Furcsa hangulata volt a tegnapi Napra koncertnek a Kobuci Kertben. Az együttes gitáros-énekese, dalszerzője, Both Miklós azzal állt a színpadra, hogy van jó és rossz híre, utóbbiról majd később szól. Na innentől lehetett agyalni, hogy mi a rossz hír. A nem túl aktív zenekar bedobja a törölközőt? Vagy az énekesnő, Krámli Kinga inkább a saját karrierjére koncentrál?

Miki elég faszán bedobta az atombombát, de legalább mindenki igyekezett nem dalok közötti konfoknál italért sorba állni, nehogy lemaradjon az infóról. Azt egyébként sem érdemes akkor, mert Miki nemcsak kiváló zenész, hanem egy showman is a színpadon, dől belőle a poén, most meg aztán végképp, hogy - elmondása szerint - a koncert előtt többet ivott a megszokottnál.
Emellett a már szokásos kobucis-naprás időjárás várt ránk, azaz lógott az eső lába, a koncert előtt még szemerkélt is. Ez bizony már így van évek óta a Kobuciban a Napra esetében. Mindez nem akadályozta meg a zenekart abban, hogy egy fergeteges koncertet adjanak, és a közönség is szép számmal összegyűlt. A Napra attól is több, mint az átlag, hogy minden tagja zseniális zenész. Both Mikiről sokan tudják, hogy egy gitárvirtuóz, mindamellett szép hangja is van, de ott van még Bobby harmonikán és Rácz Ricsi a zongoránál, és akkor még a ritmusszekcióról nem is beszéltünk. Nálam dobos-basszus párosban mindent visz Pfeiler Ferenc, aki tud is, és meg is üti a dobokat, Winter Csaba pedig itthon nekem a námbör ván. Még Fehérvári Attila (Special Providence, Black-Out, 1705 stb-stb), akinek a basszusjátékáért tudok ennyire lelkendezni. Ehhez pedig még jön Krámli Kinga népdalos, erőteljes hangja, szuggesztív előadásmódja. Szóval a csapat mintha egy beszt of válogatott lenne, összekasztingolva, és így, ez a hatos olyan ezzel a technikai tudással úgy pakolja a folk rockot, hogy áll leesik, cipőtalp elkopik. A tegnapi bulin egyébként feltűnően sok volt a fiatal, az első három sort őrülten táncoltó 18 éves lánykák alkották. Ami azt is jelenti, hogy van fény az alagút végén, és ez a korosztály nem csak a Halott pénzért lelkesedik.
A repertoár nagyjából a szokásos volt, elhangzott kb. minden sláger, a Pici ház, a Jaj, a világ!, a Tulipános, a Sas Ferenc, egy nagy hiányzó volt, a De sötétlik, ami érthetetlen, mintha a Guns a Paradise City vagy itthoni példánál maradva a Tankcsapda a Mennyország tourist nélkül hagyná el a színpadot. A koncert elején említett rossz, amiről már sokan értesülhettek, hogy elhunyt Németh László Fritz. Miki elérzékenyülten beszélt róla, megtudtuk, hogy Fritz sokat segített a kezdetekben a Naprának, próbatermet kerített nekik, és még sok másban. A Napra első időszaka kizárólag zeneszerzéssel zajlott, 2 évig fellépni sem tudtak, mert minden szervező elhajtotta őket, ebben az időszakban is Fritz bátorította a csapatot. Fritz emlékére eljátszották a Both Miklós és a Palimo Story egyik dalát, amit én sajnos korábbról még nem ismertem. Olyan szívfájdítóan szépen szólt, hogy utána nehéz volt visszatérni a táncmulatságba.
A Napra Magyarország egyik legjobb koncertzenekara, már "csak" annyi kellene, hogy aktívabbak legyenek, dalokkal, további lemezekkel örvendeztessenek meg. Kár lenne hobbizenekarként működniük, miközben hihetetlen hangszeres tudás és szerzői véna áll rendelkezésükre.