Mitől jó egy koncertfilm? Netán a digitálisan felturbózott látványvilágtól? Utólag belevarázsolt szkeccsektől? A keverőpult mellett kivasalt hangzástól? Néha akár ez is működhet. Máskor meg elég, ha az operatőr rögzíti, amint egy zseniális zenekar és szerető közönsége együtt ünnepel.

Robi és  karmikus színpadkép

Ritka manapság az olyan zenekar, amely ne szeretne profitálni gyakorlatilag mindenből, ami a nevéhez köthető. Bérczesi Robi és az ő Hiperkarmája azonban mindig saját utakon járt és a társaság most újfent bebizonyította, hogy a rajongókhoz való viszony sokkal magasztosabb, bensőségesebb, jól esőbb érzés számukra, mint a pénztárgép csilingelése.

Robi szeptemberben ünnepelte negyvenedik születésnapját, s a jeles alkalomból a Hiperkarma egy felejthetetlen koncertet adott a Budapest Parkban. Mindenféle pátosz nélkül állítható: a csurig telt arénában Robi rengeteg szeretetet kapott a közönségtől, a frontember felé szinte kézzelfoghatóan áradt a pozitív energia. Így néz ki egy meghitt, családias ünnep, amikor a szűk família helyett ezrek ülnek az asztalnál. És úgy tűnik, Robi hálás típus, aki tudja, hogy kapni jó, de adni még jobb.

Az énekes felé áradt a közönség szeretete

A Hiperkarma most egy remek koncertfilmmel viszonozta a kedvességet. A kétórás felvételhez nem benzinkutakon kapható DVD-n, nem is fizetős digitális csatornákon lehet hozzájutni. Karmáék nemes egyszerűséggel felnyomták a youtube-ra, bárki ingyen megnézheti, aki szereti a zenekart. Ajándék az ajándékért. A koncertet öt kamerával rögzítették, a film rendezője egy tehetséges pécsi fiatalember, Kálocz Tamás, akiről többek között azt kell tudni, hogy ízig-vérig zenerajongó és a Fishing on Orfű fesztivál megálmodója, atyja. Kálocz jó érzékkel találta meg az egyensúlyt, miképp keverje a színpadi történéseket és a küzdőtér képeit, a közönség reakcióit.

Szekeres Andrissal adták elő az Erdő című dalt

Persze a rendező dolga sem olyan nehéz, ha alanya kiváló alapanyagot szolgáltat neki. Márpedig a Hiperkarma ezen az estén igazán kitett magáért, a kétórás show egyetlen pillanata sem üres. Robiék merítési lehetősége egyébként is roppant gazdag, a kétórás műsort végig olyan dalokkal tudták megtölteni, amelyek a közönséget folyamatosan lázban tartották, egy percre sem ült le az előadás, a hangulat, néha a rajongók túlénekelték a zenekart, máskor pedig spontán módon harsogták az érezhetően meghatódott frontembernek a Boldog születésnapot című kedvességet. A Karma pedig csak tolta a nagyobbnál nagyobb slágereket, gyakorlatilag egyet sem hagyott ki. Kérdőjel, Mitévő, az ember torkába gombócot gyűrő Üres, az új, ám máris össznépi dalolásra serkentő Szóbaszó, Amondó, Felejtő, az utóbbi hónapok rádiós kedvence, a Délibáb, Sosem voltunk senkik, Lidocain... Soroljuk még?

Vérprofi vokalisták: Vincze-Fekete Vera és Kelemen Angelika

Azt mondhatnánk, hogy ilyen felhozatal mellett nem lehet nagyot hibázni, de persze azt is tudjuk, hogy a dalokat nem elég megírni, el is kell tudni játszani. Márpedig a Hiperkarma hibátlanul szólt, Bérczesi Robi elemében volt, a számok között sokat kommunikált a közönséggel, Kis "Sztivi" Tibor gitáros pedig olyan torzításokkal, apró rezdülésekkel, zajokkal színesítette a dallamokat, amelyek hallatán az ember libabőrös lesz a gyönyörűségtől. A koncerten nehéz csúcspontokat találni, az egyik kiemelkedő pillanat talán az volt, amikor a Junkies frontembere, Szekeres Andris is a színpadra ugrott, hogy Robival elénekelje az Erdő című számot. „Erdő van, erdő van, erdő van idebent” - szól a refrén, és mégis a nézőnek mintha olyan érzése támadna: Robi kitalált az erdőből. Van feltámadás: az elmúlt hónapok munkája, termékenysége, az új dalok, és ez a fantasztikus koncert. Utak, amelyek egyenesen kivezetnek az erdőből.

Nem szabad szó nélkül elmenni a kiegészítő zenészek mellett sem. A Karma ezen az estén két énekesnővel lépett fel, akik biztos hátteret jelentettek Robi vokáljának. Kelemen Angelika énekesnő igazi profi, elég, ha annyit mondunk, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz tanszakán végzett, számos zenekarban hallhattuk már, ahogyan Vincze-Fekete Vera neve is jól cseng a szakmában, két éve például az East és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara rockszimfóniájában énekelt.

Robi, hogy ízlik a torta?

Egy ilyen koncertet minden bizonnyal nagyon nehéz lehet lezárni. A ráadás számok között szereplő Pont lezárása sem ment egyszerűen, nehezen került a dal végére pont - hála istennek. Kiterjesztették, továbbvitték a dalt, éteri orgona és gitárszóló keveredett a befejezés előtt, a zenészek valósággal fürdőztek egymás játékában. És még mindig nem volt vége, utolsó előtti számként a jövő tavaszra elkészülő lemez egyik szerzeményéből adtak ízelítőt, hogy aztán végképp elbúcsúzzanak a közönségtől. „Mindig is úgy akartam levonulni a színpadról, hogy utánam csak egy torzított gitár marad, amelyik sípol” - mondta Robi, majd miközben a taps és sikoltozás közepette leballagott a színpadról, a Jézus Krisztus szupersztár egyik betétdalát játszotta.

A Hiperkarma szeptember 16-ai fellépéséről csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. Nem csak Robi ünnepe volt ez. A Hiperkarma-család ünnepe, a 16 éve létező zenekar szerelmeseinek egymásra találása, egy nagy, közös éneklés egy ösztönös zseni, egy szeretetre méltó „negyvenes” srác tiszteletére.

Hiperkarma - Robi40 (Budapest Park, 2016.09.16.):