Múlt héten Horgas Esztert gyötörtük, ezúttal Bornai Tibor, a KFT zenekar billentyűs–zeneszerző–énekesére sújtott le az acélkalapács. Bornai visszatérő bloggerünk, Kiss László unszolására vallott színt néhány örökbecsű metal szerzeményről.

Forrás: KFT facebook oldala

Sorozatunk következő darabjában Bornai Tibor, a KFT zenekar billentyűse–zeneszerzője–énekese, a Komoly Férfiak produkció alapítója mondja el a véleményét három általunk kiválasztott dalról. Bornai Tibor blogja az elmúlt évek egyik legizgalmasabb szerzői oldala volt – a három értékelés ennek a szellemiségét tükrözi. Fontos mondatok következnek.

1. System Of a Down: Chop Suey

 Nem ismerem a zenekart. Nem értem a szöveget, azon a soron kívül, hogy „az angyalok megérdemlik a halált”. A folyamat világos. Körülnézünk, és nem látjuk elsőre, hova érkeztünk. Gyerekkor. Aztán a díszletek mögé látunk, és kikelünk magunkból. Kamaszkor. Belesimulunk engedelmesen, vagy hátat fordítunk az egésznek, és mindent tagadunk. Felnőttkor. Megpróbálunk tenni valamit, hogy ne így legyen. A bölcsesség kora. Ez a dal a kamaszkor. Üvölt és igaza van. Rondára maszkírozza magát, hogy mutassa, milyen a világ. Igaza van. De ha nem mutat kiutat, akkor példát fog mutatni. Követendőt. És akkor még több ember lesz ronda, és még többen üvöltenek majd. Ami pedig nem a megoldás iránya, csak az elfogadhatatlan konstatálása. Nem lebecsülendő eredmény, de nem is a megoldás. És nem veszélytelen.

2. Sepultura: Ratamahatta

Nem ismerem a zenekart, a nevét már hallottam. A szöveg talán halandzsa. Pár értelmes szót, mintha hallanék, de nem értem. Aki ilyen erővel mesél a világról, annak nyilván saját tapasztalatai lehetnek, amelyek ezt hozzák ki belőle. Különböző „emeleteken” élünk, egyazon bolygón. Van, aki ezzel sosem találkozik. Van, akinek csak a borzongás miatt érdekes, de van, aki mindennap ezt éli. Ezek szerint is viszonyulunk ehhez a világhoz. Sosem merném azt mondani, nem igaz, ami ebben a dalban van. De ha sokáig csak ilyet hallgatnék, valami biztosan eltorzulna bennem. Így, hogy csak néha jut el hozzám ilyesmi, úgy hallom, zeneileg felkészült, technikás, komoly stúdiótechnikával felvett produkció, ami felborítja azt, aki éppen felborulni vágyik.

3. Slipknot: Snuff

Nem ismerem az előadót, a szöveget viszont nagyjából értem, hiszen szépen kiírták. A dal líraisága megtévesztő, a szöveg egy elkeseredett ember sóhaja. Ha az ember fiatal, és körülnézve elkeseredik, akkor igaza van. Itt a zenét szándékosan ellenpontozza a szöveg szomorúsága. Picit gyanakszom, hogy a kamaszok lázadási és világfájdalmas természetére való támaszkodás mögött üzleti meggondolások (is) állhatnak. Mindegy. Mindenki beszéljen, énekeljen, ahogy tud, ahogy akar. Csak ne hazudjon bele a Föld aurájába, mert az csúnya dolog. És, hogy ki hazudik, ki nem, teljes bizonyossággal néha még az sem tudja, aki beszél, aki énekel.