A Metal Hammer ért az ünnepléshez. A magazin a 30. születésnapjára egy meglepetéslemezzel rukkolt elő, amelyen kiváló zenekarok dolgozták fel még náluk is kiválóbb kollégáik remekműveit. Klasszikusok, kőkemény megszólalásban.
A Decades of Destruction (A pusztítás évtizedei) című lemezen 16 nóta hallható, és összeségében elmondható az albumról, hogy nem egy hakniválogatás, a feldolgozások többsége remekül sikerült. A tetszés természetesen egy szubjektív dolog, számomra a legnagyobb gyönyörűséget rögtön az első dal okozza.
Személyes kedvencem a Faith No More, és a Kornt is nagyon szeretem. Nos, Jonathan Davis-ék hibátlanul tették oda a We Care A Lot kornosított változatát, ebben a számban minden klappol, megmaradt az eredeti dal pattogós lendülete, de a megszólalás mégis teljesen kornos, az ember nehezen tudja eldönteni, hogy a klasszikus Billy Gould féle basszus vagy Fieldy pattintásai okozzák-e a nagyobb kielégülést.
Korn - We Care A Lot (Faith No More):
A Korn egyébként nem csak feldolgozóként, hanem feldolgozottként is helyet kap a lemezen. A Blind című örökzöld a The Qemists előadásában hallható és az egyébként sem vékonyka dalt atom-megszólalásban prezentálják a fiúk, feldobva némi gépesítéssel is.
The Qemists - Blind (Korn):
Meglehetősen jól sikerült a Cane Hill által feljátszott Alice In Chains sláger, a We Die Young is, igaz, itt nem bírom ki, hogy meg ne jegyezzem: Elijah Witt orgánuma egyszerűen nagyon messze van Layne Staley senkiével sem összetéveszthető hangjához.
Cane Hill - We Die Young (Alice In Chains):
Kiemelném még a lemezről a Hacktivist feldolgozását, ők a Limp Bizkit-től a Break Stuff-ot választották, és bizony nem is sikerült rosszul, vastag, egyszerű, de nagyszerű. A Katatonia egy Judas Priest számmal, a Night Comes Down-nal operál, ez is teljesen rendben van, még az sem zavaró, hogy Rob Halford színtiszta magas hangjai helyett Jonas Renkse mélyebbről jövő vokálja szól.
Hacktivist - Break Stuff (Limp Bizkit):
Nem szabad szó nélkül elmenni a lemez gyenge pontjai mellett sem. Bízzunk benne, hogy a Slipknot tagjai még nem hallották, hogy az Asking Alexandria miképp cseszi el a Duality című remekművet. És számomra a New Years Day jelenléte sem okoz örömöt, ők Marilyn Manson eredetiben is uncsi szerzeményét, a mOBSCENE-t kenték oda.
Asking Alexandria - Duality (Slipknot):
Decades of Destruction:
01. Korn, “We Care A Lot” (Faith No More)
02. Asking Alexandria, “Duality” (Slipknot)
03. Devin Townsend, “Fast As A Shark” (Accept)
05. New Years Day, “mOBSCENE” (Marilyn Manson)
06. Sabaton, “Kingdom Come” (Manowar)
07. Katatonia, “Night Comes Down” (Judas Priest)
08. Cane Hill, “We Die Young” (Alice In Chains)
09. Hacktivist, “Break Stuff” (Limp Bizkit)
10. Wilson, “Sleep Now In The Fire” (Rage Against The Machine)
11. The Qemists, “Blind” (Korn)
12. Employed, “Memphis Will Be Laid To Waste” (Norma Jean)
13. Counting Days, “Disciple” (Slayer)
14. Stoneghost, “I Disappear” (Metallica)
15. Mammoth Weed Wizard Bastard, “Scum” (Napalm Death)
16. No Consequence, “The Pot” (Tool)
