Nem kertelek: ez az írás elfogult lesz, csöppet sem pártatlan, és visszafogottságra sem törekszem. A Biorobot olyan dallal rukkolt elő, amely egyből a szívem közepébe talált, a Szélcsendkirály című nótát ismétlőre állítottam, hallgatom újra, újra és újra...

Bérczesi Robira magamban már rég ráragasztottam a kedvenc jelzőt, a Hiperkarmától olyan élményeket kaptam, amelyek sokat jelentettek jó és kevéssé kellemes élethelyzetekben. A Kérdőjel, a Mitévő, a Felejtő, a Lidocain, az Amondó, vagy a legutóbbi lemezükről a Pont, az Új vagy a Senkitöbbet - mind olyan számok, amelyek megérintik az embert, amelyek a szív és a lélek legmélyebb bugyraiba hatolnak. Bérczesi világa csak néha nevetős - a legmeghatározóbb dalok hangulata inkább a székre ültet, elgondolkodtat, felhőkbe csavar. Két vagy ki tudja, hány értelmű dalszövegek, amelyekbe mindenki azt lát bele, amit szeretne, nem érdemes a szó szerinti elemzésük, hiszen a titkok kulcsa a szerző fejében rejtőzik, neki pedig nem kenyere, hogy kiadja magát. Legalábbis a művészetét nem szereti megmagyarázni... Beszél ő bármiről, az élete nehéz szakaszairól, a droggal való harcáról, de a művészet az más dolog, Bérczesi meghagyja a hallgató, az értelmezés, a gondolkodás szabadságát.

A Biorobot a Hiperkarmával párhuzamosan létező zenekar. Igaz, jóval fiatalabb, mint a Karma, Bérczesi ezt 2009-ben alapította Nemes Andrással, és eddig mindössze egy lemezt hoztak össze Nemes saját kiadásában. A Biorobot sokáig tetszhalott állapotban leledzett, idén azonban reaktiválták magukat, és reményeik szerint év végén egy 10-12 dalból álló nagylemezt is megjelentetnek. A zenekar immáron öttagú, új dalukat, a Szélcsendkirályt vasárnap este töltötték fel a zenekar Facebook-oldalára. A dal hangzásvilága néhol latinos, az énektéma rögtön a füledbe mászik, slágeres, szinte vágyja, hogy dúdolásszák. A pörgős, könnyed zenére azonban megint egy súlyos szöveget pakoltak, és ez a kontraszt zavarba ejtő, egyben ez adja a dal erejét is. „Napfényes éjszakába lép, a konyhában egymagában ül, ünneplő rabruhában egy dalt dúdol a légypapír körül”. Ez a hangulat ismerős valahonnan, bennem a Felejtő néhány szívfacsaró strófája ötlik fel, de ismétlem: a Bérczesi-szövegek értelmezése teljesen szubjektív lehetőségeket rejt, ami számomra jelent valamit, az lehet, hogy másban teljesen különböző megfejtést nyer. E sorok írójának az a tömör véleménye, hogy a Szélcsendkirály egy mestermű. Kíváncsian és türelmetlenül várom a Biorobot új lemezét.