Radnóti és a Black Sabbath világában egyformán otthonosan mozog Bíró-Balogh Tamás. A Déry-díjas irodalomtörténész nemcsak arról beszélt a Fülesbagolynak, érdemes-e Geezer Butler nyomába lépni, válaszaiból az is kiderül, miért maradt el a 86-os gyomai EDDA-koncert. Kiss László interjújához "akkor és most" típusú fényképek szolgáltatnak kellő súlyú tárgyi bizonyítékot.
Utána :-)
Vámos Miklós figyelt fel a tehetségedre, s tizennyolc éves gimisként, amolyan csodagyerekként be is mutatkoztál a tévében. Hosszú haj, karakteres bajusz, Black Sabbath-póló – emlékezetes entrée-nak bizonyult, Szegeden évekig emlegették. Feltüzelt a tévébeli megmutatkozás lehetősége, s rátettél egy lapáttal, vagy aki annak idején Balogh Tamással találkozott, menthetetlenül ezzel a fizimiskával futott össze Gyomán?
Volt műsor, és volt Vámos, de külön a kettő. Előbb voltam a tévében egy műsorban – Fellegi Ádám (tessék, egy zenész) és Antal Imre közösen vezette –, és ezt látta Vámos Miklós, az Ab Ovo kiadó akkori vezetője. És hát valóban Black Sabbath-pólóban voltam, és magas szárú Puma cipőben, meg trapézfarmer is volt rajtam. Hajat nem a műsorra növesztettem. Szóval hogy ez nem manír volt meg ilyesmi, én akkor tényleg így néztem ki. Néztem is a felvétel előtt a többieket, a többi fellépőt, hogy ők kiöltöztek. Ők meg vélhetően engem néztek, hogy nem. Végül is nem ez számított, illetve nem tudom, hogy ez számított-e és mennyire, hogy az Ab Ovo kiadónál figyelembe vették-e, hogy Black Sabbath-póló volt rajtam. Vámos Miklós szintén zenész, tehát nem elképzelhetetlen. De Fellegi Ádám nem a Changest játszotta, sajnos.
Mennyire éltétek a zenét, milyen koncertekre jutottál el akkoriban? Békés megye hogy teljesített ebből a szempontból?
Gyomán egyszer majdnem volt egy Edda-koncert, ha jól emlékszem, 1986-ban. A VI-os album már megvolt akkor, Gyere őrülttel meg az Éjjel érkezemmel, az tuti. És neked mondom, hogy nekem ez volt az a koncert, amely örökre elmaradt. (Ez most utalás volt a novelládra, érted.) Nekem a Black Sabbathot apám mutatta meg, volt egy szép nagy szalagos magnója, azon. Meg Deep Purple-t, Led Zeppelint, Rolling Stonest. Szóval amiket ő hallgatott annak idején. Aztán én hallgattam ezeket. Szóval nekem Békés megyében megvolt minden, bár emlékszem, megesett, hogy Szolnokra kellett mennem egy cédét megvenni, vagy máskor Miskolcra. Szóval hogy az az Edda-koncert elmaradt, pedig a 2. Számú Általános Iskola udvarán lett volna, már be is rendeztek, ilyesmi, aztán áramszünet lett, és nem is jött vissza. Az áram. Biztos elvitték az ufók. (Mert Gyomán ekkor már tényleg jártak ufók, hallottam annak idején a Galaktika Baráti Kör helyi gyűlésén.) Szóval Edda helyett inkább elmentem Metallica-koncerte, 1993-ban, jó volt.
Két, a júniusi magyarországi bulira szóló Sabbath-koncertjegy boldog tulajdonosa vagy. Van előéleted: a kilencvenes években láttad idehaza a zenekart, mi több, Ozzyhoz is közel kerültél, már koncert közben tett bizonyos gesztusokat feléd – lett folytatása a kapcsolatnak?
Előtte :-)
Nekem már csak egy jegyem van, mert a másikat elajándékoztam. Sajnos a 89-es Sabbath-koncertről lemaradtam, pedig a Headless Cross-turné is érdekelt volna, most már utólag tudom. Cozy Powellt jó lett volna látni-hallani. 94-ben voltam először Sabbathon, ez egy nagyon jó koncert volt, itt láttam először Geezert és Iommit, Ozzyt meg nem, ekkor Tony Martin énekelt, ugye. 98-ban aztán beharangozták az eredeti felállást, de – épp mint majd most – Bill Ward nem jött. Első sorban álltam mindkét koncerten, jó volt. 98-ban Ozzynak föl volt szerelve egy vízfecskendő a színpadra, azzal lőtt minket. Idén nem hiszem, hogy lesz ilyesmi, viszont nagyon szurkolok, hogy megéljék a koncertet.
Te hogy látod, mennyire Ozzy Osbourne-ra épül a Black Sabbath? Követed a banda tagjainak önálló projektjeit?
Ez egy furcsa dolog. Tény, hogy a Sabbathnak 70 és 79 között volt a fénykora. De nekem nem tűnik árulásnak, ha valaki a Dio-, Gillen-, Hughes- és Martin-féle albumokat is szereti. Ilyen vagyok pl. én, nem tartom magamat sem árulónak. Összehasonlítani, mondjuk, nemigen lehet őket, de nem is kell. És hát persze figyelem, hallgatom a tagok szólólemezeit is, nem mindet, de az internet korában ez sem lenne nehéz. Sőt, még az utódzenekarok tagjainak szólókarrierjét is követem. Pl. az Ozzynál felnőtt gitáros, Zakk Wilde új bandája, a Black Label Society az egyik kedvencem. Geezer szólóalbumait is szeretem, Iommiét is, Bill Wardét is. Talán furán hangzik, de irodalomtörténeti tanulmányt is lehet metalra írni.
Egy vonatúton rajtakaptalak, amint basszusgitárt nyüstölsz, s játékod nyomán a vastag húrok az Iron Mant csattogják. Játszottál zenekarban, zenélsz?
Ez hülyeség, soha nem volt ilyen. Biztos be voltál rúgva, és csak szeretted volna azt hinni, hogy ezt látod. Vagy csak én szerettem volna azt hinni, hogy jól áll kezemben a basszgitár, és hogy bármi közöm is lehet hozzá. De hát attól, hogy az ember nagyon bírja Geezer stílusát, maga még nem fog tudni, hiába tudtam azt is, hogy milyen húrt használ. (És ekkor még nem volt internet!) Az Iron Man oroszul egyébként Железный человек, volt egy orosz kiadású Sabbath-lemezem, azon így volt. Mármint csak a cím. Szóval ebből az egész bohóckodásból annyi volt a jó, hogy írtam róla egy kisregényt, amit végül meghúztam elbeszéléssé, az meg is jelent, és legalább akkora sikerem volt vele, mint a zenészkarrierrel. (Amúgy azt is meg fogom egyszer írni, hogy próbánk egy sem jött össze, de volt egy koncertünk, egy panelház tizedik emeletén, hangosítás nélkül. Érted. Lesz belőle egy novella, hogy a koncert, amely sajnos nem maradt el.)
Írtál regényt, novellát és kritikát is, szerkesztesz, sajtó alá rendezel, de az utóbbi időben leginkább irodalomtörténészként tartanak számon. Főleg a huszadik század első harmadának irodalmával foglalkozol, ától cetig ismered Karinthyt, Kosztolányit ennél is jobban, benne voltál Schöpflin Aladár levelezésében, mostanában Radnóti van terítéken: a kutatott szerzők között találkoztál olyannal, akinek életében-munkásságában megkerülhetetlen szerepet játszott a zene? Vagy vegyük példának a két világháború közötti időszakot: milyen koncertekre járhattak, milyen zenére lazultak a Nyugat nagyjai?
Voltak ezek a nyugatosok együtt a Zeneakadémián is, igaz, felolvasni. A Nyugat mindig is nagy hangsúlyt fektetett a társművészetekre, sok volt a zenei tárgyú írás benne. Annyi, hogy önálló könyv is született később a folyóirat zenével foglalkozó írásairól. Csáth pl. nemcsak írt a zenéről (Pucciniről például egy egész kötetet), de volt nyilvános fellépése is, hegedült – igaz, inkább fiatal korában. De nem minden szerző zenehallgatási szokásai vannak dokumentálva. Viszont pl. a nemrég megjelent Radnótiné-napló alapján nagyon jól lehet rekonstruálni, hogy Radnóti (illetve a társasága) milyen koncertekre, előadásokra járt. Sok házikoncertre mentek – pl. Heimlich Lajos minden fellépésén ott voltak –, mert a zsidó származású zongoraművészek sem kaptak másutt fellépési lehetőséget, csak saját otthonukban. Később aztán – a hatvanas évektől – jöttek azok az írók, akik maguk is zenéltek többé-kevésbé, ez később egyre nagyobb teret kapott, voltak is neves formációk mai költők között is, természetes út vezet a Rájátszásig. Kicsit ugyan Karinthy Cirkusz című novelláját juttatja eszembe, amikor az írónak zenélnie kell meg énekelni, mert ezáltal is szerezhet olvasókat, de talán ez mégiscsak jobb, mint kegyetlen magasságba felmászni és egyensúlyozni, hogy ott hegedülhessen az ember egy kicsit.
