A rock and roll és a toxikológia társtudományok, Zacher Gábornál jobban ezt senki sem tudja. Az ország főjózanítóját egy új Junkies-szám kapcsán faggattuk zenéről, koncertélményekről és arról: milyen érzés, hogy dalba foglalták a nevét.

December 13-án, kedden jelenik meg a Junkies „Buli van, buli volt, buli lesz” című 12. nagylemeze. Szekeres Andrisék kedvcsinálóként felrakták a legnagyobb videómegosztóra az album egyik, „Már csak a pénzért csinálom” című dalát, amely egy pörgős rock and roll nóta, bulival, piával megfűszerezve. A Junkies fanyar humorával átitatott szövegben feltűnik Zacher Gábor doktor úr is, így aztán a bagoly gondolt egyet, és kifaggatta a Honvédkórház sürgősségi osztályát vezető főorvost: van-e élet a földön a rock and rollon túl?

Doktor úr, miképp értékeli a Junkies-számot? Előfordult már, hogy dalba foglalják a nevét?

Jó, pörgős rock and roll nóta, a magyar valóságról szól, nekem bejön. Korábban még nem írtak rólam dalt, viszont arra kértek, hogy szerepeljek a videoklipben. Az Animal Cannibals és az Irígy Hónaljmirigy is gondolt rám, én viszont nemet mondtam, ez nem az én terepem.

Milyen zenéket hallgat szabadidejében, melyek a meghatározó koncertélményei?

Szeretem a rockzenét, nagy kedvenc a Rolling Stones, őket legalább tízszer láttam koncertezni. A Coldplayért Prágába utaztam, fantasztikus koncert volt, akárcsak a Green Day ausztriai fellépése. A magyar zenekarok közül nálam az Ivan & The Parazol az abszolút favorit, de nagyon szeretem a Quimbyt is, őket személyesen is ismerem. Kedvelem a komolyzenét is, főképp a barokk trombitát, több, mint ezer darabból álló bakelitgyűjteményem van. Rengeteget ülők kocsiban, ilyenkor mindig zenét hallgatok.

Játszik is esetleg valamilyen hangszeren?

Nem, teljesen botfülű vagyok, egyszerűen csak szeretem a zenét. Sok új zenét hallok a fiamtól is, ő most 20 éves egyetemista, gitározik, a középiskolában saját zenekara is volt.

A toxikológia és a rock and roll kéz a kézben járnak?

Bizonyos értelemben igen. Pontosan tudjuk, hogy jónéhány előadó bizony rendszeresen bombázta magát a különböző szerekkel, kemikáliákkal. Sokan közülük bele is haltak a szenvedélyükbe, mások meg túlélték. Kisebb csoda, hogy a Stones tagjai életben vannak, nyilván az utóbbi időkben már sokat fordítottak a regenerálódásra. A jelenség a hazai zenésztársadalomban is ismert, említhetném például Radics Bélát, akinél jobban senki sem tudta visszaadni Hendrix dalait, kivételes tehetség volt, szerencsére láthattam is, ám az életmódja végül a vesztét okozta.