Egy ismeretlen, de tehetséges jazz zongorista pár éve gyakorlásként kezdett rock-és popslágereket időutaztatni, és az internetre feltöltött Nagy Gatsby-és Frank Sinatra-stílusú átdolgozások hamar világhírűvé tették. Scott Bradlee és a Postmodern Jukebox március 27-én közkívánatra visszatér Budapestre, és beveszi az Arénát.
Amikor tizenkét éves korában először hallotta Gershwin Kék rapszódiáját, végleg eldőlt Scott Bradlee sorsa. Míg a kortársai hip-hop, rock, metal és popzenét hallgattak, ő még komolyabban vette a zongoratanulást, majd huszonévesen New Yorkba költözött, hogy profi jazz zenész lehessen. Jó hírű éttermekben lépett fel, nevet szerzett magának a szakmában, de egy ekkora városban csak valamilyen különleges, egyedi produkcióval lehet kitűnni a rengeteg tehetséges muzsikus közül. Az áttörés sokáig nem jött.
Aztán Scott Bradlee 2009-ben a maga szórakoztatására, amolyan ujjgyakorlatként kezdett nyolcvanas évekbeli pop-és rockslágereket átdolgozni az 1920-as, ’30-as, ’40-es, ’50-es évek stílusában. A jópofa ragtime, swing és jazz feldolgozások előadására zenészbarátokat hívott el, és mindig változó felállásban, Postmodern Jukebox név alatt elkezdte velük felvenni a dalokat a saját nappalijában. Scott feltöltött pár videót a YouTube-ra, és hamarosan megérezte az internet elképesztő erejét. A házilag legyártott minimál klipeket ugyanis az emberek elkezdték osztogatni, így azok vírusvideóként terjedtek, és némelyik több milliós nézettséget ért el. A Postmodern Jukebox világszenzáció lett, hihetetlen méretű rajongótábort szerzett magának és ma már stadionokat tölt meg.
Scott Bradlee és a Postmodern Jukebox 2011-ben egy teljes lemezt szentelt a Nickelback zenekar slágereinek, mégpedig Motown-stílusban. Az apropót az adta, hogy Detroitban 55 000 ember írta alá azt a petíciót, amelyben követelték, hogy a Detroit Lions - Green Bay Packers amerikai focimeccs szünetében ne léphessen fel a kanadai banda. A tiltakozók arra hivatkoztak, hogy a Motown soul zenei irányzat és a Motown lemezkiadó szülővárosa olyan fantasztikus muzsikusokat adott a világnak, mint Diana Ross, Stevie Wonder, Marvin Gaye vagy a Jackson 5, akikhez a Nickelback nem érhet fel. A Postmodern Jukebox alternatív megoldásként átdolgozta a rockslágereket Motown-stílusban…
Pályafutása során a Postmodern Jukebox többször dolgozott fel klasszikus rock- és metalslágereket. A Guns ’n Roses legendás balladája is egészen új arculatot kapott és még szteppelnek is benne…
A Metallica legnagyobb slágerét is kezelésbe vette Scott Bradlee, és egy ismeretlen, 15 éves lányt kért fel, hogy énekelje el a Nothing Else Matterst.
A Postmodern Jukebox egyértelműen az internetnek köszönheti a népszerűségét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Radiohead 1993-as klasszikusa, a Creep átdolgozását majdnem harmincmillióan hallgatták meg a varázslatos énekesnő, Haley Reinhart előadásában.
A Postmodern Jukebox jelenleg is világkörüli turnén van, amelynek részeként március 27-én közkívánatra visszatér Budapestre. A zenészek tavaly teltházas koncertet adtak a Syma Csarnokban, de mivel az kicsinek bizonyult, idén a Postmodern Jukebox beveszi a Papp László Budapest Sportarénát. A Postmodern Jukebox nem egy zenekar, hanem inkább egy életérzés. Scott Bradlee vezetésével jelenleg több mint 70 művész dolgozik, köztük néhány híres és néhány pályakezdő tehetség, akik cserélődnek az előadások alatt és a helyszínek között. Az viszont garantált, hogy mindenhol lélegzetelállító, egyedi műsort mutatnak be.
Tölgyi Kriszta
