Gyulai barátunk, az Ektomorf-könyvet jegyző Kiss László sosem volt önmaga ellensége, így aztán kiváló barátságot ápol a metal zenével. Laci ezúttal a Machine Head legújabb szerzeményét elemezte, s a banda rajongójaként elégedett headbanggel nyugtázza az Is There Anybody Out There? kőkemény riffjeit.
Is There Anybody Out There?, ez a címe annak az új single-nek, amivel június 3-án előrukkolt a Machine Head. És milyen jól tette! Ahogy nagyon jól tette azt is, amikor év elején nekilátott csöpögtetni az új vlog-infókat a készülő cuccról. Az elcsípett darabkákból lehetett tudni, hogy pompás anyag alakul, s Robb Flynn és bandája ezúttal sem okoz csalódást. Elég régóta így megy ez már, de megszoktuk.
Az Is There Anybody Out There? egy újabb tökéletesen összerakott Machine Head-track, melyben az X-akták főcímzenéjére emlékeztető space-sound mögül érkezik Robb éneke a megelőlegezett refrénnel, majd a felpörgetett intro után lendületes riffelés veszi kezdetét. A fő téma egyben a dal „alapsztorija” is: nemcsak ímmel-ámmal mutogatja magát, belekotyogva a verzékbe, de rendre visszatér, s végül ez a fülbemászó dara zárja is a szűk öt percet.
Hamisítatlan Machine Head-szerzeménnyel gazdagodtunk, visszaköszön benne a The Burning Red album rap-szerű szövegmondása, a dallamos, de erős, két szépen porciózott egységből álló refrén (laikusként mondva: egy lassabb meg egy kicsit gyorsabb rész), s aki a kötelező fejrázáson kívül korszerűbb ugrálásra is éhes, a srácok azt sem hagyják cserben, csodás kiállással ajándékozzák meg 2:48-nál. Kár, hogy a frontember haragosan ráfilozofál, s hogy mindössze tíz másodperc hosszú (vagyis rövid), sokadik hallgatásra azonban érthetővé válik, miért elég a kevés, s végül csettint a mértéktartást respektáló metalhallgató.
Három napja pörög a lejátszómban a dal, már velem dúdolja a szomszéd. Robb Flynnék igazán szórakoztató, tartalmas bulit nyomtak szeptemberben a Barba Negrában, kb. három órán keresztül ment testközelből a metal, minden mélységgel és magassággal, életünk egyik legszebb hangversenyélménye. Egy jó koncert végére általában nem emlékszik az ember, de rémlik, mintha a frontember ígéretet tett volna arra, hogy visszatérnek. Várjuk őket nagyon, s a készülő új albumot is. Nem kétséges, méltó darabja lesz ennek a már most hatalmas életműnek.
