó nagylemeze, amelyet egy hibátlan, a tavalyi amerikai elnökválasztások apropóján a legjobb időben megindított marketinghadjárat előzött meg. Mi tagadás, a kiváló promóció, a radikális politikai akciók (koncert a kaliforniai Norco Állami Börtön előtt, részvétel a Trump-ellenes megmozdulásokon), a szép sorjában csöpögtetett dalok az én várakozásaimat is felkorbácsolták a Rage Against The Machine utódzenekara iránt, igyekeztem függetleníteni magamat a karizmatikus frontember, Zack de la Rocha hiányától, megpróbáltam inkább a pozitívumokat észrevenni és értékelni.
Michael Moore készített klipet az Unfuck the World című dalukhoz:
És ez most, a teljes nagylemez ismeretében sem okoz problémát számomra, hiszen ez a 40 percnyi zene számos remek pillanattal rendelkezik. De katarzist ne várjunk tőle! A történet ugyebár ott kezdődött, hogy Tom Morello gitáros, Tim Commerfold bőgős és Brad Wilk dobos mellé beszállt B-Real a Cypress Hillből, valamint Chuck D és DJ Lord, a Public Enemyből. Erős csapat, mint a Pókemberből a „Baljós Hatos”, az első gondolatom az volt, hogy a RATM-re épülő rapperbrigádban rengeteg lehetőség rejlik, B-Realt amúgy is kifejezetten bírom, nem egyszer megmutatta már, hogy a súlyos riffekhez is passzol a szövegládája (pl.: Rock Superstar). A promócióból az is világossá vált, hogy a Prophets of Rage ugyanolyan célokért hirdetett harcot, mint annak idején a Rage Against The Machine: basszák meg a politikusok, vesszen a szegénység, éljen a szabadság! Az Unfuck the World című dalukhoz nem más, mint a nagy Michael Moore rendezte a klipet, ez is tökéletes párosítás, a videó tisztára olyan, mintha a Fahrenheit 9/11 jelenetei köszönnének vissza, megmutatja, hogyan csinál a háború párizsit az emberdarálóba küldött szerencsétlenekből.
Morelloék tavaly óta a fesztiválok kedvelt fellépői:
Amint közeledett a múlt péntek, egyre több dalt ismerhettünk meg, kifejezetten jó a Living on the 110, nekem bejött a Radical Eyes is, szóval nagyon is működő gépezet ez, elégedetten bólogattam, amikor a fülhallgatómban megszólaltak ezek a tételek. Ugyanis a RATM zenészei minden erényt megőriztek az anyazenekarból, és a két rapper is pontosan azt hozza, amiért szeretjük őket. De a második, harmadik, negyedik dal meghallgatása után mégis valami apró gyanú, valami picinyke kétely bontogatta bennem gyönge testét, majd egyben lejátszva a teljes lemezt, immáron világosan megfogalmazható alakot is öltött e sejtés.
Merthogy: mégis csak hiányzik innen de la Rocha. Pokolian hiányzik. Hol marad az igazi düh? A perzselő harag? Hol maradnak azok a kirobbanások, amelyekkel de la Rocha bármikor elsöpör egy egész vízágyús osztagot? Hol marad a „Fuck you, I won't do what you tell me”? Szóval hol marad az, amitől ez a RATM-világ olyannyira működött? Félreértés ne essék: semmi bajom B-Real és Chuck D teljesítményével, a két figura között nagyon is működik a kémia, passzolnak a bandához is, de egy teljes albumon keresztül hallgatni egymásra felelgetésüket, nos, az egy idő után unalmassá válik. Kíváncsi volnék, hogy a 12 dal miképp szólna Zack de la Rocha előadásában. Ezek ugyanis remek számok, Tom Morello ugyanolyan elmebeteg torzításokat varázsol elő gitárjából, mint egy emberöltővel ezelőtt. De a tequila, a szesz, amely fejbe vág, az hiányzik a kávélikőrről. Összességében elmondható, hogy a Prophets of Rage egy szerethető, helyenként remek lemezt készített, de aki a megrögzött Rage Against The Machine rajongók jobban járnak, ha benyomják a lejátszóba a Bulls on Parade-et.
Prophets of Rage (Teljes album):
Dallista:
- Radical Eyes
- Unfuck the World
- Legalize Me
- Living on the 110
- The Counteroffensive
- Hail to the Chief
- Take Me Higher
- Strength in Numbers
- Fired a Shot
- Who Owns Who
- Hands Up
- Smashit
Prophets of Rage - Prophets of Rage
Felvétel: 2016-2017
Műfaj: Rap rock
Hossz: 39:32
Kiadó: Fantasy Records
Producer: Brendan O’Brien
Köszönjük, hogy elolvastad a cikkünket! Ha tetszett, lájkolj minket itt a Facebookon!
