Egy roppant érdekes levéltári dokumentum árulkodik arról, hogy 1985-ben miképp kategorizálták a nyugati zenekarokat a Szovjetunióban, milyen konkrét okokat neveztek meg a programcenzorok az AC/DC, a Pink Floyd vagy mondjuk Alice Copper bojkottálására.
1985-ben még vastagon tombolt a hidegháború, márciusi haláláig bizonyos Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko volt a párt főtitkára, az enyhülés, a glasznoszty még illúzióként sem létezett. A könnyűzene, különösképp a punk/rock/metal műfajokra maximálisan a hanyatló Nyugat ópiumaként tekintettek a SZU ízlésformálói, abban az időben elképzelhetetlennek tetszett, hogy olyan zenekarok, mint az AC/DC, a Ramones vagy mondjuk a Black Sabbath orosz földre tegyék a lábukat. De ugyanúgy nem kívánatos előadónak minősült Tina Turner, Donna Summer vagy például Julio Iglesias is, a hölgyek erotikus kisugárzásuk, a spanyol szívtipró pedig neofasizmus miatt. A bagoly most zenekarra lebontva mutatja meg, milyen jelzőket aggattak rájuk a Szovjetunió Erdős Péterei. Ez nem vicc, 1985-ben ez volt a rideg valóság.
Íme, a cenzorlista, és az eredeti orosz nyelvű változata:
1991-ben már a Metallica zúzott Moszkvában:
