Lapos dalok, hamis ének, fantáziátlanság jellemezte tegnap is A Dal elődöntőjét. Frenreisz Károly a zsűriszékben ismét bődületes marhaságokat mondott, ahogy két hete, ezúttal is Both Miklós mentette meg a zsűrit a teljes szégyentől.
A veronai buszbaleset miatt a múlt hétről tegnapra hozták át A Dal második elődöntőjét, mi pedig ismét hősök voltunk, és végignéztük. A sort a Peet Project kezdte, bár teljesen profi az egész produkció, a dal elment mellettem. De legalább igazi zenészek álltak a színpadon, mégha playbeckeltek is. Tóth Andi nem először énekelt az eurovíziós előválogatóban. Ennek a csacska, virgonc kislánynak valamiért a személyiségétől teljesen elütő dalt és megjelenést adtak. A semmitmondó számra Caramel azt tudta mondtani, hogy idézem "Kicsit nyúlj mélyebbre magadban!", amivel feltételezem mélyebb mondanivalóra akarta sarkallni. Az AnnaElza feat. Kása Juli produkciónak már az elnevezését sem értettem. Két ismeretlen nő (jó, mondjuk Juli rövid ideig az Anima Sound System énekesnője volt) kitalálhatott volna valami egységes nevet. A daluk a tegnapi felhozatalban az izgalmasabb kategóriába tartozott, mondjuk Julinak és a vokálnak nem ártott volna tisztán énekelnie. Itt jegyezném meg, hogy a versenykiírásban szerepelnie kéne annak, hogy a vokál élő legyen vagy playback. Élő esetén nagyobb ugye a rizikófaktor, több előadó viszont nem kockáztatott, pendrive-ról ment a vokál. Visszatérve Juliékra: a műsor legkomolyabb látványa az övék volt.
Aztán jött az előbb említett Chase, egy totálisan semmiből érkezett srác. Mint kiderült, eddigi életében ez az első dala, jobban mondva A Dal háziszerzője, Johnny K. Palmer írta neki. A színpadi produkcióból egy dolog maradt meg bennem, Kökény-Hámori Kamill zseniális tánca. Zséda egyébként Chase értékelésénél kapcsolt teljes fokozatra, és annyira kínosan ajnározta, hogy azt rossz volt nézni, hallgatni. A nap legcikibb produkcióját a Mrs Columbo vitte színpadra. Eleve nehéz követni Galambos Dorináékat, nemrég még jazzesített átdolgozásokat adtak elő, aztán poposodva saját dalokat, most meg ezt az elektronikus förmedvényt. Kállay Saunders András nem bízta a véletlenre, hulla profin előadott egy még meg nem írt George Michael-számot. Mujahid Zoli egyszál zongorával kísérte magát, amire Both Miklós mondta a tutit: giccses. Frenreisz Károly ismét elemében volt, röpködtek a hülyeségek. Valamiért minden második értékelésénél elhagyta a száját az emóció és a statikus kifejezés. Ezeket nagyon bebeiflázhatta, mert a Peter Kovary & The Royal Rebels hiába kapta szét a színpadon az energikus - nekem kicsit sablonos - rockandrolljával, Karcsi bácsi az ő előadásukra is a statikus szót használta. Teljes rejtély. Nem látta őket? Épp kiment egy cigire? Mujahid Zoltán értékelésénél pedig azt találta mondani, hogy nehéz lehetett hangszeres kíséret nélkül elénekelni a dalt. Karcsi bácsi, az a nagy fekete izé, aminél Zoltánunk ült, az hangszer, úgy hívják: zongora. Aztán jött egy meglepő produkció Kanizsa Georginától, vagy ahogy itt hívták, Ginától. A Jazzation énekesnője szólóban próbált szerencsét, és egy nagyon különleges dallamvilágú, összetett dalt vitt színpadra. Elég jó pontokkal ment tovább, de kötve hiszem, hogy végső nyertes tud lenni. S bár Caramel krisztálytisztának hallotta, nem volt az. Egyébként nekem sokkal jobban bejön az az a cappella verzió, ahogy a Petőfi Akusztikban lett előadva. A végén érkezett Szabó Ádám, aki már ki tudja hanyadjára próbálkozott A Dalban. Ez a láthatóan szimpatikus, kedves fiatalember is egy közepes dalt énekelt, ám a közönség kajálta, ő kapta a legmagasabb pontszámot a nézőktől, nyolcat.
A második elődöntőt holtversenyben Kállay Saunders András és Kanizsa Gina nyerte. Továbbment a Peet Project és Chase, az ötödik helyen pedig szintén holtverseny alakult ki, Mrs Columbo és Szabó Ádám között. A zsűri Dorináékat juttatta tovább, Ádám pedig közönségszavazattal ment a középdöntőbe.
Nagy élmény volt az eddigi két elődöntő, már nagyon várjuk a harmadikat!
Horváth Eszter
