Fénylő üstökösként tért vissza az AC/DC, az Axl Rose énekessel felálló banda a kétkedőkbe fojtotta a szót, mind a hangzás, mind a látványvilág tekintetében hozták a maximumot, a lisszaboni koncertre a kritikusok is szórják a 10 pontokat.
Amíg a belgák a jegyvisszaváltással vannak elfoglalva, addig a portugálok buliztak egy őrült jót szombaton a lisszaboni AC/DC koncerten. Na igen, a Brian Johnson helyére beugró Axl Rose személye alaposan megosztotta az ausztrál zenekar rajongótáborát, ám ebbe a lisszaboni koncertbe egyszerűen fölösleges belekötni. Nem lehet. Aki szereti a rock and rollt, az egyet tehet: felteszi a fülest és újra és újra meghallgatja a Rose-zal kiegészült Angus Young-ékat. Mert ez tömény rock and roll, hibátlan, gyenge pontok nélküli.
Íme, a felejthetetlen nyitány:
Rose zseniálisan nyomta végig a kétórás megabulit, mi több, jobban énekelt, mint a Guns ’N Roses visszatérő koncertjein, a hangja végig erősen, szemernyi megnyekkenés nélkül hasított, és energiával töltötte meg a levegőt. A zenei szaklapok kritikusai is megemelik kalapjukat a produkció előtt, és kommentelők sokasága dicséri Axl-t. Talán nem túlzás, hogy az AC/DC-t már nagyon rég kísérte akkora figyelem, mint most és ez elsősorban Axl beugrásának köszönhető. Egyre több helyen jelenik meg az AXL/DC felirat, amely a zenekar történelmét nézve természetesen erősen túlzó, de mindenképp jól jelzi az elégedettséget, amellyel a lisszaboni koncertet fogadta a közönség.
Thunderstruck:
Ha gigashowról beszélünk, akkor ez mindenképp az. A zenekar a high-tech hangzás mellett a látványvilágra is hatalmas hangsúlyt fektetett. A koncert nyitópillanatai igen emlékezetesre sikeredtek: az óriási ledfalakon egy üstökös jelenik meg, lángcsóvaként száguld a föld felé, majd mintha egyenesen a színpadba csapódna be, működésbe lép a pirotechnika, és egy jókora robbanás kíséretében indul az első szám, a Rock or bust.
Hogy az AC/DC a rock and roll egyik dinoszaurusza volna? Meglehet, ám csöppet sem tűnik úgy, mintha ezek az ősgyíkok a kihalásra készülnének.
